Az üvegtál hátulján dolgoztam, s olyan elhatározással álltam neki, hogy ezt márpedig nem fogom egy színnel, "csak úgy" festeni. Ilyen lett. Azért a végén záróakkordként kapott egy kis repesztést a hátulja, csak hogy ne legyen olyan unalmas...Nekem tetszett. Apukámnak is. Egy családi összejövetelen a nagy "forgatagban" üresen maradt, s azt kérdezte tőlem:
- Ezzel a tányérral mi a szándékod?
- Nem tudom - mondtam - . Apukának adom?
- Igen, válaszolta, s boldogan elcsomagolta...
Szia Rózsa! De klassz! Szinte már nyúltam is a finom sütiért! Elhiszem, hogy apukád örült neki! :))))
VálaszTörlésFentebb tettem be igazi harapnivalót! :) ...hát igen, a sütis tál "elkelt", s abban is biztos vagyok, hogy míg apa vigyáz rá, addig bizony gazdát nem cserél.
Törlés