Kicsit megint elvesztem, ami nem azt jelenti, hogy nem "alkottam", csak éppen fotózni és feltenni nem igen maradt időm. A legnagyobb keservem az új képszerkesztőmmel van, szerintem sose fogom megtanulni, egyszerűen nincs hozzá időm és türelmem.
Szóval dolgozgattam, ígérem apránként hozom majd őket.
Természetesen többnyire karácsonyi hangulatban és témában készülnek a tárgyaim. Azért voltak / vannak kivételek, majd mutatom azokat is. Időről időre rendesen belakom a nappalit, de hiába, ennek a hobbinak tér kell, minél több alapanyaggal dolgozik az ember lánya, annál több. Hát nálam néha van is haddelhadd.
Két tányér, téli hangulatban.
Az egyiken egy gyönyörű rizspapír van, ami annyira szép - nekem legalábbis - hogy úgy gondoltam nem is igen kell rá sok extra, egyszerűen csak tovább festettem a képet, amit középre tettem. Nagyon örültem, mert végre nem kínlódtam a rizspapírban lévő rostok látványától, amiért hálát kell mondjak Csikós Andinak, aki jó múltkor, mikor itt ezen nyűglődtem ennek a tálnak a kapcsán írt egy pár sort, aminek az volt a lényege, hogy rizspapírnál így üvegre alulról dolgozva mindig fehér, vagy nagyon világos színnel kezdjünk el aláfesteni, csak utána jöjjenek a sötétebb árnyalatok, akkor tuti nem fognak látszani a rostszálak. Köszönöm Andinak a jó tanácsot, megfogadtam, s azért írom le, mert talán másoknak is jól jöhet. Engedélyével osztom meg ezt az apró, de nagyon hasznos okosságot, hiszen így tényleg nincs zavaró tényező a kész munkánkban, s mindemellett még egyszerűbb is, én ugyanis régebben már az elején neki szoktam állni nagy serényen a színek visszaadásának, s az bizony most már tudjuk nem mindig jó megoldás.
A másik tányéron ami érdekes talán az a deres hatás, ami nem tudom mennyire jön ki a képen, de élőben nagyon mutatós.
Szóval dolgozgattam, ígérem apránként hozom majd őket.
Természetesen többnyire karácsonyi hangulatban és témában készülnek a tárgyaim. Azért voltak / vannak kivételek, majd mutatom azokat is. Időről időre rendesen belakom a nappalit, de hiába, ennek a hobbinak tér kell, minél több alapanyaggal dolgozik az ember lánya, annál több. Hát nálam néha van is haddelhadd.
Két tányér, téli hangulatban.
Az egyiken egy gyönyörű rizspapír van, ami annyira szép - nekem legalábbis - hogy úgy gondoltam nem is igen kell rá sok extra, egyszerűen csak tovább festettem a képet, amit középre tettem. Nagyon örültem, mert végre nem kínlódtam a rizspapírban lévő rostok látványától, amiért hálát kell mondjak Csikós Andinak, aki jó múltkor, mikor itt ezen nyűglődtem ennek a tálnak a kapcsán írt egy pár sort, aminek az volt a lényege, hogy rizspapírnál így üvegre alulról dolgozva mindig fehér, vagy nagyon világos színnel kezdjünk el aláfesteni, csak utána jöjjenek a sötétebb árnyalatok, akkor tuti nem fognak látszani a rostszálak. Köszönöm Andinak a jó tanácsot, megfogadtam, s azért írom le, mert talán másoknak is jól jöhet. Engedélyével osztom meg ezt az apró, de nagyon hasznos okosságot, hiszen így tényleg nincs zavaró tényező a kész munkánkban, s mindemellett még egyszerűbb is, én ugyanis régebben már az elején neki szoktam állni nagy serényen a színek visszaadásának, s az bizony most már tudjuk nem mindig jó megoldás.
A másik tányéron ami érdekes talán az a deres hatás, ami nem tudom mennyire jön ki a képen, de élőben nagyon mutatós.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése