2014. október 28., kedd

Az ősz marad - kint is, bent is....

Hosszú hallgatás után itt vagyok újra - szinte a legutóbbi "hangulatomban". Hiába ez van - és ősz odakint, amihez ez a színvilág még passzol is. Véletlen ugyan, de  a téma sem változott - egy régmúltat idéző, antik kép egy kislányról -, csak a felhasznált technikák voltak mások.




2014. október 6., hétfő

Aktuális kedvenc...

...amolyan "Rózsa portás", barnás-drappos, csodás vintage képpel - szóval olyan, amilyen stílus én vagyok...







Nagyon örülök, mert ismét egy új regisztrált látogatót látok itt jobbra, "Mirtuszi" örömmel köszöntelek, légy gyakori vendég nálam! :-)

Eltelt egy nap, S "Mirtuszi" most "olvastam" utánad". S annak még inkább örülök, hogy határon túlról érkeztél:  Szerbia Köztársáság - Te vagy az első regisztrált látogató innen (a statisztikai mutató sok látogatót számlál innen, de az, aki "rendszeres látogató" lett az te vagy elsőként! - - annyira jó, hogy határokat léphetünk át egy-egy hobbi kapcsán így! Nagyon örülök Neked! :-)

2014. szeptember 18., csütörtök

Ez is Noszvaj - egy kis "aprócska"

... nem is én lennék, ha Noszvajon legalább egy ilyen vintage stílusú, kicsilányos valamit nem csináltam volna. Szívem csücske téma - hiába, ettől már nem szabadulok, de higgyétek el nem is akarok...
Boda Gabi mindenkit meglepett egy "zsákbamacskával". Nagyon kedves volt Tőle:mindenki húzott egy számot első nap estéjén, s egy-egy ilyen szám mindenkinek tartogatott két olyan alapanyagot, amit, ha úgy érezte, hogy kevés a feladat, kézbe vehetett és dolgozhatott vele saját ízlésére és kedvére hangolva.
 Nos a feladat nem volt kevés, alig győztük, de érdekes módon a csapat nagy része legalább egy ilyen tombola-tárgyat "megmunkált" ottléte alatt. Én is egyet.
A bájos kislány a cicával a kezében egy szappanmárka "reklámarca" a XIX. század elejéből.
Elhoztam Nektek az eredetit is, menthető, használható formátumban.
Remélem, lesz közöttetek olyan, aki örömmel fogadja!





2014. szeptember 6., szombat

Noszvaj - 2014. - 3. rész

Készült egy könyv is. Ez is technikás, nem is kicsit. Bőrhatást produkáltunk valamire, ami alapanyagában nagyon nem az. De ebben pont ez a szép és pont ez volt a kihívás.
(Precíz szemmértékkel élők: tőletek bocsánat - férjemtől már megtettem, tudtam, s ezt már Noszvajon is elmondtam, hogy én ezt amint hazahozom és ránéz, rögtön szóvá teszi, így is lett -, nekem kicsit "csálé" lett a középső kék rész, de annyira akartam egy gyermekkoromat idéző emlékkönyv képét visszaidézni, s annyira szerettem volna egy olyan kis "lakathelye" részt ide jobb oldalra, hogy a már elkészült "applikációt" így nem lehetett teljesen középre illeszteni. Pedig kimértem ám, rendesen, precízen az elején. Mert volt itt matek is rendesen. Ha láttátok volna, hogy micsoda számtanórák zajlottak közben. Hiába, nekem az utólag belegondolt kis "kallantyú" félrevitte a középrészt.
A könyv mire késszé vált a kezünk alatt tényleg antik lett: a repesztett, dombornyomott mintájával, ami olyan, mint amit a régi bőrkötésű könyvek borítóján látunk, s az ezüstös résszel, ami viszont épp ellentétesen kiáll a síkból. Mindehhez társítottunk még egy kis repesztést, abból a fajta repesztőlakkból választva a Pentacolor egyre szélesedő kínálatából, ami igazán ehhez illett.
Persze ez sem lett ám senkinek egyforma, sőt. Lett itt kék/ezüst, barna/arany, bordó/arany, zöld/arany, zöld/ezüst, nagyon és kevésbé "veretes", de pont ez volt benne a szép, mindenki olyanná formálta, amilyenre szerette volna.
Én a kék/ezüst és kevésbé "veretes" kategóriában indultam, legalábbis így a végeredményt látva azt hiszem:








Noszvaj - 2014. - 2. rész

Ígértem, jöttem, hozom.
Ez egy mosdótál és egy kancsó, alapanyaguk agyag, a kancsó belül mázas, tehát használható. 
Nos, ha a dobozoknál nem is kanyarodott el senki, ezeknél a tárgyaknál annál inkább. Nem lett két egyforma, itt valahogy mindenki bátorsággal hozta a formáját, a pillanatnyi hangulatát. Bizony nem kis darab egy ilyen mosdótál, már tartani sem egyszerű munka közben,  nem hogy dolgozni rajta/vele. Emlékeztek a nagyi lavórjára? Nos méretben egy olyan kisebb lavórt képzeljetek el :-) Mit mondjak: volt vele munka rendesen.
Az enyém ilyen lett - Sólyom Gabinak innen üzenem, hogy a cirádákat bizony gyakoroltam, gyakoroltam, gyakoroltam....mindaddig, amíg spontán be mertem vállalni :-)




2014. szeptember 5., péntek

Noszvaj - 2014.

Ezzel bizony adós vagyok, mert július végén volt ez a rendezvény.
Noszvajon jártam - újra. Nagyon jó volt, még annál is jobb:-)
Boda Gabi vezényletével, a Pentacolor támogatásával szerdától vasárnapig "állt a bál".
Alkottunk napokon át, mutatom, hogy mi minden "született".
Kezdeném a dobozoknál. Miért is? Nos, aki kicsit is megismert már, tudja, én egy "dobozos" lány vagyok. Nekem ez a kedvenc alapanyagom.

Szeretném újra "szétszedni" a bejegyzéseket, hogy meg tudjam őket címkézni.

Két doboz készült.  Az első egy letisztult forma, ahol a tanulás azt hiszem mindenkinek abban volt leginkább, hogy milyen is az, amikor egy vékony réteg szalvétából elkészítünk valamit, ami olyan mint egy matrica, térbeli, s bárki ránéz, nem igen hiszi el, hogy az alap egyetlen réteg szalvéta.
Nálam sem hitték, senki.
Mindenkinek meg kellett mutatnom egy ugyanilyen pillangót, ami  a szalvéta maga, hogy elhiggyék, igenis ez ebből van.
Persze nem állt itt meg a tudomány, hiszen azért dolgoztunk a dobozon is rendesen, hogy egyben legyen a mű. Belül még filccel is kibéleltük, sőt én még arra is tettem egy kis mintát, mert... csak...
(Nem tagadom, én bizony bele is bonyolódtam, s kb. a harmadik lépésnél nem úgy tettem, mint kellett volna. Egyszerűen nem figyeltem, s elvesztettem a "fonalat", kellett úgy még 2 lépés és egy kis Boda Gabis segítség, hogy visszataláljak a feladathoz.
A lényeg viszont a végeredmény, mutatom, az enyém ilyen lett:







A másik egy "mixed media doboz" - s mint neve is sugallja:  ezen belül szabadon lehetett engedni a fantáziánkat. Azért a "mintadarabtól" nem rugaszkodtunk el, de ez a stílus azt hiszem mindenkiből ha itt nem is, később sok minden szépséget ki fog tudni csalogatni. Egy új alapanyagot, beltéri pácot használtunk, persze nem magában, van alatta is "festés", felette is "festés", de a színt mégis maga a pác adta meg.
Ami a jövőt illeti: ebből mindenki fog tudni "kamatoztatni", vagyis saját ízlésére formálva igen sok mindent kihozni a tanultakból.
Én már a színekből is sokat tanultam. Elmondom.
Amikor elkezdtük a pácokat felvinni, Gabi mindenkinek kipakolt mindenféle színt. Ismerve engem kaptam zöldet, barnát (mert ugye ez amolyan rózsaportás alapszín) és rózsaszínt. Mit rózsaszínt, valami élénk pinkes pácot, s mondta, hogy akkor ezt is - mármint ezt is használjam.  Hát... igen nagyra nyílt a szemem, s meg kellett kérdeznem tőle: biztos, hogy ő is ezt a nagyon élénk rózsaszínt használta a mintadarabnál? A válasz igen volt. Nem lettem nyugodt, de dolgozni kezdtem. Ma is mosolygok azon, hogy a vége az lett, hogy félúton mennem kellett az üres tálkámmal, s meg kellett kérnem, hogy abból a nekem kezdetben rettentőnek tűnő rózsaszínből kérnék még. Ez is tanulság azt gondolom. Mert egy bolt polcán válogatva egy ilyen színt soha nem vennék meg, egyszerűen azért, mert nem stílusom, így látva, használva viszont igenis le fogom venni legközelebb.

Nem mondom, hogy könnyű ez a stílus, hiszen rengeteg technika van "ráépítve", én most csak az alapszínről beszéltem, de ugye látjuk, hogy van itt stencilezés, pasztázás, csipketechnika, rátétek, amik nagy részben saját kezűleg készült dolgok, részben kész, megvásárolható rátétek, de ha valakinek van némi jó ízlése, akkor igen szép dolgokat fog tudni készíteni a tanultak ismeretében. Viszont pont a sokaság miatt bele is lehet bukni. Egy ilyen mixed media tárgynál egy dolog nagyon lényeges: átgondoltan, megtervezve, harmonikusan felépítve készítsük el azt. Mert ennyi technikát alkalmazni egy dobozon szép és ízléses végeredménnyel csak így lehet.














2014. augusztus 19., kedd

Egy kis kitérő...

Igazán restellem, de nagyon sokáig távol voltam a blogtól és nem tettem fel semmit. Pedig történt egy-két említésre méltó dolog, néhány alkotás, csak valami mindig közbejött. Leginkább a fényképezőgépem "haldoklása". Ha akar működik,ha akar nem... - szeretném, ha együttműködne velem, de egyre inkább azt érzem, hogy ő erre nem igen hajlandó.
Azért mindenkinek köszönöm, hogy benyitott ide - azoknak külön köszönöm, akik szóvá tették, hogy hol vagyok és miért ez a csend - igazán jólesett.
Benczéné Jabronka Éva - Téged külön köszöntelek, mint a blog új regisztrált látogatóját. El kell árulnom másoknak, Éva az Ízzel és lélekkel blog tulajdonosa - nagyszerű receptekkel.Nem tudom melyikőnk talált rá előbb a másik blogjára? Én nem oly rég leltem rád, s néhány receptedet kipróbáltam azóta - finom lett!  Innen is gratulálok a blogodhoz, a receptekhez, amelyekből nem egyet, nem kettőt elmentettem és meg is főztem / sütöttem már. Örülök, hogy itt jártál, hogy regisztráltál, s remélem gyakran benézel majd hozzám. Ígérem Neked is és Mindenkinek: nem lesz ilyen hosszú csend ezután.

Furcsa folytatás, de Évától függetlenül azon gondolkodtam az elmúlt hetekben, hogy lehet egy gastro-blogot kellene inkább /vagy akár párhuzamban üzemeltetnem, mert főzni szinte naponta szoktam, sütni meg legalább hetente - s így feltenni-valóm sokkal több minden lehetne, ha ez egy gastro-blog lenne. Aztán elvetettem a gondolatot,s a jövőben is csak akkor teszek kivételt, ha valami számomra kedves "tortás" (esetleg kelt tésztás) dolgot művelek.
Viszont ez az alkalom ilyen lesz.
Két tortát sütöttem nemrég, egyet egy 1 éves kicsi lánynak, egyet pedig 50 éves születésnapra a családunk egy hölgytagjának. Ezeket muszáj megmutatnom.

A kislányoshoz nem is fűzök kommentet, ha csak annyit nem, hogy állítólag valahogy átjön rajta a decoupage-os lényem. ? Hm? Lehet....

Az orhideáshoz meg csak annyit, soha életemben nem csináltam ilyet, cukormasszából orhideát? Nagyon szerettem volna kipróbálni, s tudom, hogy a profik ennél sokkal szebbet alkotnak, de én így, első próbálkozással nagyon büszke voltam magamra!









2014. június 4., szerda

Decoupage fényképről

Esküvőre készült, az ifjú párnak,  s azt a visszajelzést kaptam, hogy nagyon örültek neki és nagyon meghatódtak. Ennek pedig én is örülök...

A menyasszony csak amiatt tért haza, mert az esküvőjét, lagziját itthon szerette volna tartani, így aztán a dobozom is külföldre költözött.
Ez a harmadik olyan darab tudtommal, ami elhagyta az országot. Szeretném hinni, hogy több is van, de nem valószínű :-(




                                       




2014. május 22., csütörtök

Teás doboz - duplán

...igen duplán - mert ha már ennyire hosszú ideig csend honolt a portán, kettőzzük meg :-)
Valahogy most hogy tavasz lett (kert, udvar, hosszabbra nyúlt nappalok) valahogy semmire nincs időm, legalábbis semmire nem annyi, mint amennyit szeretnék.
Hetek óta látom Dobrovitz Klára személyében az új regisztrált olvasót/látogatót, köszöntelek Klára ezen az oldalon, mióta megjelent a kis logód itt balra, azóta örülök neked, most szeretnélek "szavakkal" is köszönteni! Örülök Neked, sokat kattints ide, s írj néha, ha úgy érzed, van mit!

Szóval a két teás doboz, a megrendelés úgy szólt: egy barnás és egy zöldes legyen (aki kicsit is jobban ismer, azt tudhatja, hogy ennél jobban hozzám passzoló színvilágot nem is kérhettek volna).
A zöldes - nos ahhoz nem igen kell komment, a mostanában nálam  annyira szeretett csipketechnika, most éppen így, a barna talán inkább szót érdemel, mert a képen nem igen jön át, de a minta rajta 3D-s, a teáskanna, a csészék és egyebek alatt egy paszta lapul, amitől domborúak a "tárgyak" rajta. Mivel a képanyag kicsit rusztikus, próbáltam ráhangolni a hátteret, amolyan "deszka-immitáció" lett belőle.
Ebből a két dobozból is látszik, hogy menyire mást és mást lehet ugyanazon alapanyagból kihozni. Azért ami közös bennük: az oldalakon és a belsejében alkalmazott faégetés - mert hát nem tagadom nekem az is bejön. (A zöldes színűről készült fotó kicsit "félrevisz", mert az égetett alsó részre zöldes pác került, nem is értem a fotón miért lett ennyire barna. Annyira készültem a fotózásra, hogy már megjöttek értük, amikor rájöttem, hogy le se fényképeztem őket, így aztán gyors tüzeléssel lőttem rájuk...)








2014. április 12., szombat

Valami egyszerűt szerettem volna...

... igen, valami egyszerűt, mert nem biztos, hogy jó dolog a tudásom 80 %-át felpakolni bármire. Valahogy besokalltam, a kis "Krea-csapatomnak ki is fejtettem ezt. Már eljött az az idő, amikor nem csináltam semmit, hosszú ideig, mert valahogy nem éreztem, hogy "ez  belőlem" jön. S  kedves barátosnőim arra biztattak, hogy készítsek valami olyasmit, ami én vagyok, mindenkitől függetlenül, csak és kizárólag én.
Megfogadtam, s hihetetlenül "egyszerűre" vettem a figurát. Mert a kevesebb néha több, én hiszem és érzem ezt...
Az egyszerűség jegyében -mert ez nekem így tetszett: semmi  extra, csak mert nekem ez így szép:






2014. április 11., péntek

Tojásolás...

... jó nagyban - merthogy strucctojás az alap, pihe-puhán kibélelve, ahogy azt kell! Ez is a kreatív nap terméke volt nálunk, csak én a bejezéssel kicsit megcsúsztam. Nem akartam azt a bortnit rátenni kívülre, ami a mintadarabon volt. Persze nem is kaptam olyant, amilyet elképzeltem, pedig jártam a várost érte rendületlenül, így aztán kénytelen voltam magam fonni egy rávalót.  Mert én "bojtosat" szerettem volna. Meglett, íme:









Ilyen óriás tojást már régóta szerettem volna készíteni, nagyon köszönöm Boda Gabinak a lehetőséget még egyszer. (Be is biztosítottam magam még eggyel, mert kell nekem még legalább egyszer az életben ilyet csinálni :-)


2014. április 6., vasárnap

Napló

... Boda Gabi nálunk járt és volt egy kreatív nap általa. Ez a napló is vele készült. Szerintem nagyon szép! Akarok még ilyet, sokat, sokféleképpen, mert a technikát megtanulva bizony lehet ezt "ragozni".  Én már  most nem bírtam ki, és kicsit rágyúrtam még. A végeredmény: