...megvagyok ám...

Mindenkinek köszönöm, akinek hiányoztam. Nagyon-nagyon jóleső érzés.
...no azért nem lazsáltam, csak kicsit távol maradtam a blogtól.  Én a szabadidőmet rájöttem - mármint a szabadságos napjaimat - nem igen bírom beosztani, mármint kreatív vonalon nem. De azért főztem ketchupot, házi pirosaranyat, s a lényeg, hogy voltam Gabinál és ezzel egybekötve igazi csajos napok voltak nálunk. A lányokat bizony visszatapsolnám akár hetekre! :-)
Készült egy hatalmas valamiség, egy óra, de sajna még nincs kész. Amit most hozok csak az ízelítő, ez volt a száradási idő "levezető része", de szerintem ez is igen szép.
Ha befejezem az órát, ígérem hozom azt is, mert az nem semmi lesz :-)

Fogadj örökbe....

... hetek óta készülök erre a bejegyzésre...

.... mert kb. négy hete történt valami - újra. Szinte ugyanaz. Egyszer csak megjelent nálunk egy kis lény és velünk élt tovább. Arról már írtam egyszer itt, hogy félholtan befogadtunk egy kiskutyát.Róla azóta nem beszéltem, s nem azért, mert nem szeretjük, hiszen egyenesen imádjuk őt, de ez a blog nem erről szól.. Szerintem/szerintünk ő soha nem felejti el, hogy honnan jött...
Történt úgy kb. négy hete, hogy a  kandúrunk megjelent egy nagyon  sovány, nagyon "ramaty" állapotú kiscicával. Este volt. Félreült, beszédes szemével közölte velünk, hogy mit szeretne: vacsorát a kicsinek. Meglepődtem, persze, hogy meglepődtem, "tökön-babon" hazahoz a kanmacska egy cica-kölyköt, akinek a bordái is kilátszanak, oly sovány, a szőre tele van "gazgalacsinnal",  s tudatja velem, hogy etessem meg.
Értettem is, meg nem is. Mert tudja szinte minden állatbarát, hogy a kandúrok nem ilyenek. Nem hoznak haza "menzás" cicákat, s nem esik meg a szívük árva kiscicákon sem. A mi Tóbiásunk ezt valahogy máshogy gondolta. Hazahozta ezt az éhes, sovány, alig élő kiscicát, s tekintetével  közölte velem, hogy etessem meg. Megértettem, s adtam, mindkettőjüknek, de ő félreült, megvárta amíg a kicsi jóllakik, majd érdekes "nyávogással" ahogy hozta, úgy el is vitte. "Tökön-babon" a kerten át valahova.
Ez a következő este ugyanígy megismétlődött. Tóbiás jött a kiscicával, enni kért, félreült, amíg a kicsi jóllakott - hiába volt a porció neki is kimérve, hozzá se nyúlt, csak nézte, ahogy a kiscica eszik és jóllakik , majd furcsa nyávogással maga mögé terelve a kicsit eltűnt vele a kerten át.
A harmadik estének csak a vége lett más. Jöttek - tökön-babon át -, Tóbiás kivárta a kicsivel az etetést (na nem kellett sokáig várnia, hiszen addigra már én vártam rájuk, hogy mikor jönnek végre),  majd vacsora után egy egészen furcsa "nyávogással" Tóbiás visszaparancsolta a kiscicát és egyedül tűnt el a kert zöldjében.
Nem értettem, mi történik (sajnos a "cicanyelvet" nem értem),   először a kiscica sem, hiszen  ment volna utána, ahogy előző két estén tette, de a hang, amit Tóbi hallatott megtorpasztotta. Lépegetett volna utána, de a furcsa parancsoló hang újra és újra  megszólalt, és a kiscica megértette: ő marad. Tóbiást pedig elnyelte a kert és az éjszaka.
Hát valahogy így "ragasztott" ránk a mi  kandúrunk egy kiscicát.
Hihetetlen, tudom, de Tóbiás által  megismétlődött a múlt, újra van egy zsemleszínű örökbefogadottunk, egy kiscicánk. Szerintem jól megleszünk :-)

Teszek fel néhány képet, amolyan cicanyelven, ahogy szerintem a pici "megélte" mindezt.

Az érkezés:

Ő lett a  "papám":

S csinálom, amit mutat (evés után mosakodni kell,ugye? -:) :

_

Barátkozunk, szerintem velük is jóban leszek:

Az a "nagy valami" is jó fej, nem félek tőle, de ez a hozzám hasonló : vele már szinte barátok vagyunk:

Azért az "új papám" a minta. Most mi is van? Ja:  így eszünk mi:

és a papa szerint utána így kell mosakodni:

és az én papám a legjobb papa a világon:

Egy csupor méz...

A szomszédban mézet árulnak. Kitettek egy táblát, kartonlap és kézírás némi rajzszeggel. Ránéztem egyszer, kétszer, s döntöttem. Készítek egyet decoupage technikával, meglepinek.  A miliőbe beleillőt, mert amolyan vidám hangulatú az egész udvarrész. Mint például színes szélforgó, s az évszaknak, alkalomnak mindig megfelelő helyes, a színes szélfogóhoz hasonló díszítés. Úgy éreztem ilyen illik ide. Judit mosolyából -  amikor meglátta  - beigazolódott, hogy jól gondoltam. Jó látni, jó érezni, azt, amikor valami ilyesmit átadok és a megajándékozotton látom, hogy örül neki. Nem akartam elfogadni érte semmit, de ellenállás ide-oda, csak hazahoztam egy mackó formába töltött aranyló mézet. Ettől nekem is gyermeki hangulatom lesz, amíg ki nem fogy. 

Egy kreatív hétvége termékei 6.

Először is örülnöm kell -újra! Adrianna Przybylowska köszöntelek téged a rendszeres látogatók táborában, határon túlról, Magdolna Tóth téged pedig kicsiny hazánkból! Jó itt látni újabb és újabb "arcokat"!!!

Egy tárgy még lemaradt. Ez ugyan nem olyan, mint ami a kiírásban szerepelt, de sajnos alapanyag hiányában azt nem sikerült elkészítenünk. Egy nagy fa táblára dolgoztunk volna, de ennek és a hozzá való decoupage papírnak a hiányában amolyan szabadon választott darab készült helyette. Mindenki egy ilyen falapra dolgozott - lényegesen kisebb méretűre, mint az eredeti -, s azt tett rá és úgy, ahogy jólesett.
Nekem ez a vintage stílusú kép volt a "nyerő" (kislánymániám újra előtört), de bármennyire is egyszerűnek tűnik a dolog, kicsit mégis "beszorultam" a feladatba.  Olyannyira, hogy nem is fejeztem be ott, de azért mára csak elkészült. Igaz, kellett hozzá vennem egy kis gyöngyház színű kemikáliát, de ez nem baj, legalább már ilyen is van itthon :-)
Azt hiszem a legnagyobb gondot nekem az okozta, hogy az eredeti gyönyörű fatábla annyira belém ivódott, hogy szerettem volna legalább a mintadarab fehéres antikolását kipróbálni, de ez mindamellett hogy technikailag nem tudott összejönni, a képválasztásomhoz és ahhoz a műveletsorhoz se igazán illett volna, ameddig ott eljutottam. Szóval jött segítség és ötlet jobbról is, balról is, volt közöttük olyan, ami beépült a képbe, volt ami mégsem, a lényeg, hogy csak elkészült.
Egy pici csíptetőt lehet, hogy szerelek még rá a bal felső sarokba - persze kicsit hozzámunkálva a képhez, akkor amolyan üzenőtáblává át fog tudni alakulni.

A korábbi noszvaji bejegyzéseimnél, a 4. tárgynál itt bekerült egy megjegyzés és egyben kérdés. Tényleg elsiettem a beírásokat, nem igen veséztem-elemeztem semmit, pedig ott azt hiszem kicsit kellett volna. Szóval visszamegyek és kicsit "kipótolom" az írásomat, ha gondoljátok lépjetek majd vissza.

Egy kreatív hétvége termékei 5.

Egy egészen egyszerű alapot varázsoltunk el, történetesen egy sima papír dossziét, és azt gondolom a végeredmény nagyon szép lett.

Egy kreatív hétvége termékei 4.

Készült egy óriási kalapdoboz is, Michal Negrin stílusban. Amire a legbüszkébb vagyok  ennél a tárgynál  az a doboz tetején szabad kézzel kontúrozóval rajzolt "cirkalom", Végre most először úgy éreztem, hogy ez már elfogadható. Messze van ugyan a mesterek "cirkalmaitól", de azért vállalható. (mellesleg ez tényleg az a dolog, amit képtelenség másolni, hiába tettem magam mellé a mintadarabot, az első "kanyarintás" után rá kellett jönnöm, hogy vagy a magam munkáját, vagy a mintadarabot nézem, a kettő együtt nem megy.Így bátorságot gyűjtve, egy mély sóhaj után nekiálltam "cirkalmazni". Már ezért is megérte elmenni, mert - bocsi, ha nem tűnik szerénységnek - szerintem nem is lett rossz:

Közben bekerült egy megjegyzés ehhez a bejegyzéshez, s ha nem baj, inkább itt válaszolok rá. Klári kérdezi, hogy honnan ez a név, mi ez a stílus. Az az igazság, hogy ennek a hosszú hétvégének a termékeit elég tempósan töltöttem fel egymás után, s ehhez tényleg kellett volna írnom egy kis kommentet. Annál is inkább, mert amikor ezt a kiírást olvastam még én sem tudtam róla semmit, én is úgy bogarásztam utána, hogy legyen elképzelésem.

Michal Negrin egy ismert és  elismert izraeli designer. Mindenekelőtt saját magamat is javítanom kellett, mert így van helyesen írva a neve, noha olvasható Michaelként és Mihailként is a világhálón, én az utóbbi variációt írtam a bejegyzésemben, s most gyorsan ki is javítottam.

Ékszereit, ruházati cikkekeit, lakberendezési kiegészítőit világszerte ismerik. Vintage-ihlette mintái között  fellelhetőek régi fotók, festmények,  viktoriánus női arcok, vintage stílusú virágok, főleg rózsamotívumok. Ezeket a mintákat textileken is alkalmazza, s ezeket az anyagokat nemcsak ruháihoz, de ékszerei díszítéséhez is felhasználja (természetesen Swarovski kristályok, drága csipkék és egyéb csodák kíséretében). Egyedülálló kollekciói a mai divattrendből úgy érzem nagyon kilógnak, semmi esetre nem mondható rájuk, hogy minimál stílusban készült egyszerű darabok, de nem vagyunk egyformák, s aki szereti az ilyen nekem már túldíszítettnek tűnő darabokat és megfelelő vagyona is van hozzá – bizony, mert az árak horrorisztikusak, egy-egy ékszer a legolcsóbb kategóriában is 50 dollárnál kezdődik, némelyik az ezer dolláron is jóval túlér – ma már a világ több pontján hozzáférhet. És hát igen, kérem, az egyedi, a kézi munkának ára van! Azért van ám a kollekciói között „visszafogottabb” igazán szép és finom darab is, olyan, amit még én is boldogan elfogadnék és hordanék is, pedig nem vagyok egy ékszeres nőci.

Szóval Klári, köszönöm a dicséretet és köszönöm a kérdést. Remélem akit érdekel ennyi kiegészítéssel és Michal Negrin nevének helyes feltüntetésével már el fog tudni indulni a "világhálón"... 

Egy kreatív hétvége termékei 3.

... hát nekem bizony ez volt a "mézesmadzag", vagyis ez volt az a tárgy, ami miatt nem bírtam leküzdeni magamban azt a gondolatot, hogy idén kihagyom ezt a hétvégét. Mert ez a mintadarab annyira csábító volt, hogy emiatt akartam nagyon-nagyon ott lenni.  Hiába próbáltam, nem tudtam kitalálni, hogy az a domború minta ugyan bizony hogyan kerekedett a tál alján és a felső peremén? Az eredeti tárgyon aranyfüst is van, de én (gondolom ez már kiderült azoknak, akik olvassák, nézegetik ezt a globot) nem vagyok egy "aranyos" lány, így azt kihagytam, helyette repesztőlakkal fejeztem be itthon, hogy olyan kis" nagymama-öröksége"- kerekedjen belőle. A háttérben láthatjátok magát az alapot. (Volt néhány plusz darab, így szert tehettem egyre, egymás mellett látva valljuk be, igencsak átalakult, ugye?)

Egy kreatív hétvége termékei 2.

Festettünk, nem az eddig megszokott módon, hanem egy kép köré gyűrött drapériát,  az én estemben egy asztalterítőt és asztallábat. Azt kell mondjam szerintem ez volt az egyik legnehezebb dolog a négy nap alatt. Valahogy nekem nem igazán "fogadott szót" az ecset. Nem is fejeztem be ott, s itthon ötször festettem meg az asztallábat, mire azt mondtam: olyan, amilyen, én ezen már nem vagyok hajlandó tovább kínlódni.
Ilyen lett:

Egy kreatív hétvége termékei

...Noszvajon jártam idén is! Jó volt, szép volt, kultúrprogram nélkül megszállottan kentük át csütörtök kora délutántól vasárnap délelőttig az időt, de megérte! Azt gondolom jó dolog tizenakárhány olyan embert összezárni, akiknek ez a hobbija.
Íme a "termékek".
(Bocsi szétszedem a bejegyzéseket, mert eddig mindent megcímkétem, s itt sem akarom ömlesztve feltenni a "csodákat").
Szóval kezdtük egy nagyon szép, pasis dobozzal, amin én bizony sokmindent tanultam. Az enyém ilyen lett: