Egy kis önismétlés

Bocsánat ezért a bejegyzésért, de fotós kolléganőmtől, Ilditől kapott képek arra ösztökélnek, hogy egy kicsit ismételjem önmagam (erre már az előző bejegyzés végén is utaltam). Kicsit elméláztam azon, hogy ott, a helyükön cseréljem ki a képeket ezekre a sokkal jobb minőségűekre, vagy újra feltegyem. Először az előbbire gondoltam, de aztán elvetettem, mondván, lehet, hogy amikor idekattintotok már nem igen olvassátok a múltat, inkább csak az új bejegyzéseket, s akkor soha nem találtok rájuk. Szóval az ismétlés mellett döntöttem, ígérem, nem elhúzva a bejegyzéseket, amolyan "egy füst alatt" felteszek néhányat.
Február 29-én volt egy bejegyzésem, Gondolatok a decoupage-ról címmel, ott szerepelt ez a doboz, rémséges képminőségben, azon tényleg nem igazán látszik a technika maga, pedig a doboz szerintem érdekes és szép lett. Ilyen jó minőségű képem a doboz belsejéről nincs, de már ezért is hálás vagyok Ildinek, hogy kívülről ilyen szépen megörökítette. Íme az ő  fotója:

Március 8-án "Tea" címmel  tettem fel ezt a dobozt, ott talán a dimbes-dombos mivolta, amit alapként a kép köré csináltam kicsit átjön, de az egész teljességben nagyon nem, főleg a repesztések és a színek vonatkozásában. Ildi fényképezőgépe nyomán íme:

Az ékszeres dobozom is sokkal "igazibb" az ő profi fotózásának köszönhetően:

S ez a vágtató ménes is sokkal-sokkal élethűebb. Írtam anno, hogy nincs nálam sorozatgyártás, ennek ellenére elvétve előfordult már, hogy valamit "reprodukálni" kellett. Azt már elárultam, hogy ez a lovas kép volt az egyik, most azt is elárulom, hogy az egyik példány éppen Ildinek készült.
(A kép szalvéta, de két darabból összerakva és utána összefestve, s igen, pont ennél a képnél van az, amikor az egyik paci orra az ujjamra ragadt, a paci orra helyén pedig csak egy fehér nagy paca maradt, az a rész utólag lett visszafestve.Szerintem még ilyen profi képminőségnél sem látszik, hogy melyik az - azért lehet tippelni, de nem, nem a fekete ló fehér orral, ennyire nem volt szerencsém :). Ezt csak azért ismétlem, mert akkor is írtam, apró balesetek vannak néha, amelyek akkor és ott bizony sokkolóak elsőre, de mindig érdemes előbb megpróbálni kijavítani, ha összejön, már van is sikerélmény, ha mégsem, hát... akkor legalább tettünk egy kísérletet, s még ezután is ráérünk az alapokig "visszasikálni" az egészet.)

Szóval fotózásban még van mit tanulnom, de igyekszem, addig is nagyon köszönöm Ildi ezeket a képeket!
Nehéz visszafognom magam, legszívesebben mindet felpakolnám, amit tőled kaptam, de egyszer már szerepelnek itt a blogban, s tényleg nem akarom "agyonismételni" magamat.

Üvegtál rózsás hangulatban

Üveg alap már régen volt, ugye?
Találtam egyet, tényleg találtam, mert erre éppen nem is emlékeztem. Hála a munkahelyemnek és az ottani fotósnak, valahogy előkerült. Évente van egy olyan kiállítás nálunk, ahol a dolgozók kézműves munkáit  mutatják be. Harmadik éve vagyok itt "vendég", s fotósunktól megkaptam a három év képanyagát. Ezek között akadtam rá erre. Köszönöm Ildi! Profi fotóidat nézegetve késztetést érzek arra, hogy kicsit "felülírjam" ezt a blogot.

Fiúszoba

Lányszoba után fiúszoba - "kispasisra" hangolva.
Szia Emese! Látlak itt jobb oldalon és ennek nagyon-nagyon örülök!
Lehetne, hogy naponta örüljek? Emberek! Légyszi, ha érdemes ez a blog arra, hogy gyakran ide kattintotok, nem "csekkolnátok" be hozzám (ide jobbra a rendszeres olvasók táborába)? Úgy,de úgy ürülnék!!!!

Decoupage lányszobába

Holnap Eszter! Mármint névnap!
Sógorom "lányának" üzenem: Isten éltessen kicsilány!
Az idézőjel csak formaság, bár nem édeslánya, de kívánom hogy mindenki legalább úgy szeresse a gyerekét, ahogy ő ezt a nem vér szerinti,de neki - s mindannyiunknak -  édeskedveskicsilányt!!!
Boldog névnapot Eszter! Holnap ezt - is :)  - kapod!!

Poénok esküvőre

Még egy ici-picit, csak ennek az egy bejegyzésnek az erejéig visszatérek az esküvőhöz. Tündi kérte a doboz tartalmát, vagyis az apró kis poénokat az esküvős dobozba.
Sajnos annak idején - ki gondolta volna, hogy egyszer még blogot írok, s ehhez jól jönne - csak wordben mentettem el, egyszerűen keresgettem képeket, s amit megtaláltam átdobtam wordbe, arra rápakoltam szövegdobozban a mondandómat, viszont így ide a blogba nem lehetett beágyazni. Jelentem tanulom még ezt a szakmát, s mikor erre rájöttem összepakoltam ppt-be, tanulópénz megvolt, a power pointot sem lehet ide berámolni (vagy csak én vagyok béna?, de szerintem inkább az előbbi).
Na mindegy, mostmárcsakazértis - átrendeztem őket képszerkesztőbe, mondtam Tündi, hogy nem adom fel, úgyhogy itt vannak.
Persze a világhálón rengetek olyan képet találsz, ami jól jöhet, vagy jobban tetszik, de ha sok napnyi szörfözést megspórolok neked, akkor fogadd szívesen. Nekem ezek tetszettek, ezek voltak kinyomtatva és egy szívecskés kartonra felragasztgatva, kivágva, s felkötve sodrott zsinórral a tárgyakra. Mindegyikhez odaírtam, hogy melyik mihez volt társítva. A vadító fehérneműhöz annyi volt a felirat: "ha a férj nem akarja", hát ehhez nem találtam itt az elmentett dolgok között ilyen képet, lehet, hogy annyira ütősnek éreztem, hogy csak szöveg-címkét raktam rá? :)

A poénos doboz le volt takarva egy lappal, ez az első beágyazott képem.

Ami még magyarázatként ide tartozik:
volt egy sk. ötletem, valahogy esküvő előtt olyan rímes hangulatba voltam (ki tudja miért?), s többször összecsengett az agyamban a féltelek és a fél telek kombinációja. Innen indult az ötlet.
Kinyomtattam egy netről lelopott tervrajzot, keresztben kettétéptem, mindegyiket feltekertem, az egyiket egy rúdra - ezt a vőlegénynek szántuk - , a másikat egy főzőkanálra. Ez volt az indulóajándék, s az volt a kérésünk, hogy a férj kezdje a bontást. Így került átadásra a két fél tervrajz, a férjnek a puzzle-s címkével, amire magam rímelgettem a néhány sort, s a feleségnek a bájos-dögös-vadító rózsaszín hacukában söprögető pasissal  - azért a pasi alatti szép idézet Shakespeare-től van ám! - . Így már a kinyitás előtt is volt egy kis nevetés, tényleg jópofa volt, egyébként is jó hangulatú volt az esküvő, de ezektől a pillanatoktól azt hiszem sok-sok olyan kép készülhetett a nagy napról, amin az ifjú pár nagyon vidám.Biztos szép emlék lesz majd idős korukban is.


Namostaztán elég! Berámoltam, de most meg olyan picik a képek, hogy nagyítóval is alig lehet elolvasni.
Tündi, ha tényleg kéred, elküldöm priviben! Ha sokan kéritek, egyszer majd még újra neki esek, de ennyi számítógépes szerencsétlenkedés alatt már már kopácsolhattam volna a klaviatúrától távol, a kis decoupage-világomban, nem is keveset, úgyhogy most  feladom. De azért képaláírásba gyorsan beírom  a lényeget - ennyit még áldozok rá.

Féltelek, féltelek, féltelek, de ez még nincs egy fél telek!

"Tanuld olvasni sok néma jelem,
szemmel is hall az okos szerelem"

...hogy a mézeshetek még tovább tartsanak - üveg mézzel megtöltve, amibe fémpénz is került

...hogy mindig nyitva legyen a szívetek egymás előtt - kulcs

...hogy mindig megtaláljátok a helyes utat - iránytű

...ha eltörött, ha elszakadt -talán még menthető - madzag

...hogy a vonzalom sose múljon el - két mágnes "összecsattintva

...hogy sose legyetek fáradtak - teafilter

...amikor már csak a vakszerencsében bíztok - kaparóssorsjegy

...ha még nem akartok gyereket - óvszer - ép csomagolásban

...és ha már nagyon akarjátok -  óvszer irodai lyukasztóval kilyukasztva

...a gólyára semmit nem bízzatok, mindent magatok csináljatok - cumi

...ha a feleség nem akarja - egy levél fájdalomcsillapító

... megyek levezetem a feszültséget, szívok magamba egy kis akryl- vagy lakkszagot, kint esik az eső, a számítógép pedig ma nem a barátom... 

Mézeskalács-esküvőre

Kicsit eltűntem, de visszatérek az esküvőre.
Tündinek tartozok az esküvős doboz tartalmának listájával, az előző bejegyzésemnél kérte, s bár megtaláltam, de Murphy  törvényei szerint nem sikerül feltennem. Ígérem molyolok még rajta és meglesz! A listát megtaláltam, de word-be pakoltam anno, s ilyen formátumban a képeket nem tudom feltenni. Átrámoltam ppt-be, de így sem megy. Szóval ne add  fel, én sem fogom! :), ha nyilvánosan nem sikerül, privibe elküldöm neked.
Ennyi sikertelenség után viszont, témánál maradva egy kis ráadás.
Mert a menyasszony szeretett volna pici ajándékot osztogatni a vendégeknek, s a mézeskalácsra esett a választása. Ez cirka három napos elfoglaltságom volt anno, de nagyon szívesen csináltam. Keresztlányom "szívmániás'" úgy három éves kora óta, ma már érett nő, ezt azóta sem "nőtte el", s ez nem is baj. Így viszont adva volt a minta: mézeskalács-szív  a vendégeknek. Cirka 200+X darab mennyiségben...
(azért itt is látszik: olyan ez, mint nálam a decoupage is általában: szinte nincs két egyforma...)

Esküvői doboz a kezdetekből

Igen éles a kontraszt, de a századik bejegyzésem után ez a százegyedik bizony majdnem az első munkám. Egészen pontosan a második. Az első bátyám nagylányának készült ballagásra, valahol van ugyan róla képem, de emlékeim szerint annyira rossz minőségű, hogy most nem is keresgetem. Sajnos nagyon messze lakunk egymástól, s ritkán találkozunk, de két hete jártunk ott, s örömmel láttam, hogy nagy becsben van. Sajnos mégsem jutott eszembe lefényképezni újra, most már mindegy, lehet, hogy kérek majd egy képet. Ez a doboz volt a második dekupázsolt sk. ajándékom, keresztlányom esküvőjére készült. Ez is utólag lett csak lefotózva egyszer ottjártamkor, hát igen, néha elmaradt a fényképezés, főleg a kezdetekben.
Érdekes, hogy ennyi idő után is ha ránézek, mennyire felidéződik bennem az a nagy igyekezet, izgalom és lelkesedés, amivel készítettem. Az akkor még szinte "aligtudásom" legjavát adtam bele. Ilyen lett. Emlékszem, mikor elkészültem némán, legbelül nagyon-nagyon büszke voltam magamra (egyébként még most is tetszik).

Igen méretes doboz, sok-sok poénos aprósággal volt megtöltve, a jó házasság kellékeivel. Ezt a listát bizonyára sokan ismeritek. Minden fel volt címkézve, s úgy volt bepakolva a dobozba.
Ilyen mint :
"hogy a mézeshetek tovább tartsanak" - ehhez volt egy kis üveg méz, teledobálva fémpénzzel (az üvegre is került néhány dekupázsolt méhecske, az üvegtetőt átfestettem, s a keresztnevek voltak felírva kontúrozóval)
"hogy a vonzalom sose múljon el" - ehhez volt két mágnes;
"hogy mindig megtaláljátok a helyes utat - ehhez a címkéhez egy iránytű;
" hogy mindig nyitva legyen a szívetek egymás előtt" - kulcs (ezt még át is festettem arany metál akrillal! :)
"a gólyára semmit ne bízzatok, mindent magatok csináljatok" - ehhez a címkéhez egy cumi került
"ha már csak a vak szerencsében bíztok" - ehhez egy karapóssorsjegyet tettünk (és még nyertek is vele!!!)
"ha a feleség nem akarja" - egy levél Algopyrinnel társítva

Hát most hirtelen minden nem jut eszembe, de valahol el van mentve a pontos lista, ha valakit érdekel.

Vagyis egy még igen, mert gyorsan belenéztem az esküvős fényképekbe, ehhez a címke így hangzott: "ha a férj nem akarja":

Jó poén volt. A mézes csupor és az apróságok még mindig megvannak, de ami a legfontosabb: a házasságuk még mindig olyan, mintha a mézesheteiket élnék!

Századik bejegyzés - el sem hiszem

Hihetetlen, de igaz, elérkeztem a századik bejegyzésemhez! Bevallom, amikor februárban elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam, hogy ilyen hosszú életű lesz, őszintén szólva még azt sem, hogy egyáltalán lesz élete, de lett, s ennek nagyon örülök. Napokig a családom sem tudta, hogy mit „mókolok” esténként a gép előtt, az azt követő két-három hétben amolyan családi titok maradt  – ez alól egyedül Gabi volt kivétel, akit beavattam, s mindjárt az elején nagyon kedvesen biztatott –, de a szekér elindult. S rájöttem, hogy jó dolog a blogírás. Ha valaki azzal a céllal nyitja meg, hogy kiírjon magából dolgokat, biztosan arra is, de ha valaki – mint ahogy én is – azért kezd el blogot írni, hogy csokorba gyűjtse a hobbiját, arra különösen. Ez lett az én decoupage-gyűjteményeskertem. Lassan elkezdtetek Ti is ajtót nyitni rám, s ennek őszintén örülök! Valahol a kezdeteknél nem is gondoltam volna, hogy számítani fog, hogy mennyien látogatják, hogy érdekelni fog az a kis számláló, ami itt jobb oldalt van, s arra hivatott, hogy az össz-oldalmegjelenítést számlálgassa, s kíváncsian klikkelek esténként a blogban lehívható statisztikára, amiből az is kiderül, egy-egy napon mely országokból nyitottak be a Rózsa portára, s  úgy fogok örülni ezeknek, mint egy kisgyerek. Köszönöm nektek ezt az örömöt!

Ennél a bejegyzésnél gondolkodtam el először komolyan azon, hogy ma mit is tegyek fel. Mit, ami amolyan ünnepélyesen, századik alkalomhoz illően szép. Egy vázát választottam, igaz, még tavaly nyáron készült, tehát nem erre az alkalomra, de a „szívem csücske” darabjaim egyike, s az a fajta stílus- és színvilág, ami – erre már utaltam párszor – hozzám talán a legközelebb áll.

Sajnos a festmény készítőjéről nem tudok semmit. Ez kicsit zavar, mert szeretem tudni, hogy a kép, amivel éppen dolgozom kinek a munkája, de ezt azóta se sikerült megfejteni, pedig többször próbáltam. Esetleg ha valaki fel tudja fedni előttem a titkot, hogy ki festette, azt nagyon megköszönném. Eredetileg ez egy nappali tánc, kék ég alatt, én és a felhasznált festékeim vitték bele ezt az alkonyati filinget, de nekem a barnás-broncos-zöldes színvilágomba így illett bele.

Lovak tovább

Maradok a fánál és a témánál is - egy tolltartó erejéig.

Tulipánoskata és Sasa, jó itt látni benneteket!

Ló és doboz téma vintage hangulatban

Kibillentem a dobozos hangulatomból,  úgy látom több mint egy hétig békén hagytalak vele benneteket. Pedig, mint írtam, dobozolni nagyon szeretek. Ma este már senkit nem kímélek, jöjjön egy doboz. Ránézésre nincs túlspirázva, de a használt kép hangulata valahogy nem is engedte meg. Nekem ez így, egyszerűségében tűnt egésznek, amolyan nosztalgia doboz lett belőle, az antikságát a kép mellett főleg a finomvonalas repesztés adta meg.

Szonja és Marianna! Nagyon örülök Nektek! Olyan jó látni, ha új taggal bővül az olvasók tábora! Mindkettőtökbe "belekattintottam".

Szonja, a Te blogodba benézve, egy darabig egy vidám, helyes, szimpatikus lány voltál, aztán látva a munkáidat egy ügyes, kreatív lány lettél, aki szépeket és örömmel alkot. Aztán láttam a helyet, ahol élsz - egyre közelebb kerültél, szinte már karnyújtásnyira -, majd a foglalkozásodat, s ekkor eszembe jutott egy beszélgetés, ami köztem és Máté fiam között zajlott, s arról beszélgettünk, hogy az iskolában idézem: "van egy jó fej tanárnő, aki szintén ilyennel foglalkozik". Kattintgatva a blogodon "megvilágosultam", kedves Tanárnő, kedves Szonja, szeretettel üdvözöllek a portán!

Marianna, nálad Kamilla, a nyuszi teljesen elvarázsolt - aki ezt olvassa, látnia kell, katt oda és keresse meg nyilvános webalbumában. Elöljáróban csak annyit: pórázon, nyuszipórázon, mezőn gazdijával sétáló nyuszi.... - na, szerintem innentől már mindenki, aki most itt volt át is szaladt Mariannához :(  ugye azért visszajöttök majd egyszer???

Üvegezek tovább

Ha már üveg alapanyag volt az előbb, maradok ennél. S ha már a "nem lett tökéletes" kategóriánál jártam, a téma is marad. Ennek a tányérnak is lett egy kis problémája, a háttérnek használt szalvéta bizony kicsit ráncos lett. Látjátok, ott a jobb kezetek felől?