Levendulás szett

Kolléganőm kért tőlem egy szettet, levendulásat, határozottan körbeírva az elképzelést: "drappos-barnás, repesztett, antikolt, öreges és szép legyen. No, gondoltam, ez nekem pikk-pakk menni fog. Aztán rájöttem, hogy kicsit azért "agyalós" ez a dolog. Valahogy ehhez a témához nálam - bármennyire is imádom ez a színvilágot - mégis a világos tónusok passzolnak inkább úgy, hogy a levendula színe is kicsit "visszaköszönjön" az alapon. Persze más dolog, hogy az meg nem minden lakásba illik. Készült egy szett már nálam ebben a témában egyszer régen - ez itt - , s bármennyire is tetszett, nekem sem illett se a konyhámba, se az étkezőmbe, így aztán sokáig csak volt nálam. Dédelgetett darab volt, de amolyan lakáscsinosítóként nem tudtam használni emiatt. Aztán egyszer elvittem egy kiállításra, s valaki annyira beleszeretett, hogy végre  megtalálta az igazi gazdáját és a helyét.
Nekem pedig egy szép emlék maradt, s kicsit olyan szerencsehozó darabként gondolok rá. Mindjárt az elején szerencsét hozott, ezt le is írtam akkor a bejegyzésben, s később, amikor már csak fénykép maradt róla a kis lilás-levendulás tovább jótékonykodott nekem: felkerült a Sokszínű Vidék facebook oldalára ide, s nem úgy, hogy küldtem, hanem úgy, hogy a magazin szerkesztősége látva-olvasva a blogomat, írt egy kedves e-mailt, amelyben hozzájárulásomat kérte ahhoz, hogy leemeljen és feltegyen az oldalára egy képet róla! Hát ezek azok a dolgok, amik nagyon boldoggá tudnak tenni :)
Ez az internetes magazin igazán méltó arra, hogy ha valaki szemet-lelket simogató könnyed kikapcsolódásra vágyik ráklikkeljen és nézegesse-olvasgassa. Én is szívesen teszem, s csak halkan jegyzem meg: csendben várom, hátha egyszer újra kapok Tőlük egy kedves e-mailt....

Velencei álarc a póker világában

Kicsit szomorú hangulatban ültem le most, kirepült a kisebbik fiam is és ez nem tölt el örömmel. Az anyák már csak ilyenek, emlékszem nagyobbik fiamnál sem volt ez másként (csak zárójelben jegyzem meg a kicsi meg, hát Ő a kicsi, még akkor is, ha időközben felnőtt férfi vált belőle.... a többit mindenki gondolja hozzá, akinek van gyermeke, annak biztosan menni fog.)
6 évet tanult egy szakmát, s mivel nyár óta nem sikerült az informatika területén belül elhelyezkednie, úgy döntött, feladva az álmait belevág valamibe, ami teljesen más, jó messze van, még csak ennyi iskola sem kell hozzá, s lesz, ami lesz. Nehéz ebben tanácsot adni, nem is lehet, max. véleményt mondani, aztán elfogadni azt, amit Ő már fejben korábban eldöntött. Emlékszem, ugyanilyen "kanyart" vett a nagyobbik fiam élete annak idején, s ma már büszke vagyok arra, amit elért.Vezető beosztásban dolgozik (sajnos szintén jó messze, így csak nagyon keveset van itthon), s emellett főiskolára jár. Szóval felszárítom a könnyeimet, s bízom benne, hogy a kicsinél sem lesz ez rosszabb.
Hogy pókerezni mikor fog, hát azt nem tudom. Mindenesetre ennyi szabadideje a jövőben valószínűleg nem lesz. Pedig a szobája falát is "erre hangolta". Noszvajon készült egy táblakép, s meglepődtem, amikor itthon kiderült, mindkét fiamnak nagyon bejön, s közölték, bizony szívesen feltennék a szobájuk falára. Végül a kicsi győzött, persze nem igazi versengésben, csak valahogy így alakult. Kb. két hete kezében a képpel jött, hogy akkor ezt most feltenné, van egy pakli pókerkártyája, amit felhasználna hozzá, s hol a fúrógép, van-e képakasztóm, s a kártyalapokat ugyan mivel? A fúrógép elkerült, képakasztóm volt, s a kártyalapok? - 5 mm-es kétoldalú ragasztókocka (szerencsére volt itthon). Neki állt dolgozni, ez lett belőle:

El kell ismernem, jól néz ki. Jó a bordó színű fal háttérként, s véletlenül az én táblaképem még csak nem is sikeredett olyan csajosra, mint néhány lánynak Noszvajon. Lehet, hogy az is közrejátszott ebben, hogy addig antikoltam a fejet, hogy a nagy buzgalomban történt egy kis baleset. Volt is nevetés körülöttem, amikor felnyögtem, hogy "ajjaj, kinyomtam az egyik szemét", de aztán néhány másodperc után lett megoldás, menesztettem a másikat is, kicsit körbefaragtam, hogy "egyenletesen szemtelen" legyen, s így folytattam a munkát. Ettől olyan komoly, s inkább pasis lett a mű.  A másik ok, ami miatt Máténak valószínűleg nagyon bejött, hogy on-line pókerpartin az ő logója egy vészesen ehhez hasonló "maszk", azt hiszem innen az igazi vonzalom.

Hóesés a Rózsa portán

... na jó, tudom, még sokat kell aludni, hogy jöjjön a Jézuska, de írtam, ugye, hogy én már ráhangolódtam. Ez az üveg is nemrég készült, ígérem, a karácsonyi puncsot még nem készítem el, de ezt muszáj volt. Noszvajon dolgoztunk ezzel a TexArt nevű Stamperia-termékkel - ez a tányér készült vele - , ott is nagyon tetszett mindenkinek, a maradékot pedig mindenki hazavihette. Így aztán tovább folytatódhatott a móka vele. Még egy üveget elkezdtem ezzel a technikával, nem nevet! - arra angyalok kerültek, csak az kicsit lemaradt.  Nálam elég gyakori jelenség, hogy több dolog készül egyszerre. Az első fázisig viszont kivétel nélkül mindig el kell, hogy érjek anélkül, hogy kicsit is félretenném, ez pedig az a pont, amikor eljutok a munkámmal oda, hogy látom, érzem, hogy jó lesz. Enélkül az érzés nélkül nem tudom letenni, s ilyenkor még az sem számít, ha már nagyon éjszaka van, s normális ember olyankor már rég alszik.

Karácsonyi decoupage-olt üvegeket tavaly is csináltam, valahogy nálam is maradtak, majd teszek fel azokról is képet. 

Télre hangolva

Lehet, hogy kicsit túlzás már most "karácsonyi hangulatba" kerülni, de ha belegondolok, hogy már itt van a kertek alatt...
A téma jött, véletlenül. A papírkáimat-szalvétáimat pakolásztam, s kezembe akadt néhány olyan, amelyek  már tavaly télen is nagyon vonzottak, időhiány miatt mégsem készült belőlük semmi. Most, hogy újra előkerültek teljesen rákattantam a témára és napokig nem múlt el a téli hangulatom, ezért úgy döntöttem nem is erőltetem, engedem, hogy nálam elkezdődjön ez az időszak.
Kicsit halogathatnám azt, hogy feltegyem, de nekem annyira édesek, hogy nem akarom visszafogni magam.
Egy nagy és egy közepes méretű natúr fa tálra dolgoztam. Hogy én már a tányért is "fásítom"? Úgy látszik igen, s azt kell mondjam, jó kis alapanyag.
Havas háttér ugyan még nincs, így marad az édesanyám horgolta terítő - ez legalább tovább fokozza a vintage hangulatot -, s a látvány talán másokat is hozzám hasonló karácsonyi hangulatba hoz.

Nosztalgia varrósdoboz

Jelentem megvagyok, itt vagyok...

Szia Lencsilány, jó itt látni Téged! Mindig örülök, ha így ismeretlenül újabb és újabb arcokat látok a rendszeres olvasók táborában!

Kedves Pillimolli  /itt jobbra, a kis fekete-fehér helyes logó,  de hogy könnyítsek azoknak, akiket a foltvarrás is elbűvöl, a neve mögé beszúrtam a linkjét/, jelentem: először is még mindig a varrástudományod hatása alatt vagyok - szerintem ez már nem is fog megváltozni! -, másodszor: képzeld én is "varrás-közeli állapotba kerültem". Na jó nem a szó valós értelmében, a varrógépről még mindig csak a port törlöm, de legalább a téma már bekopogott nálam, csak decoupage-ra átültetve.

Hoztam ma este egy varrósdobozt, amolyan vintage stílusú, nosztalgikus hangulatú darabka.  Hála Noszvajnak még sk. gomb is került rá az eredeti snassz zár helyett. Ezt a gombocskát még ott "gyártottam", s szerencsére a formát erről le is vettem. Amivel készült (mármint a forma) Stamperia termék, Flash névre hallgat, egy kétkomponensű cucc, amiből olyan szilikon formákat lehet  gyártani, amiket később a végtelenségig lehet  használni. Kicsit horror az ára, azóta is készülök, hogy vegyek, de még spórolok rá :) - , viszont néhány formát készíthettünk, amit haza is hozhattunk. Szóval ilyen nyitó-gombocska még sokszorosítható később is.
A doboz festése érdekes és újszerű - nekem legalábbis az, amolyan próba-termék. Lehet, hogy a fotók nem igazán adják vissza a látványt ,azért reménykedem...

Dobozolok tovább

... mert nem is tagadhatnám, ez a kedvenc alapanyagom. Lehet kicsi, nagy, kerek, szögletes, tulajdonképpen bármilyen. Olyan ez nálam, mint Gombóc Artúrnál a csokoládé. Most egy háncsdobozt hoztam, különösebb technikai bravúrok nincsenek rajta, nekem ez így, egyszerűségében szép - remélem másnak is :-) - .