Levendula - újra

... ez is karácsonyi ajándék volt, s ugyanaz volt a megrendelő, aki levendulás decoupage-tárgyakat kért tőlem barnás színvilágban, nem is olyan rég (itt találjátok). A kikötés most csak annyi volt, hogy még sötétebb, még barnább legyen. Akkor - mint írtam is - igazi kihívást jelentett a feladat, mert a levendulás dolgok nekem világos háttérben léteznek igazán, de, mivel képanyagban megtaláltam a barna színvilághoz való "igazit", rá kellett jönnöm, lehet ez szinte gondolkodás nélkül, spontán is "kerek". Olyannyira, hogy szívem szerint akár meg is tartottam volna, de nem lehetett. Íme:

Hello Kitty

... egy kedves cica, aki 1974-ben, egy japán cég által "született", s a helyes kis design azóta meghódította a világot. A Sanrio Co. Ltd szerintem maga se gondolta, hogy ez lesz az általa tervezett karakterek egyik legkeresettebbje. Pedig így lett, 1974-es születése óta a cicus sok-sok helyen szerepelt, legyen az divat, televízió, a high-end, vagy akár a banki világ, mindenhol sikeresen debütált. Bizony készült vele rengeteg divat-kellék, kezdetben csak parányi pénztárcák, majd gumi-szandálok, de oly módon kinőtte magát, hogy következett a Hello Kitty márkajelzésű elektromos gitár, súlyos áron mért ékszer-sorozat, Visa-bankkártya és még sorolhatnánk, de a legfontosabb talán, hogy mindeközben rengeteg kislány kedvencévé vált.
Tőlem is kértek egy ilyen dobozt, amit ajándékba szántak, egy Kitti nevű kislánynak.
Helló Kitti, őszintén remélem, hogy Neked is bejön Hello Kitty!

Mézeskalács receptem

Az idei mézeskalácssütés nem kevés kezdeti nehézségbe ütközött, mivel órákon keresztül nem találtam a receptjét. Teljes kétségbeeséssel felforgattam a lakást, minden olyan pontot megbolygattam, ahol újságot, könyveket, s bármiféle "papírokat" tárolok, de nem találtam. A vége az lett - a jó nagy kupin túl, amit a keresés okozott -, hogy úgy kellett "visszadiktáltatnom" telefonon. Még szerencse, hogy több irányba továbbadtam az évek során, így volt honnan visszakérnem. Viszont elhatároztam, ha előkerül csinálok róla egy kópiát, bekereteztetem és kiteszem a konyhám falára. Jelentem előkerült ::)). Bár nem akkor, amikor nagyon kellett volna, de azért közvetlenül a karácsony előtti sütésnél csak meglett. Csendesen megbújt egy vastag mappában két társával együtt. Hogy hogyan került oda? Nem nevet!: a tavalyi karácsonyi sütögetés során, amolyan "jelölésként". Még jó, hogy volt egy olyan süti, amit az idén is meg akartam sütni ebből a gyűjteményből. Az újság egyébként nem éppen mai gyerek, egy 1988-as Magyar Konyha. A recepthez pedig "foggal-körömmel" ragaszkodok, mert tényleg nagyon finom.

Emese kérte egy bejegyzésben nemrég. Hát íme, hátha másnak is jól jön, s főleg mert így talán én is gyorsabban megtalálom majd egy év múlva /mert akkor is lesz karácsony, s talán még blogom is/.

 Azért gépeltem és szerkesztettem be szkennelés helyett, mert változtattam az eredeti recepten. Abban gyömbérpor és őrölt fahéj van fűszerként, de nekem a fahéj-szegfűszeg párosa sokkal finomabb, bár azért egy mokkáskanálnyi őrölt gyömbér még így is mehet bele, de nekem/nekünk, ha ennél több van benne már nem olyan fincsi, s az eredetiben nincs tojássárgája sem. Szóval ez a majd negyed évszázados recept "Rózsa portára" áthangolt változata. 

Karácsonyi fények...

... egy kis mécsesfény, csak mert még  karácsony van...

Mezítlábas angyalka ismét - gyertyán

Visszahoztam a kis mezítlábas angyalka egyikét egy gyertyára kopácsolva (korábban itt találkozhattatok vele). Ez "saját használatra" készült, bár ezen azért kell mosolyognom, s kicsit magam sem elhinni ezt, mert lehet, hogy nálam sem fog lángra lobbanni. Tavaly ugyanis többen kértek is, kaptak is tőlem gyertyát, s akikkel van valamilyen kapcsolatom, erről beszélve kiderült, mindenki díszként használta, s nem gyújtotta meg. Hogy jó-e ez vagy sem? Nem tudom. Mindenesetre az idén inkább elemes világítással ellátott mécseseket osztogattam, ezeket biztos, hogy használni fogják, s nem múlandóak.
A gyertyám mindenesetre jó méretes, s talán az alátét érdemel még egy kis szót, ami nem más, mint egy teáskészletből megmaradt tányér újrahasznosítva...

Néhány üveg a múltból

Ezek az üvegek tavaly készültek, de akkor még nem volt blogom. Minap előástam ezeket a képeket, s mivel karácsonyi hangulatot teremtenek, felteszem. Alan Maley festményei, ezekről a szalvétákról írtam már itt, s azt is, amikor ezek készültek még én sem tudtam, hogy híres festő festményeivel dolgozom.

Karácsonyi mézeskalács - végre!

Irigykedtem kicsit eddig azokra, akiknél már napokkal ezelőtt mézeskalács illata lengte át a lakást, de végre nálam is elérkezett a pillanat, s ha nem is értem a végére, de azért a mézeskalács díszítésen is nagyjából túl vagyok. Maradt ugyan még, ami nincs kidíszítve - jó pár olyan forma, amiből egy se -, de talán mind kap majd egy kis fehér-mázas ápolást még szentestéig, ha mégsem, semmi baj, anélkül is finom, bár valljuk be, kevésbé látványos. Egy részük már "el is költözött".

Anno...

... kicsit más - mármint kicsit más, mint karácsony. Ennyi fény, gömb, ecetera után valami hétköznapi, de nekem mégis kedves. Mert ezek a  képek amolyan "szívem csücskei". Ritkán dolgozom szalvétával. Nálam vagy saját nyomat, vagy decoupage papír, illetve rizspapír az alapanyag, de ezeket a szalvétákat jó ideje sóvárogva nézegettem, s kizárólag külföldi oldalakon találtam rájuk. Aztán végre rájuk akadtam itthon is. Nem mintha nem leltem volna ennek a sorozatnak a 80 %-ára kép formájában - például az egyiket itt láthatjátok - , de azért nagyon-nagyon vágytam - igazi papírmániáshoz hűen - ezekre a szalvétákra. S végre az enyémek, na nem az egész sorozat, de ami késik, nem múlik!  A Szalvétaáruház gazdát cserélt, s bevallom sokáig nem is motivált az új tulaj és az új felhozatal, de az elmúlt néhány  hónapban szépen bővült náluk a kínálat. Ma már bátran ajánlhatom mindenkinek, mert ezek a kincsek - mármint amit a dobozok képanyaga jelent - innen származnak. Igazi nosztalgia darabok. S úgy éreztem éppen ezért nem is lehet "túlpirázni" őket. Édes-bájos képek,s ezek az én "olvasatomban" nem bírnak el túl sok "extrát". Nálam valami ilyesmit jelent a decoupage vintage stílusban...

Mézeskalács alá való...

... mert karácsonyi apró-sütinek, mézeskalácsnak már készült nálam néhány tál és tányér - ma este is hoztam belőle kettőt, de jelentem, végre eljutottam oda is, hogy a mézeskalács tésztáját is begyúrtam, pihen végre a hűtőben, s holnaptól minden hűtőajtónyitásnál sasolni fog rám, hogy "hé itt vagyok, most már én következek". Még néhány apró kreálós ténykedés és erőt kell vegyek magamon: kicsit félre kell tennem a decoupage-lényemet, hogy másra is jusson idő.

Szóval a sütik alá valók, amolyan egy kicsi - egy nagy kivitelben.

Karácsonyi mécsesek

Adam Matlas, miłość i pozdrowienia!

Jestem bardzo szczęśliwy, że w końcu ktoś z zagranicy zarejestrowany! Czekałem na ten moment. Dziękuję, że tu jesteście!

Ez néhány szó lengyelül. Magyarul így hangzik:

Adam Matlas, szeretettel üdvözöllek!

Nagyon örülök annak, hogy végre külföldről is regisztrált valaki! Nagyon vártam ezt a pillanatot. Köszönöm, hogy itt vagy!

Hát igen, nagy öröm ért. Adam az első külföldi az olvalsók táborában, aki Lengyelországból érkezett ide! A decoupage szerelmesei nemek arányát tekintve egészen biztos, hogy zömében lányok-asszonyok, így még külön unikum, hogy elsőként éppen egy fiút-férfit üdvözölhetek határon túlról! Adam  - szép neved van, a fiamat is így hívják :) - légy gyakori vendég nálam!

S az öröm után egy kis decoupage. Legyen még mindíg fény, két mécses erejéig.

Ezekről szerettem volna sötétben, mécses-fényes fotót is készíteni, de idő közben gazdát cseréltek. Alapként "félig kész" állapotban van belőle kb. 8 darab, de hogy mikor lesz kész? - jelen pillanatban úgy érzem, lehet,hogy csak jövő karácsonyra. Ha mégsem, s belefér a hétbe, ígérem, hozok még ilyet! 

Karácsonyi fények

... mert tegnap ugye ezt ígértem?
Sajnos csak jelképes lesz, ezek a gyertyák ajándékba készültek, így a lángjukat csak elképzelni tudom, s nem az én otthonom karácsonyi díszei lettek. Ez már majdnem "sorozatgyártás", amit ugye már mondtam (írtam) néhányszor, hogy én olyat nem... - de  ilyenkor ez azért kicsit "más kategória". 12 gyertyát kértek tőlem alátéttel, s bár a stílust azért próbáltam egyként kezelni, hiszen egy adott körön belül kerülnek ajándékozásra, de azért nem lett két egyforma. Nem az a fogd a gyertyát, ragaszd fel  a mintát, aztán kész is van, szerintem ez a képeken is látszik. Mindegyik kapott még utómunkálatot ahhoz, hogy így nézzen ki, viszont ezekhez a régmúltat idéző, nosztalgiát ébresztő képekhez nekem már nem illettek a további extrák, mint például csilivili porok, hópaszták és társaik. Valahogy úgy érzem az üveg alátét glitterzselés díszítése éppen elég a ragyogáshoz (főleg, hogy a rajta lévő gyertya jó nagy részét el is takarja). A további ragyogást meg bízzuk a gyertyalángra...

És útra készen:

Karácsonyi gömbök

Sietősen elvégzett házimunka, száradó, félig elkészült decoupage-munkák, minden este festékben úszó körmök, ilyenek az esték nálam mostanában. Azért még nem unom, sőt... Bár a mézeskalács illata még csak gondolatban lengi át a házat, de azért még reménykedem, hogy eljutok addig is!  A statisztikai panelre rápillantva - amiben van egy olyan rész is, hogy keresési kulcsszavak, vagyis hogy mit keresett az, aki idelátogatott - meglepődve láttam, hogy szép számmal jutottak el hozzám azt hiszem véletlenül az elmúlt néhány napban, s ez a véletlen a "mézeskalács" szónak köszönhető. Valóban rábukkanhat az én kis portámra is az, aki ilyesmit keres a világhálón, esküvői témában tényleg van fent ilyen. Ezennel üzenem azoknak, akik tényleg csak emiatt jártak nálam, lesz karácsonyi is, időzavar ide-oda, nem adom fel, s nem is szokott karácsony lenni mézeskalács nélkül. Csak az idei nálam még nem készül, az elmúlt évek termékeiről pedig noha voltak, de sajnos már nincsenek meg a  fotók. Szóval én irigykedem azokra, akik már a mézeskalácsot sütögetik a konyhájukban, s egyúttal üzenem azoknak, akik még csak tervezgetik, hogy ide is kerül fel karácsonyi mézeskalács, csak kicsit még várat magára.
Addig hozok valami mást. Ma este egy kis karácsonyfára valót. Bár a készítésük kifejezetten pepecselős, de a végeredmény szerintem szép, olyan igazi nosztalgia karácsonyi gömbök, nekem a boldog békeidőket idézik. Egyenlőre még csak ez a három kapott szalagot, rémesen nem volt türelmem a masnikötögetéshez, úgyhogy a maradék öt-hat "lemaradt". Ha valakinek van szép masnikötési technikája ilyen gömbökhöz, kérem szépen ossza meg velem - légyszi, légyszi... :)

A gömbökön lévő cirkalmas rajzolatok még csak kísérletek, aranykezű   Sólyom Gabihoz viszonyítva még csak kisinas-gyakorlatok, az ő munkái között csodaszép ilyen munkákat-mintákat találtok. Hogy mi a technikája? Gabi azt mondta némi alaptudás, aztán gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Igaza van, így aztán gyakorolok, gyakorolok, gyakorolok.

 Ha Ti is kedvet kaptok egy jó tanács: ha "élesben gyakoroltok", azaz nem egy darab papíron, fadarabon, ilyesmin, hanem a már szinte kész munkátokon, előtte feltétlenül lakkozzátok le. Így - hála a lakk védelmének - ha nem sikerül gyorsan le tudjátok törölni és újrakezdeni.

Most viszont megyek és tovább kreálok - szerintem már megszáradt a munkám, s folytatható.
Köszönöm, hogy benéztetek! Legközelebb hozok nektek karácsonyi fényeket! :)

Decoupage - ékszerként

...és egy kis ékszer: karkötő és fülbevaló. Igazán szép, szerintem ez csak azért áll távol tőlem, mert nem vagyok az az ékszeres nőci.
Ezzel a címkével kicsit lehet később bajba leszek, mert sok ékszert szerintem nem fogok készíteni, de majd átírom apróságra, olyasmikhez jó sok tervem van, csak időm semmi. Azért ékszerként is van egy technika és stílus, ha egyszer kipróbálom, s "rácuppanok", lehet, hogy mégsem lesz ilyen tárgyból sem hiány a blogon :))) Ez volt az ízelítő - jelentem ízlett!

Pasinak szánt decoupage

..igen, ez tényleg pasis, legalábbis igyekeztünk - már aki, volt olyan, aki lányosra vette a figurát -.
Tolltartó, fémes hatással,amolyan férfias decoupage-papírral, sötét színnel.

Zenélő doboz

...aztán készült egy doboz, nagyon helyes, olyan kis nosztalgiát keltő már küllemre is, s ha még azt is elárulom, hogy zenél :))) - s kifejezetten kellemes zenét! Nem is olyan régen egy internetes áruházban belebotlottam ebbe a dobozba, annyira akartam egy ilyet csinálni, de átmenetileg lebeszéltem magam róla, most, hála Bryellnek mégis valóra vált. Hú, nem csináltam róla belülről fotót, na mindegy, annyira nem szeretek fényképezni, hogy most elrohanjak, de higgyétek el belül is guszta, bársonnyal borított, szóval egy igazán elegáns és nem is kicsi darab.

Karácsonyi cseréptál

...akkor itt is vagyok, s jöjjenek külön-külön.
Szóval a cseréptál. Kifejezetten szép darab, még akkor is, ha ennyi kopácsolós múlttal a hátam mögött sikerült elszakítani a szalvétát, aztán kicsit összeráncolni, végül pedig nem annyira simára festeni a tárgyat. Ez így ugye mindjárt három "baki", hiába na, egy ilyen napom volt (de a hozott formámmal legalább sikerült szépen belesimulni az "iskolapadba".) A végeredmény pedig mindezek ellenére igenis szép.

Alkotós kavalkád

Ajjaj, hol is kezdjem? Megvagyok ám, de folyamatos időzavarban, így a karácsony előtti időszakban pedig különösen. Amikor van egy kis időm nem tudom eldönteni, hogy mire is fordítsam azt. Mert engedtem a nyomásnak, s bár már nem kellett volna, azért néhány ajándéknak szánt dolgot csak kikönyörögtek tőlem, noha megfogadtam az elmúlt két év tapasztalata alapján, hogy ilyenkor már nemet fogok mondani. Csak az a a baj, hogy én azt nem nagyon tudok, ebben sem és sajnos sok minden másban sem.
S ha valamiből le kellett most csípni, az a blogolás lett. Nagyon köszönöm, hogy azért gyakran benéztetek, s azoknak is hálás vagyok, akik szóvá is tették, hogy hol vagyok, szóval köszönöm a törődést, ígérem igyekszem. Az igazi problémám ilyenkor, amikor teljes időzavar áll be, hogy úgy érzem nincs időm a fotózásra, a képszerkesztgetésekre, s inkább maradok az ecsetnél.
Azért jó is volt ám, nem csak rohanás. Jártam Bryellnél egy egész napos foglalkozáson, az egy igazi kikapcsolódás volt, még akkor is ha "végigkentük" a napot és majd szét esett a fejem, annyira fájt. Ha jól emlékszem januárban volt Solyóm Gabi szervezésében egy Pentart-székházas alkotónap Pesten, ott ismerkedtem meg két lánnyal, Noszvajon a mi kis hármasunk aztán négyessé dagadt, s azóta is tartottuk a kapcsolatot. Kicsiny ez az ország, de azért a lakóhelyünket illetően vannak távolságok. Szóval a három lány már szombaton megérkezett hozzánk, hát az a nap tarthatott volna egy hétig is, szerintem nem igen untuk volna meg egymás társaságát.
...de visszatérve az "alkotásra"- Bryellnél négy tárgy készült.
Remélem Bryell nem veszi zokon, de "kölcsönvettem" a blogjáról a fotót. Mindenkiét lefényképezte, ez a kupac itt az enyém  (a többit is érdemes ám megnézni!!!)

Most viszont hoztam egy gyors döntést, s külön-külön bejegyzésben is felteszem őket. (Mert van ebben fa, cserép, ékszer, így meg nem tudom megcímkézni a bejegyzéseket.) Szóval mindjárt jövök...