Hihetetlen, de igaz, elérkeztem a századik bejegyzésemhez!
Bevallom, amikor februárban elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam, hogy ilyen
hosszú életű lesz, őszintén szólva még azt sem, hogy egyáltalán lesz élete, de lett,
s ennek nagyon örülök. Napokig a családom sem tudta, hogy mit „mókolok”
esténként a gép előtt, az azt követő két-három hétben amolyan családi titok
maradt – ez alól egyedül Gabi volt
kivétel, akit beavattam, s mindjárt az elején nagyon kedvesen biztatott –, de a
szekér elindult. S rájöttem, hogy jó dolog a blogírás. Ha valaki azzal a céllal
nyitja meg, hogy kiírjon magából dolgokat, biztosan arra is, de ha valaki –
mint ahogy én is – azért kezd el blogot írni, hogy csokorba gyűjtse a hobbiját,
arra különösen. Ez lett az én decoupage-gyűjteményeskertem. Lassan elkezdtetek
Ti is ajtót nyitni rám, s ennek őszintén örülök! Valahol a kezdeteknél nem is
gondoltam volna, hogy számítani fog, hogy mennyien látogatják, hogy érdekelni
fog az a kis számláló, ami itt jobb oldalt van, s arra hivatott, hogy az
össz-oldalmegjelenítést számlálgassa, s kíváncsian klikkelek esténként a
blogban lehívható statisztikára, amiből az is kiderül, egy-egy napon mely
országokból nyitottak be a Rózsa portára, s úgy fogok örülni ezeknek, mint egy kisgyerek. Köszönöm nektek ezt az örömöt!
Ennél a bejegyzésnél gondolkodtam el először komolyan azon,
hogy ma mit is tegyek fel. Mit, ami amolyan ünnepélyesen, századik alkalomhoz
illően szép. Egy vázát választottam, igaz, még tavaly nyáron készült, tehát nem
erre az alkalomra, de a „szívem csücske” darabjaim egyike, s az a fajta stílus-
és színvilág, ami – erre már utaltam párszor – hozzám talán a legközelebb áll.
Sajnos a festmény készítőjéről nem tudok semmit. Ez kicsit
zavar, mert szeretem tudni, hogy a kép, amivel éppen dolgozom kinek a munkája,
de ezt azóta se sikerült megfejteni, pedig többször próbáltam. Esetleg ha valaki
fel tudja fedni előttem a titkot, hogy ki festette, azt nagyon megköszönném.
Eredetileg ez egy nappali tánc, kék ég alatt, én és a felhasznált festékeim
vitték bele ezt az alkonyati filinget, de nekem a barnás-broncos-zöldes
színvilágomba így illett bele.
Gratulálok Rózsa! Csak folytasd tovább a blog írást, mert nagyon sok szép alkotásodban gyönyörködhetünk! Remélem, majd a 200. bejegyzésed is kommentálhatom! CSAK ÍGY TOVÁBB!
VálaszTörlésNem tudom mi van a Gabival? Április 30. óta nem frissítette a blogját! Nem reagál az e-mail-re sem!
Nagyon kedves vagy! S úgy legyen, várlak a 200. bejegyzésnél is! Gabiért én is aggódom, nagyon nagy a csend körülötte :(
Törlés