Megint egy taggal bővült a rendszeres olvasók tábora: szia Noraletta, örülök neked!
Picit csendben vagyok, de felújítás, festés alatt a ház, s bevallom, szabadság ide vagy oda, nincs időm hobbizni. Azért felteszek két ovális képet, szeretem ezt a témát is, kora nyáron feldolgoztam két stílusban is, megmutatom.
Az egyik egy aranyfüstös, s csiszolással, patinával visszaszelídített változat (hiába, a túlságos ragyogást nem szeretem). Ez az Apukámé lett, úgy éreztem amikor átadtam, hogy nagyon örült neki :) Bátyámtól tudom a sztori végét is, nála találkoztunk, ott adtam át, s Apa hazafelé a villamosra várva annyira vigyázott az ajándékra, hogy hazaérve kiderült nem tud bemenni a lakásba, mert a kis "autóstáskáját", amiben minden értéke, pénze, iratai, lakáskulcsa benne volt elvesztette. A képet nem, azt nagyon gondosan szorongatta hazáig. Azért nem lett rossz a történet vége, visszament, s ahol a villamosra felszállt, a padok között lecsúszva megtalálta a táskáját.
Azért egy kis decoupage-os technikai dolgot meg kell jegyezzek. Szeretem a rizspapírt, amíg a hagyományos decoupage-papírokkal nem tanultam meg bánni a saját nyomataim mellett talán ezeket kedveltem a leginkább, de a rizspapírok rostjai bizony nem mindig tetszenek.Amikor éppen egy arcba esik ennyi rostszál, az - nekem legalábbis - zavaró. A papírt rendeltem, valószínűleg ha helyszínen vásárolok kicsit válogatósabb vagyok, de ez került hozzám. Egy decoupage-papírral az ember lányának nincsenek ilyen problémái, persze az is igaz, hogy azzal viszont ezt a technikát nem lehet megcsinálni. Azért a valóságban nem ennyire zavaró a dolog, valahogy a fotón sokkal markánsabbnak tűnik mindez.
(Csak zárójelben jegyzem meg: igen büszke voltam magamra, amikor sikerült ilyen egyenletesen körbe kacskaringózni a képet, ami nem is kicsi, a teljes kép mérete 36 cm magassággal bír.)
A másik - ezek egyszerre készültek - egy ugyanilyen témájú, ugyanilyen méretű falapra készült, csak másként.Tetszett, ahogy párhuzamosan készítek valami ugyanolyat és mégis mást. (A képek kicsit "becsillannak", azt kell mondjam nagyon nehéz - nekem legalábbis - a teljesen kész tárgyakat fotózni, ezen csak selyemfényű lakk van, mégis foltokban úgy csillog mint a Salamon töke.
/Ugye tudjátok, hogy ez nem is egy csúnya szóhasználat, sokáig én is azt gondoltam, de a Salamon töke valójában töklámpást jelent, érdemes rákeresni a neten és elolvasni ennek a mondásnak az eredetét!/
Most, hogy így visszagondolok, egy ehhez hasonló doboz is készült nálam karácsonyra, csak képem nincs róla, de mivel kisebbik fiam barátja kért meg anno, hogy készítsek egy olyat az édesanyjának, így pótolható, szerzek egyet róla vagy a dobozt visszakérem egy fotó erejéig s azt is felteszem.
Picit csendben vagyok, de felújítás, festés alatt a ház, s bevallom, szabadság ide vagy oda, nincs időm hobbizni. Azért felteszek két ovális képet, szeretem ezt a témát is, kora nyáron feldolgoztam két stílusban is, megmutatom.
Az egyik egy aranyfüstös, s csiszolással, patinával visszaszelídített változat (hiába, a túlságos ragyogást nem szeretem). Ez az Apukámé lett, úgy éreztem amikor átadtam, hogy nagyon örült neki :) Bátyámtól tudom a sztori végét is, nála találkoztunk, ott adtam át, s Apa hazafelé a villamosra várva annyira vigyázott az ajándékra, hogy hazaérve kiderült nem tud bemenni a lakásba, mert a kis "autóstáskáját", amiben minden értéke, pénze, iratai, lakáskulcsa benne volt elvesztette. A képet nem, azt nagyon gondosan szorongatta hazáig. Azért nem lett rossz a történet vége, visszament, s ahol a villamosra felszállt, a padok között lecsúszva megtalálta a táskáját.
Azért egy kis decoupage-os technikai dolgot meg kell jegyezzek. Szeretem a rizspapírt, amíg a hagyományos decoupage-papírokkal nem tanultam meg bánni a saját nyomataim mellett talán ezeket kedveltem a leginkább, de a rizspapírok rostjai bizony nem mindig tetszenek.Amikor éppen egy arcba esik ennyi rostszál, az - nekem legalábbis - zavaró. A papírt rendeltem, valószínűleg ha helyszínen vásárolok kicsit válogatósabb vagyok, de ez került hozzám. Egy decoupage-papírral az ember lányának nincsenek ilyen problémái, persze az is igaz, hogy azzal viszont ezt a technikát nem lehet megcsinálni. Azért a valóságban nem ennyire zavaró a dolog, valahogy a fotón sokkal markánsabbnak tűnik mindez.
(Csak zárójelben jegyzem meg: igen büszke voltam magamra, amikor sikerült ilyen egyenletesen körbe kacskaringózni a képet, ami nem is kicsi, a teljes kép mérete 36 cm magassággal bír.)
A másik - ezek egyszerre készültek - egy ugyanilyen témájú, ugyanilyen méretű falapra készült, csak másként.Tetszett, ahogy párhuzamosan készítek valami ugyanolyat és mégis mást. (A képek kicsit "becsillannak", azt kell mondjam nagyon nehéz - nekem legalábbis - a teljesen kész tárgyakat fotózni, ezen csak selyemfényű lakk van, mégis foltokban úgy csillog mint a Salamon töke.
/Ugye tudjátok, hogy ez nem is egy csúnya szóhasználat, sokáig én is azt gondoltam, de a Salamon töke valójában töklámpást jelent, érdemes rákeresni a neten és elolvasni ennek a mondásnak az eredetét!/
Most, hogy így visszagondolok, egy ehhez hasonló doboz is készült nálam karácsonyra, csak képem nincs róla, de mivel kisebbik fiam barátja kért meg anno, hogy készítsek egy olyat az édesanyjának, így pótolható, szerzek egyet róla vagy a dobozt visszakérem egy fotó erejéig s azt is felteszem.
Nagyon szép mind a kettő!:)))
VálaszTörlésKöszi! Te vagy a legjobb kommentelő nálam, azt pedig külön köszi :) !!!
TörlésVégre visszatértél! Minden nap benéztem hozzád, hogy itt vagy-e már! :)))
VálaszTörlésKedves Tündi!
TörlésTudod, ha valami szívmelengető tud lenni, akkor ez az egyetlen sor, amit írtál, ez az!Hogy valaki vár rám ezen a blogon! Nagyon köszönöm Neked, őszintén, szívből, igazán!!! Szóltak már hozzám néha, így-úgy-amúgy, de ennyire léleksimogatóan, s mindezt egyetlen sorral, hát ebben Tiéd a babér!