Vintage hangulatú óra

Ha már óra volt az előbb, legyen még egyszer ez a téma, csak éppen teljesen más stílusban.
Ez egy amolyan vintage stílusú nosztalgia-darab, nekem nagyon tetszik. Sólyom Gabi decupage-papírját használtam hozzá, s az alkalmazott festés-technikát is nála láttam. Gabi közölte: Vincent van Gogh is így festett, s milyen igaza van, miért is legyünk kishitűek, ha neki ment ecset nélkül, nekünk miért ne sikerülne? Jelentem sikerül, ecset nélkül is nagyon szép dolgokat lehet festeni!

Tündéres óra

Készült nem oly rég egy óra a portámon, régóta terveztem, hogy elkészítem, aztán olvastam egy pályázatról Bryellnél, s a kiírás témája éppen ez a tündéres világ volt, így végre elkészült. Megmutatom. Magáról a pályázatról csak annyit, bár nyertem vele, valahogy nem tud még ennyi idő után se édesedni a pirula a számban. Gondolom merő jóindulatból, de olyan szavazatáradat zúdult az órámra rövid időn belül, hogy magam is csak pislogtam. A dolgot titok övezi ugyan, a voksolókat magam se ismerem, de hogy egyfajta lánc-szavazat volt, abban biztos vagyok. Ilyen kiíráson nyerni pedig csak úgy jó és csak úgy érdemes, ha úgy kapsz szavazatot, hogy aki rád szavaz az nem téged, hanem a munkádat jutalmazza a voksával.  Szóval ettől keserű a pirula, de az óra azért tetszik, amolyan kifejezetten "melós" darab, minden kis tündér egy-egy külön darabocska, s úgy van összefestve eggyé, hát van benne festegetés, papír-szél eltüntetés bőven, de élveztem csinálni. Íme, ilyen lett:

Virágos este van...

...mert ma egy ilyen estét tartok itt...
Készült egy szív alakú váza, s bár a végső lakkozás még hiányzik róla, azért felteszem. Remélem észreveszitek mennyire igyekszem a fotózás terén, készült kép nappal is - na jó, valamiért nem lett az igazi - és lámpafénynél is. Nincs túlspirázva a dolog, de be kell vallanom, nekem a kevesebb több aranyigazsága sokszor már-már örök érvényűnek tűnik. Ennél a vázánál ennek betartása különösen egyértelmű volt, így tudott egy sima üvegváza olyanná válni, mint a nagyi porcelánja.

A vázában a rózsák a kertemből valók :)

A háttérben két dolog látható, azokat is megmutatom, csak mert mindkettő gyönyörű a szemnek!

Az egyik egy érdekes "csomag", amit ajándékba kaptam. Egy belül nedves oázisba ültetett virágkompozíció rózsákból. Nagyon szép, ugye?

A másik, ami szintén amolyan léleksimogató látvány - a második képen kicsit a háttérben látható - az orchideáim. Nemrég csináltam róluk néhány fotót, biztos ami biztos alapon, arra gondolva, hogy azt a rettenet hőséget, ami volt, hogy én nem bírom ki az biztos, de hogy ők sem, az is tuti, s legyen már valami emlékkép, ha hőgutát kapnak nekem! Jelentem: nagy túlélők, néhány virág pottyant ugyan, de ennyi. Remélem mások is szeretik a virágot, s öröm lesz vetni rájuk egy-egy pillantást. Ezek a növények nálam azt hiszem nagyon szeretnek, hihetetlen virágpompában van tőlük a lakás folyamatosan. Függönyön innen és függönyön túl élnek nálam. Innen, ha nyílnak, túl, ha nem. Mivel jó pár cseréppel összegyűlt már, tudom őket cserélgetni, s szinte az év minden szakában csodás látványt nyújtanak.

Afrika

Ez az ötlet is Csikós Anditól származik, ezt is köszönöm neki ezúton is. (Úgy látom olyan kis udvarias vagyok ilyen téren, lehet, hogy soha nem téved ide, de tényleg köszönöm!) Nála láttam ezt a képet, aztán amikor megrendeltem a rizspapírt, magam is meglepődtem a jelentős méretén, ez az afrikai nőci olyan nagy, hogy ötletem se volt, hogy mit is kezdjek vele, így aztán maradt az Andinál látott kép. Annyi saját ötletelés van benne, hogy a falapot bevontam előbb decu-ragasztó segítségével gézzel, ettől olyan "festményes" filingje lett. Egyébként jó játék volt, indulóban lekentem gessóval az egészet, s a háttér-festést egy ilyen jókora darabon egészen jól be lehet gyakorolni.

Éva, köszönöm, hogy feliratkoztál az olvasók közé!

Varrós dobozok

Csikós Andi nevét nem is olyan régen "Ahol a kreaás világban vásárolni érdemes" című bejegyzésemnél már említettem. Ennek a doboznak a megvalósítását neki köszönhetem, tőle "lestem" el, s a mai napig hálás vagyok érte. Telefonon már beszéltem vele, akkor meg is köszöntem ezt neki, s ezúton is szeretném ezt megtenni. Andrea, az ötlet szerintem zseniális, az eredmény pedig nagyon szép, még egyszer köszönöm Neked. Bár ez nem igazi decoupage, de ez az antik varrós doboz engem - és meg kell mondjam sokakat körülöttem - teljesen levett a lábunkról. Olyannyira, hogy, igaz hosszú idő alatt, de készült belőle már három, pedig mint írtam, nem vagyok sorozatgyártó.  S ennek ellenére nekem még mindig nincs! :(
Egy darabig még várat magára a projekt, de biztosan készül majd egy negyedik is (a kellékeket már mindenesetre beszereztem), mert lehetetlen, hogy nekem ilyen saját használatra ne legyen. Azt még nem tudom, ha szívmarcangoló kunyizásba kezd majd valaki érte, mit teszek. Többesélyes: kemény leszek, irigy és nem adom, vagy nem lesz nekem ilyen már sohase, vagy csinálok majd egy ötödiket? ... - hát nem igen hittem volna magamról, hogy szám szerint egy bizonyos dologból ennyit "legyártok". Talán az a jó móka benne, hogy ezt is lehet variálni.
A fotókkal megint bajban vagyok, a két ovális saját fotózás, sajnos sehogy se jön át a valódi "arca" a dobozoknak, pedig fényképeztem én este is, nappal is... A kerek dobozt (ez volt a legelső) a munkahelyemen, egy kiállításon Ildi fotózta - írtam már, ő a munkahelyemen a fotós -, hát a különbség ég és a föld. Az én képeimen olyan szinten nem jönnek át az árnyalások, a valódi összkép, hogy az már szinte fáj. Innen és ezt a fotót is nagyon köszönöm Neked Ildi! Hiába, aki profi, az profi! Én meg csak igyekszem, de azt hiszem a fotózáshoz vagy egyáltalán vagy még, de tuti nincs érzékem.

Könyvdoboz

Ugyanaz a könyv-doboz az alap, mint az előbb. Ezen még csak nem is decouage-papír van, hanem közönséges csomagolópapír, de annyira bűbájos a mintája, hogy nem bírtam ellenállni. Keresztlányomnak készült, aki szintén "elolvad" az ilyen fotóktól...

Egy nyaralás emlékére

...kaptam egy fényképet, s azt kérték tőlem, segítsek abban, hogy ez a pillanat ne csak fotón, hanem decoupage-olva is örök maradjon....

Torta lányosan

Ígérem, befejezem, csak még egy csajosat. Ádám fiam barátnőjének készült. Sajnos a kislányról is, mint erről a tortáról csak fényképünk van ma már, pedig nagyon-nagyon szerettük és nagyon élveztük a férjemmel, hogy van lányunk is. Persze lesz majd, fiús anyukák, nem elkeseredni, ahány fiú van otthon, annyi lányunk lesz előbb-utóbb, csak ki kell várni, ja és megszeretni. Nekünk eddig szerencsénk volt, remélem  a végleges döntések is olyat produkálnak majd, amitől tényleg úgy fogjuk érezni, hogy lett nekünk két lányunk!

Még mindig torta

Ma úgy látom amolyan süti-est lesz nálam.

Ez is szülinap, ez is a póker-örült fiamé, ez a mostani (na jó, annak is van már fél éve, hiszen decemberi) utolsó torta volt. Gondoltam ezt már nagyon felnőttesen dekorálom, azért a playboy nyuszi már a karikás jelzések között is magas számú. Először Ádám fiam nem is értette, miért akarok én az öccsének ilyen tortát csinálni, de aztán beavattam a titokba. Igaz, hogy éppen nincs nagy szerelem, talán ezért is jött az ötlet, hogy a torta belsejébe teszek egy kis meglepi csomagot, csak hogy legyen min mosolyogni. Egy zacsiba elrejtettem egy fekete tangát, s tettem bele egy cetlit ezzel a szöveggel:"A belevalót Neked kell megkeresni". A buli igazán nagy volt, tulajdonképpen ma sem tudom hányan is voltak itt, mindenesetre benépesült a ház. A bátyót beavattam, s arra kértem, próbálja rávenni, hogy az igencsak méretes tortát az ünnepelt középen vágja ketté indulóban. Hát volt nagy röhögés, úgyhogy megérte.
A póker-őrület azért mint látható maradt, ezt bizonyítja a barátoktól kapott torta is, ami kicsit benne van a képben, abban a whiskyé és a zsetoné volt a főszerep.Itt már ki sem takarom a fiaim arcát, főleg, mert a kép egyébként is olyan homályos, mint maga az az éjszaka. De a lényeg, hogy jól sikerült.

Torta a család póker-örültjének

Kicsit elmentem, megitattam a kertet, de azt hiszem ennél több hasznos dologra a ház körül ma nem vagyok képes. Amolyan igazi hétfői hangulatom van.
Folytatom a süti-estet, ez a torta kisebbik fiamnak készült, a nagy 18.-ra. Nagy póker-örült volt már akkor a fiú, ez nem is múlott azóta sem - kicsit aggaszt is ez, de remélem, hogy nem lesz belőle baj. Hiába na, mindenféle szerencsejátékot veszélyesnek tartok, láttam már rá példát, hogy elveszik az önkontroll, s az bizony csúnya dolgokat von maga után; azért bízom benne, hogy nála nem lesz ilyen. Szóval pókerre hangoltam a látványt. Ez volt az első olyan tortám, amit egy ún. "hamis-marcipánnal" készült házi készítésű bevonattal csináltam, jó kis móka volt, bár volt egy pillanat, az anyag összeállításának az elején, amikor azt mondtam, na ebből biza nem lesz semmi, max. kuka, de összeállt, s egy gyurmaszerű, nagyon jól használható anyag lett belőle. Még a rózsák is ebből készültek,  sőt a maradékból még egy kisebb doboznyi ez-meg az. Nekem tetszett a játék, a fiamnak tetszett a torta, a családnak tetszett az íze, szóval mindenki elégedett volt.

Egy kis segítség azért kellett a nagyobbik gyerekemtől, meg kellett kérnem, ugyan tegye már ki elém kártyából a Royal flush-t (ja igen, én kb. ennyit értek a pókerhez...)

Ho-hó torta

Visszamegyek sütizni. Ez kicsit kitérő ugyan, s nem éppen a decoupage-ról szól, de nézzétek el nekem. Az az igazság, hogy sütni is nagyon szeretek, nálunk nincs bolti torta, szülinapi tortát mindig mindenki kap, s mindig házit.
Ígérem mindenki eddigi megörökített tortáját nem teszem fel, ahhoz át kellene nevesíteni ezt a blogot valami gasztro-blogra, de olyan jó kis gyűjtője lett ez a blog a kreálós életemnek, hogy valamiért késztetést érzek rá, hogy feltegyek néhányat.
Ez a torta bár meglepő, nem gyereknek, hanem felnőttnek, történetesen a férjemnek készült, aki nagyon szeret horgászni, bár az utóbbi időben valamiért hanyagolja. Leginkább talán azért, mert a faluban van - volt:( - egy nagyon szép horgásztó, oda járt szívesen, de az utóbbi időben sajnos a tó döglődni látszik, most éppen semmire nem való, leginkább horgászásra nem. A baj talán ott kezdődött, amikor néhány éve beengedték a jet-skiseket a tóra, bizony ők és a horgászók nem igen férnek meg békében egymás mellett. Noha volt egy megállapodás, mely szerint ez a nem éppen csendes vizisport a nap meghatározott időszakában lehetett volna csak jelen a tón, de ez a játékszabály nagyon hamar "kiradirozódott" a memóriákból, s nem igen maradt se halk hajnali, se csendes esti tó-idill.
Vissza a tortához ez még a férjem szenvedélyes horgász-korszakát idézi, amikor képes volt hajnalok hajnalán kimenni a tóra egy jó kis hajnali pecázásra.
A tortát úgy töltöttem meg, hogy a tetejéről levágtam egy nem túl vastag kerek lapot, annak amolyan tó-formára kivágtam a közepéből, visszatettem a megtöltött tortára, nyújtottam bele világoskék marcipánt, ez adta a tó kékes színét, s beöntöttem átlátszó ízesített zselatinnal. A benne úszkáló állatkák gumicukorból vannak. Már vagy a szülinap előtt három héttel egy fesztiválon voltunk a férjemmel, ott voltak ilyen árusok, s mivel kisebbik fiam imádja a gumicukrot, én meg nagyon tudtam, hogy miért is kell nekem ebből, hát mondtam a páromnak, hogy vigyünk már ilyen vásárfiát a gyereknek. Aztán a nekem szükséges mennyiséget bezacskóztam, a többi nem kevés mennyiséget átadtam a gyerekeknek, s a lelkükre kötöttem, hogy azt a párat, amit eltettem tilos megenni. Nem értették miért, de nagyon helyesen megállták és nem nyúltak hozzá. A nád csokiba mártott fogpiszkáló, a fű zöldre színezett kókuszreszelék. A horgász marcipánfigura, sajnos az nem az én, hanem a Szamos Marcipán kézművességét dicséri.