Mézeskalács receptem

Az idei mézeskalácssütés nem kevés kezdeti nehézségbe ütközött, mivel órákon keresztül nem találtam a receptjét. Teljes kétségbeeséssel felforgattam a lakást, minden olyan pontot megbolygattam, ahol újságot, könyveket, s bármiféle "papírokat" tárolok, de nem találtam. A vége az lett - a jó nagy kupin túl, amit a keresés okozott -, hogy úgy kellett "visszadiktáltatnom" telefonon. Még szerencse, hogy több irányba továbbadtam az évek során, így volt honnan visszakérnem. Viszont elhatároztam, ha előkerül csinálok róla egy kópiát, bekereteztetem és kiteszem a konyhám falára. Jelentem előkerült ::)). Bár nem akkor, amikor nagyon kellett volna, de azért közvetlenül a karácsony előtti sütésnél csak meglett. Csendesen megbújt egy vastag mappában két társával együtt. Hogy hogyan került oda? Nem nevet!: a tavalyi karácsonyi sütögetés során, amolyan "jelölésként". Még jó, hogy volt egy olyan süti, amit az idén is meg akartam sütni ebből a gyűjteményből. Az újság egyébként nem éppen mai gyerek, egy 1988-as Magyar Konyha. A recepthez pedig "foggal-körömmel" ragaszkodok, mert tényleg nagyon finom.

Emese kérte egy bejegyzésben nemrég. Hát íme, hátha másnak is jól jön, s főleg mert így talán én is gyorsabban megtalálom majd egy év múlva /mert akkor is lesz karácsony, s talán még blogom is/.

 Azért gépeltem és szerkesztettem be szkennelés helyett, mert változtattam az eredeti recepten. Abban gyömbérpor és őrölt fahéj van fűszerként, de nekem a fahéj-szegfűszeg párosa sokkal finomabb, bár azért egy mokkáskanálnyi őrölt gyömbér még így is mehet bele, de nekem/nekünk, ha ennél több van benne már nem olyan fincsi, s az eredetiben nincs tojássárgája sem. Szóval ez a majd negyed évszázados recept "Rózsa portára" áthangolt változata.