2014. február 24., hétfő

Kísérlet - üvegen

Ma este hoztam egy üvegtálat, amolyan kísérleti nyúlként említeném, mert a rajta használt kemikáliával kapcsolatban eleinte voltak fenntartásaim.
Történt, hogy valamikor - s bizony már elég régen - nagyon akciós áron kínáltak egy Esprimo terméket, ami Deco glass volume névre hallgat. Nem is nagyon bírtam ki, hogy ne rendeljek belőle vagy fél tucattal, különböző színekben. Hogy a tubusokon az "interferenza" szó pontosan mit jelent nem tudom - talán valami színjátszót?, áttetszőt? -, mindenesetre így a tubusban mindegyik egy világos, kissé fényes, színjátszó pasztának tűnik, először azt hittem, hogy küldtek nekem hat egyforma színt, de aztán kiderült, hogy mégsem.
Ha valamihez hasonlítani szeretném, talán olyan, mint a Pentart Chameleon üvegre való effekt-festékei, azok is ilyen kis sejtelmesek, hogy amíg nem kenjük fel nem igen látjuk, hogy mondjuk a kék az tényleg kék-e és ha igen mennyire, s a barack szín az tényleg barack.
A tubuson magyarul mindenesetre ennyi áll: vízbázisú, struktúrhatású paszta, üveg, kerámia, stb. díszítésére.
Akkor tettem is egy "sovány" próbát, egy kis üvegtányérra felhordtam belőle, nagy kíváncsian minden színt kipróbálva, de gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ez bizony nem az én világom. Aztán egyszer újra elővettem és egy műanyag irattartóra három kiválasztott színnel amolyan márványos maszatolásba fogtam, kicsit talán közelebb került hozzám az anyag, de még mindig nem szerettem bele. A genotermről mindenesetre szépen lehúzható volt a cucc,akár egy matrica, s gondoltam valami mozaikszerűséget egyszer majd csinálok belőle (azóta is őrizgetem, mert hát igen, majd egyszer...).
Most viszont úgy tűnik mégis eljött az ideje, hogy valamit kezdjek ezekkel.
Elkezdtem ezt az üvegtálat, a tál hátulján dolgoztam, s odáig, hogy feltettem a képet és körbe megcsináltam a repesztést és az antikolást egészen szaporán haladtam, de aztán megtorpantam: hogyan tovább. Érdekes is legyen és szép is - elvégre az egész ív rizspapírt emiatt az egyetlen kislány miatt vettem meg, szinte csak ez tetszett rajta, de ez nagyon -. Amikor matattam a festékek között ismét rám köszöntek ezek az Esprimo-s tubusok. Mivel nem írtunk már kora estét - inkább éjszakát -, gondoltam alszom még rá egyet, de úgy tűnt másnap, hogy nem aludtam ki magamból a kíváncsiságot, s szerintem jól tettem. Nekem kifejezetten tetszik a végeredmény.
Azt azért hozzá kell tegyem, nem csak ezekkel a festékekkel dolgoztam, nekem az úgy nagyon tömény lett volna, de így kombinálva szerintem látványos és szép a végeredmény.

Remélem más is így lesz ezzel, mutatom és várom a véleményeket! :-)

(A fotók - szóval bocsánat, azok bizony nem profik, s ráadásul esti lámpafénynél, vakuval, üveget - szerintem ezt én soha nem is fogom megtanulni.)











2014. február 22., szombat

Lépésről lépésre ...égessünk fát: végeredmény

...Tetszett ez a játék, készen vannak, mutatom őket:



Az első, a legkisebb egy szeszes mahagóni pácot kapott az oldalsó égetett részen (s persze belül is), tetején finomvonalas repesztéssel apró rózsa-mintát, a repedések kiemelésére réz-színű Pentacolor-os antikolópasztát:



Közép-méret amolyan vintage-stílusú dobozka lett. Az égetett részek világos  színű akrilfestéket kaptak a 'visszaszelídítéshez':





S a legnagyobb - nekem ez a legszebb.
A pácolást már mutattam, hiszen ez ugyanaz a doboz, szóval égetés-csiszolás után pácolva van vízbázísú fapáccal (egy kis kéket azért küldtem még a zöldre, mert úgy éreztem kell), s erről a sejtelmes-zöldes-kékes-feketés színről a trópusi erdők mélye jutott eszembe, ezért lett ilyen:













2014. február 11., kedd

Lépésről lépésre - égessünk fát!

Mindenekelőtt arról szeretnék írni hogy nagyon kedves évfordulós ajándékot kaptam. Sólyom Gabi szerkesztett nekem egy új logót, ami nagyon-nagyon édes és nem is tudom leírni, hogy mennyire jóleső érzés volt kapni. A régi kislányom "letűnt", s bloldogan cseréltem le az újra. (Na jó, azért féltem ám, mert minden blogolós szerkesztésnél úgy vagyok, hogy "Istenem, csak el ne szálljon minden!!!) Kedves Gabi, még egyszer köszönöm, s ahogy írtam is, hála neked:  megváltozott imázzsal, s a régi lendülettel blogolok tovább.


Ma szeretnék megosztani veletek valamit. Nem a spanyol viasz, tudom, de hátha jól jön másoknak is. Évek óta "szemezek egy technikával, amikor megégetik a fát és utána pácolják, antikolják. Nekem nagyon tetszik, de a hozzá szükséges égető szerszám bizony horror áron beszerezhető, így hát sokáig elvetett ötlet maradt. Nemrég azonban beszereztem egy kis ketyerét, ami igazából egy konyhai segítség lenne, én is ezen céllal vettem meg, de aztán  hazahozván megvilágosultam. Lehet, hogy szuflék tetejét is fogok pörkölni vele, talán karamellizállok majd kristálycukrot erre-arra, de mivel nem is olyan régen a hagyományos gáztűzhely rózsáján égettem egy dobozt, hogy végre kipróbáljam ezt a technikát, kezemben forgatva itthon ezt a kis "bármit" rá kellett jöjjek, a kreás világomba ez a kis segédeszköz sokkal inkább beleillik.
Legalább két éve láttam ezt- határozottan tudom, hogy egy orosz lánynál, de nagyon sajnálom, nem tudom ide tenni a linkjét, mert nem mentettem el, csak az ötletet véstem mélyen a fejembe, s azt, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Főleg mert egyfajta mély, sötét antikolást eredményez, ami nekem nagyon bejön.
Szóval az ismeretlen lánynak köszönet, s talán nem lesz szentségtörés, ha felteszem, megosztom veletek ezt az ötletet, bízva abban, hogy másoknak is jól jöhet. Ő valami brutális égetővel dolgozott -  távolról nézve is félelmetes volt, de a lényeg a vége! ...
Mindenképpen olyan dobozt, fa alapot válasszunk, ami tényleg fából van, s látszik az erezete. Égetés után ez a gyantás rész lesz az, ami érvényesülni fog.


S most jön az égetés. Én most az új kis ketyerémet használtam , ő az:



Égessük körbe a dobozt (a tetejét, ha képet szánunk rá ne!)!



Majd csiszoljuk át csiszolóapírral és töröljük át egy nedves ruhával. Szárítsuk meg.


Pácoljuk le. Én vízbázisú fapácot használtam, de akár hígított akrilfestékkel is lehetne.




Itt alul: ez volt az első ilyen dobozkám, amit még a jó öreg gáztűzhelyemen égettem körbe néhány hete.
Szóval ott is lehet, csak kicsit büdi lesz a ház tőle és nem lehet szabályozni a történést, ég és kész. Kicsit több csiszolást követel utána, mert vissza kell smirglizni, hogy azért a fa alapszíne visszaköszönjön. 





Szegény eme dobozkám azért nem lett a büszkeségem, főleg mert ismét elővettem egy nem pentacoloros repesztőlakkot és újra megfogadtam: soha többet (még nem vettem erőt magamon, hogy kikukázzam, de nem először okozott csalódást a végeredmény. Jó pénzért - nem szeretnék márkát emlegetni, hiszen nem ez a lényeg - vettem ezeket a repesztőlakkokat (finom vonalasat is, kétfázisú hagyományosat is és ki tudja mit még), de annyira nem működnek, hogy ide kell írjam nektek, ha megbízható márkát szeretnétek,olyat, ami tuti olyan lesz, mint amit elképzeltetek - hát a Pentacolor megbízható termékeit ne cseréljétek le semmire! Nem érdemes!


ps.: azért a "hígított akrilfestékkel is lehetne" szövegem kötelezett arra, hogy kipróbáljam, tényleg lehetne-e? S lehet. Nézzétek.  Úgy éreztem le kell tesztelnem, mielőtt elküldöm ezt a bejegyzést. Előkaptam néhány falécet a tűzifából, megégettem, s hígított akrílfestékkel átfestettem. Íme: 


balról jobbra: hígított country kék, hígított világoslila, hígított elefontcsont és alul - ami engem is meglepett, hogy milyen szép: metálkék. Mindegyik festék Pentacolor-os! :-) - csak hogy ne bízzam a véletlenre! -

Remélem néhány blogtársamban felkeltettem a "piromániát"!

Azért lett néhány félig kész dobozom, mire idáig eljutottam: -)






2014. február 8., szombat

"Két éves" vagyok :-)

Születésnapom van!!!
KÉT ÉVE! -IGEN KÉT ÉVE LETTEM "BLOGOLÓ"
Így kezdtem, ez volt az első néhány mondatom:
Valami elkezdődik. Hogy lesz-e belőle valami? Nem tudom. Mindenesetre egy próbát megér.
Szerettem volna egy saját blogot. Egy helyet, ahol megmutathatom nem is annyira magamat, mint a hobbimat, amit decoupage-nak hívnak.
Az első reagáló erre Sólyom Gabi volt, azóta is nagyon hálás vagyok neki azért a néhány sorért (és sok minden másért is!), s igazat írt, amikor így fogalmazott:
Gratulálok a blog elindításához! Ez egy jó kis kaland és egyben napi elfoglaltság is :-)
2 éves lettem, s az elmúlt két évben olyan sokat kaptam Tőletek, hogy most - nem úgy mint egy éve - meg sem fordul a fejemben, hogy abbahagyjam. Mindenkinek köszönöm, hogy itt járt, mindenkinek köszönöm, hogy szólt hozzám, mindenkinek köszönöm, hogy "benyitott a Rózsa-portára",  s köszönöm, hogy biztattatok/biztattok: ne hagyjam abba.
Engedjétek meg, hogy idézzek egy megjegyzést, amit egy 2012-es bejegyzésemhez idén, 2014. januárban írt egy lány. Azóta sokszor elolvastam ezt a néhány sort, s talán az elmúlt év legszebb, számomra leginkább szívmelengető bejegyzése volt:
http://rozsadecoupage.blogspot.hu/2012/02/ez-is-nocis-ez-is-vintage-ez-hancsdoboz.html?showComment=1389099219972#c7498875094882899607
Így "szól":
Kedves Rózsa!
Nagy öröm számomra,h blogod olvasója lehetek.
Ezen bejegyzés olvasása közben teljesen magamra ismerek.. :))
Isten áldja meg kezed munkáját,további jó munkát kívánok saját és a többi olvasó örömére.
üdvözlettel,
Anikó
Ugye milyen szép?! Nekem simogatja a lelkemet azóta is ....

LÉGYSZÍVES ÍRJATOK NÉHA ILYEN SZÉPEKET A JÖVŐBEN  IS!

Ennyi "érzelgősség" után azért hoztam valamit. Bár magam se ismerek magamra, de megint üvegtárgyat. (?)









2014. február 1., szombat

Üvegtálak jegesre hangolva

"Ikrek" -egy sötét, egy világos, de mindkettő felidézi bennünk a kint uralkodó jeges tájat.
(Hogy miért két szinte egyforma? - annak oka van. Az egyiket amolyan mintadarabnak készítettem, a másik pedig az alapján egy közös átdekupázsolt éjszaka eredménye. Azt, amikor négy nőszemély - akiknek ez  /is/  a hobbijuk, de annyira ritkán találkoznak, hogy ezer minden mást is szeretnének belezsúfolni egy ilyen csajos találkozóba - mi mindenre képes estétől hajnalig, hát nem részletezném. Csak annyit írok erről: nagyon-nagyon jó volt!)