Csipke-trend

... mert nálam ez most tényleg trendi, hála a noszvaji kirándulásnak és a két Gabinak (a beszámolókat az augusztusi bejegyzések között találjátok) belekóstolhattam ebbe a technikába, s nem igen tudom feledni az ízét, azóta is kísérletezgetek ebben a műfajban ilyen-olyan kemikáliákkal, s nagyon élvezem.
Romantikus hangulatot áraszt, de valljuk be, ettől a technikától minden elkészült darab ilyen lesz.
Most egy hat rekeszes, eredetileg teás dobozt vettem kézbe, abból kerekedett ez. Azért mertem egy teafilter tartóból  ilyen kis nosztalgikus hangulatú tárgyat készíteni, mert szerintem nem feltétlenül kell az eredeti szerepkörében maradnia, ez a fajta doboz a varrós kis ketyeréknek is remek tárhely lehet, de akár a gyöngy- vagy a hozzám hasonló decoupage-őrültek is jó hasznát vehetik, rengeteg apróság belefér.

Angyalok

Sziasztok, kicsit csend lett itt a portán, ami nem azt jelenti, hogy nem "ügyködök", csak valahogy nem értem se számítógép, se fényképezőgép közelébe. Őszintén meg kell mondjam, ha valamit, hát a fényképezést és a képek szerkesztését nem igazán szeretem, a rá fordított idő sokszorosát szívesebben fordítom kreálásra, s azt hiszem ez már nem fog változni. Azért hozok ma este két mezítlábas angyalkát Nektek.
Köszönöm, hogy benéztetek! :)

Édes pillanat

Szülinap volt nálunk a hétvégén, olyan szép kerek, "gurulós", hoztam belőle tortát. Kóstolóba nem tudtam, ezért csak mutatóba...

Férjemet ünnepeltük, a srácok szerettek volna rendelni egy 50-es táblát, de én nem igazán hajlottam rá, nekem kicsit elcsépelt ötlet, aztán, hogy senki ne legyen csalódott lett belőle egy 50-es táblás torta - eredetileg pirosas-fehér, bár a képen a piros kifejezetten rózsaszín :( -.
Ez csak olyan mellékterméke volt az ünneplésnek, ez látszik is, szegény egy tisztességes tálra se került át a nagy forgatagban. 

Hozzám a másik közelebb állt, valahol a neten láttam egy ilyen tortát, azonnal beleszerettem, s rögtön tudtam, az idén ilyen szív alakú torta lesz. (Kicsit a tűzijáték összekormozta, az a néhány kis feketeség annak a végterméke. Ja és látjátok, ilyen korban is lehet az ember néha olyan mint egy gyerek, mert kinek jut eszébe megvizsgálni mennyire meleg egy ilyen rakéta tüze?).

A fotók... szóval azok nem profik, olyan gyors-tüzeléssel lettek kattogtatva.

Ennél többet nem is kreáltam a hétvégén, de nem voltam időmilliomos, pénteken még dolgoztam, szombaton pedig ünnepeltünk. A buli mindenesetre jól sikerült, s nem volt hiába a munkám, hogy két tortát is sütöttem, mert elfogyott!

Angyali üdvözlet

Még mindig üveg, egy nagy üvegtál pontosan. Ennyi üveg attól, akinek mániája a dobozolás? Nem ismertek rám? Hát én sem!

 Ez ugyan szalvéta, de azért erről is tudni kell egy s mást. Mint például azt, hogy ez is egy festmény, pontosan annak egy részlete, s hogy ez a kép is kötődik valakihez, egy olyan szerzőhöz, akinek neve van e világban. Egy francia festő, William-Adolphe Bouguereau, aki nagyon sok portrét, életképet, történelmi és vallásos témájú képet megfestett. Több mint 700 befejezett munkáját tartják nyilván, s ez a szám még akkor is nagyon jelentős, ha tudjuk, hogy szép kort megélt (1825 -1905).

Eklektikus művészként említi az irodalom. Nekem az eklektikus stílus leginkább az építészettel függ össze, s valami olyasmit jelent - remélem nem tévedek- amikor egy alkotáson belül különféle korok, stílusok, irányzatok jegyei együttesen megtalálhatóak. Azért akit részletesebben érdekel ez a dolog inkább olvasson utána, nem szeretnék nagy mélységeket megérinteni ebben a témában, főleg azért, mert én a műveit nézegetve nem érzem, hogy olyan "mix-íze" lenne, de nyomatékkal kijelentem, nem vagyok műszakértő, még csak hozzáértő sem, én nagyon egyszerűen és spontán döntök ilyen téren: egy festmény vagy tetszik, vagy nem, vagy megérint, vagy nem, s ugyanez áll magára a festőre, amikor nem egy, hanem összességében a műveit nézegetem. Ilyenkor pedig nem is nagyon boncolgatok, elemezgetek - a verselemzés az iskolában sokkal jobban ment :) -.

Mindenesetre portréi és mitológiai tárgyú művei között nagyon sok csoda található. Annak idején, amikor a jó öreg Google segítségével rátaláltam rengeteget lementettem magamnak. Az arcok, emberek megfestésénél valami hihetetlen gyengédséget alkalmazott, s ezt nincs az az ember, aki ne érezné, aki a műveit nézegeti. Ugyanezt lehet érezni azon témájú festményeinél is, amelyekben egy-egy életképet jelenít meg, ezeknél szinte tapintani lehet az otthon melegét, s bizony mitológia témájú alkotásaiban is szép számmal akad gyönyörűség.

Decopuage tutorial - hogyan lesz az elrontottból szép?

Igazából nem készültem decoupage technikai leírásokat feltenni a blogra, ebből azért van nélkülem is jópár a világhálón, s biztos vagyok benne, hogy én ilyen tutorial-okkal ebből a világból már nem hiányzok, de...

Mivel az előző, Reynolds festményével díszített tányér készítéséről a megjegyzésben ketten, e-mailben pedig meglepően sokan érdeklődtek, úgy gondolom nem a megjegyzésnél és e-mailekben, hanem egy bejegyzésben válaszolok inkább.

 Nem akartam „bő lére” ereszteni az előző bejegyzést, ezért nem részleteztem a tányér készülése közbeni apró bakit, s azt, hogy hogyan „másztam” ki belőle, de most, hogy kértétek, hát írom, hogy hogyan készült, mi volt menet közben a baj, s biztos vagyok benne, hogy nem csak a technikai leírás, hanem a közben történt apró kis probléma és annak helyrehozása is hasznos lehet.

Szóval a tányér hátulján kezdtem dolgozni. A technika pont az, amit leírtam az április 30-i  bejegyzésemnél Tündinek írt válaszomban, ahol egy ugyanilyen „első darabos” háromszög-tányért tettem fel, s Tündi kérdésére le is írtam hogyan készült. Szóval pont úgy, kis módosításokkal, melyekből az egyik tudatos volt, a másikat a kényszer szülte.

Felragasztottam a tányér hátulján egy kör alakú képet, történetesen egy Mucha festményt - hogy ezt most nem értitek?, tudom, de csak olvassatok tovább, s mindjárt megvilágosultok :) -, majd szilikonos nyomdával körbecirkalmaztam a szabad területet. Utána jött a korábban, április 30-án már leírt technika, azaz üvegfesték különböző színekben (a képet gondosan kihagytam, tehát oda nem), majd  száradás után a teljes tányérra aranyfüst pehely került.

 Na itt jött a baleset. Mivel a Mucha-kép rizspapírból volt, azaz elég áttetsző, sajnos a füstfólia nem hogy kiemelte, gyakorlatilag élvezhetetlenül eltüntette a képet. Azt hittem jót fog tenni neki, ha aranyosan sejtelmes lesz, de nem így történt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki tapasztalatlanul feltesz egy fekete alapra valami szalvétamintát, s meglepődik a végeredményen,  ami olyan, mint négerek tánca az alagútban, azaz szinte semmi nem látszik belőle.

Kicsit nekikeseredtem emiatt, de tudjátok, írtam már, ha valami nem sikerül tökéletesre, nem szabad mindjárt feladni, legalább egy esélyt kell adni, hátha helyrehozható. A tányér széli része nekem is annyira tetszett, hogy úgy gondoltam, lesz, ami lesz, megpróbálom helyrehozni, s folytattam, de innentől már a tányér színén.  A Mucha-festmény feletti kerek részt lekentem fehér alapozóval, majd felragasztottam Reynolds festményét – ezzel szépen el is tüntettem, ha már így tönkretettem Mucha csodás alkotását - , s üvegkontúrral körbepöttyöztem, aztán kapott a kép egy finomvonalas repesztést, s ha már a tányér színére vetett a sors, a széli rész még egy-két suhintásnyi üvegfestéket, majd az egész több rétegben oldószeres lakkot.

Semmiképpen nem akarok senkit lebeszélni arról, hogy szalvéta, rizspapír, vagy bármilyen vékonyabb decoupage-papír alá aranyfüstöt használjon, csak és kizárólag annyi ebből a levonható tanulság, hogy jól gondoljuk meg, próbáljuk elképzelni, hogy az átsejlő aranyosság kiemeli, vagy – mint az én esetemben – tompítani fogja-e a felhasznált képet? Ha csak a legvékonyabb anyagnál, a szalvétánál maradunk is, egészen biztos vagyok benne, hogy van olyan színvilágú szalvéta, amit ha füstfóliára teszel (vagy tányér esetében, alulról dolgozva a felragasztás után füstfóliával vonsz be) kifejezetten jót tesz neki, csak ehhez a technikához különös gonddal kell a mintát, a szalvéta színeit kiválasztani.

Utólag okoskodva ennél a darabnál az is megoldás lett volna, ha a felragasztott képet egy világos akrillal átkenem, s úgy kap füstfóliát, de az aranyos „átragyogás” lett volna a célom, s ha akrillal lefestem, a füstfólia egyáltalán nem tűnik át, olyan mintha fel se tettem volna. 

Röviden  (hát ez inkább hosszúra sikeredett) ennyi. Nekem is „tanulódarab”, de biztos vagyok benne, hogy ilyenek is kellenek, ezekből a kísérletekből tanulok, s most, hogy leírtam, s ha olvassátok és kipróbáljátok talán Nektek is hasznos lesz…

Mindenkit bíztatok – eddig is biztattam – arra, hogy ha valami nem sikerül, nem szabad félredobni, lesikálni, lecsiszolni rögtön, meg kell próbálni helyrehozni, sok esetben csak egy kis ötletesség kell hozzá. Nagyon örülök, hogy sokaknak tetszik ez a tányér, mint írtam a mostanában gyártottak közül nekem is ez a kedvencem, s így, készen már egyáltalán nem látszik rajta, hogy félúton ez egy „elcseszett” darab volt. Szóval Lányok: elő az ecsettel és festékekkel, próba, kísérletezés  találékonyság, s a szép végeredmény biztosan nem marad el!

Látok egy új arcot az olvasók táborában: Lea Mónika, nagyon örülök, hogy idetaláltál, s úgy döntöttél, hogy a nevedet is adod ahhoz, hogy időnként benézel! Üdvözöllek, s kérlek, hogy légy gyakori vendég nálam! Arra külön büszke vagyok, hogy egy olyan ember vagy, aki magad is ezzel foglalkozol, s oktatod is ezt a szép hobbit . Kíváncsian rákattintottam a logódra, majd még kíváncsibban benyitottam a blogodba, innen tudom:)

A kérdéseket, megjegyzéseket, idekattintásokat pedig Mindenkinek  nagyon köszönöm! Magam is meglepődöm azon, milyen sokan nyitnak be a portára, de az ember már csak ilyen: telhetetlen, ezért arra kérlek Benneteket gyertek még többen, még többször, s szóljatok minél gyakrabban hozzám!

Reynolds festményével

Remélem még nem unjátok - egy újabb üvegtál. Aki régóta olvassa, nézi a blogomat, annak nem árulok el titkot azzal: kép- és színvilágát tekintve  hozzám ez áll a legközelebb.
A 18. századi angol festő, Sir Joshua Reynolds egyik festményét használtam hozzá. A kép gyönyörű. Tőle is tudnék még választani sok-sok képet, amit szívesen felhasználnék, a portrék nagy mesterének tartott festő nagyon sok ilyen szépséget alkotott.

Tél és üveg tovább...

...mert, mint írtam mostanában üvegeztem rendesen. Az itt felhasznált kép a decoupage szerelmesei körében jól ismert, s gyakran használt. Azt azonban nem tudom mennyien tudják, kitől is származik ez a festménysorozat? Tavaly készült velük néhány üveg nálam is - majd előásom, s megmutatom -, akkor még én sem tudtam kinek a festményét "ragasztgatom". Aztán véletlenül megtaláltam az alkotót, s mint írtam, szeretem tudni mikor kinek a művével dolgozom - ennyivel mégiscsak tartozom neki ! :) - . Alan Maley-nek hívják, s bár vajmi keveset lehet találni róla a neten, azért kicsit érdemes utánabogarászni ennek a brit festőnek, aki a viktoriánus korszak és a századforduló "bűvöletében" alkotott. Mindemellett neve nem cérnaszállal, egyenesen vastag madzaggal "fűződik" Walt Disney-hez.
No, de ennyi kis kitérő után végre jöjjön a tányér:

Karácsonyi üvegezés...

A téli hangulatomtól továbbra sem tudok szabadulni, üvegeztem mostanában tőlem meglepő mennyiségben, s szinte csak téli témában. Jó volt, jólesett.

Készült egy hideg-kék színű, de a "jégvirág-imitációtól" nagyon hangulatos tányér. Én kifejezetten elégedett vagyok a végeredménnyel - juuúj, de szerény :) - ; na jó, maradjunk annyiban, hogy ez a jégvirágos próbálkozás valami új kísérlet, s nekem nagyon tetszik.

Mindenszentek

     Mindenszentek napja - nincs is talán olyan ember, akit ez ne érintene meg. Mindannyiunk emlékezik ilyenkor valakire, valakikre, s mindannyian gyertyát, mécsest gyújtunk az üdvözült lelkek emléknapján. S mindannyiunknak ma legalább egy fokkal jobban, fájóbban hiányzik valaki, mint az év többi napján. 

     Sok szerettem hiányzik, akik már a temetőben pihennek, de legjobban az Édesanyám. A kis munkáim alatt jó ideje az őáltala horgolt terítőket látjátok, s ha belegondolok mennyi-mennyi terve volt még, minden téren, de ha csak a kézimunkánál maradok, itt is akad rengeteg. A párnák, ruhadarabok, amelyekben benne maradt a gombostű, a fércöltés, de már senki nem fejezte be, a kötés, amiben szintén menetkészen a kötőtű, csak megpihent a kéz, amely folytathatná. A kivágott, kipróbálásra váró receptek, a kinyitogatott kézimunka-újságok, melyek azt jelzik, azokat a darabokat még szerette volna elkészíteni, de már nem maradt rá idő...