...télre hangolva
2012. február 29., szerda
2012. február 27., hétfő
Michelangelo még mindig
Nem tudtam ellenállni annak, hogy Ádám teremtését teljes egészében is felhasználjam. Itt egy vékony - ún. soft - decoupage-papírt haszháltam.
Egy nagy, sima felületű falapra dolgoztam, a kerethez egy érdekes technikát választottam.
Sajnos a fotók nem adják vissza az igazi színvilágot. Sokszor olvasok olyan megjegyzést ennek a hobbinak a szerelmeseitől, hogy a "valóságban sokkal szebb", s eleinte nem igen hittem el, de meg kellett tapasztalnom, hogy a fényképek tényleg így "viselkednek", a kombinált színeket és bizonyos tónusokat tényleg nem adnak vissza élethűen.
Egy nagy, sima felületű falapra dolgoztam, a kerethez egy érdekes technikát választottam.
Sajnos a fotók nem adják vissza az igazi színvilágot. Sokszor olvasok olyan megjegyzést ennek a hobbinak a szerelmeseitől, hogy a "valóságban sokkal szebb", s eleinte nem igen hittem el, de meg kellett tapasztalnom, hogy a fényképek tényleg így "viselkednek", a kombinált színeket és bizonyos tónusokat tényleg nem adnak vissza élethűen.
Michelangelohoz és a Sixtus-kápolnához még biztosan vissza fogok térni.
Szibüllái, sibyllái vagy szibillái (nem tudom hogyan is írjam, görögül szibülla, lantinul sibylla, a magyar nyelvben szibillának írják), titokzatos jósnői engem szintén nagyon megfogtak, közülük egy, a delphoi szibilla különösen. Ő az:
Ennek a jósnőnek az arca, a tekintete teljesen rabul ejtő. Valamikor valamihez muszáj lesz felhasználnom!
Michelangelo
Kicsit lemaradtam, a hétvége teljesen másról szólt. Úgy látszik hétköznap esténként vagyok inkább blog-közelben.
Azt már írtam, hogy a festmények közül gyakran és szívesen választok képeket.
Michelangelo az olasz reneszánsz kimagasló mestere, művészi nagysága vitathatatlan.
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója - mely a világ legnagyobb mennyezetképe - négy évig, 1508-tól 1512-ig készült. Ennek egy részlete az Ádám teremtése címet viseli. Kicsit a véletlen szüleménye, hiszen amikor Michelangelot felkérték erre a munkára el sem akarta vállalni, mondván, hogy ő nem festő, hanem szobrász (magát mindig annak tartotta, ennek ellenére festészetben, építészetben és lírában egyaránt kimagaslót alkotott).
A festmény mindenesetre gyönyörű!
Nehéz most folytatni a fentiek után, de talán nem sértünk meg senkit, ha ilyen nagyságoktól választunk időnként képeket.
Ez egy fából készült névjegykártya-tartó. Itt tanítgattam magam az ún. "márványos festésre".
A téma marad, ez saját nyomat:
Azt már írtam, hogy a festmények közül gyakran és szívesen választok képeket.
Michelangelo az olasz reneszánsz kimagasló mestere, művészi nagysága vitathatatlan.
A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója - mely a világ legnagyobb mennyezetképe - négy évig, 1508-tól 1512-ig készült. Ennek egy részlete az Ádám teremtése címet viseli. Kicsit a véletlen szüleménye, hiszen amikor Michelangelot felkérték erre a munkára el sem akarta vállalni, mondván, hogy ő nem festő, hanem szobrász (magát mindig annak tartotta, ennek ellenére festészetben, építészetben és lírában egyaránt kimagaslót alkotott).
A festmény mindenesetre gyönyörű!
Nehéz most folytatni a fentiek után, de talán nem sértünk meg senkit, ha ilyen nagyságoktól választunk időnként képeket.
Ez egy fából készült névjegykártya-tartó. Itt tanítgattam magam az ún. "márványos festésre".
A téma marad, ez saját nyomat:
2012. február 24., péntek
Vintage
Az előbbi háncsdoboz belsejében lévő hölgy egy szemüvegtokon is visszaköszönt nálam.
Hiába, ezt a stílust is nagyon kedvelem!
Hiába, ezt a stílust is nagyon kedvelem!
Gondolatok a decoupage-ról
Ez is nőcis, ez is vintage (sajnos a rossz minőségű fotóim közül való)
A háncsdoboz, amire dolgoztam noha nem a legkisebb, de nem is hatalmas méretű, mégis elég sok technikát bevetettem nála. Van ezen kérem szépen minden, többféle repesztés, stuktúr- és repedőpaszta, antikoló, saját nyomat, szalvéta, egy kis kézi festegetés... és az alap előkészítését mindehhez még fel sem soroltam.
Szerintem ezt az oldalt inkább olyanok "bogarásszák", akik maguk is a decoupage szerelmesei, s biztosan voltak már olyan helyzetben, amiből nagyon le lehet szűrni, hogy ki mennyire tudja felmérni, hogy egy-egy elkészült darabban mennyi munka van. Mert valljuk be, van benne nem kevés, még ha nem is munkaként éljük meg, amikor készítjük. Sok ember látva valami elkészült tárgyamat ott helyben elhatározta, ilyet ő is csinál, s amikor a kérdésére - de hogy készült ez pontosan? - felsoroltam a lépéseket, azzal kezdve, hogy leszereled a pántokat a dobozról, átcsiszolod.....és befejezve a fázisok felsorolását azzal, hogy ... a végén lelakkozod - kerekre nyílt szemekkel nézett rám, mert nem gondolta, hogy ez ilyen sok-sok egymásra épülő műveletből áll.
Olyan helyzetbe is voltam már, amikor valakinek nagyon tetszett a munkám, s a vele lévő barát röpke továbbképzést tartott neki (s nekem) hogy ez egy nagyon egyszerű dolog, mert "bemész egy hobbiboltba, veszel papírt vagy szalvétát, meg ragasztót, hazamész, aztán felragasztod valamire, vagy ha többet akarsz költeni rá, veszel egy dobozt is. Ja, és ha azt akarod, hogy színe is legyen, vegyél festéket is, amivel körbefested".
Hát igen, ez is decoupage. Valamikor évekkel ezelőtt én is így kezdtem (körbefestés nélkül, ez a fentiekben még mindig sokkol, ha visszaidézem). Az első decoupage ragasztót a keresztlányomtól kaptam kölcsön. Fogtam egy agyagkancsót, s szalvétából kivágott karácsonyi mintát ragasztottam rá.Ühüm, jó lett, a szalvéta meg még ráncos sem, de annyira nem fogott meg ez a dolog, nem éreztem késztetést arra, hogy innentől kezdve aztán minden utamba kerülő tárgyat a lakásban megdekupázsoljak. Olyannyira nem, hogy hosszú időre, évekre el is temettem magamban ezt az egészet.
Aztán jöttek olyan téli esték, amikor az interneten szörfözve becsöppentem egy-egy olyan világba, ami nekem olyan volt, mint a gyerekeknek egy szép mese. Olyan művészi alkotásokba botlottam, hogy a szám is tátva maradt, s azt mondogattam magamnak: hát ilyet emberi kéz nem is alkothat! Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy egy-egy tárgy amit látok mitől lett olyan amilyen, hogy némelyik mitől olyan, mint amit akkor kapott a tulajdonosa a nagymamától örökség gyanánt, pedig most készült és nem sok-sok évtizede...és még folytathatnám mi mindenre csodálkoztam rá. Na ott kezdődött a decoupage iránti szerelem nálam, s ezek a rácsodálkozni való gyönyörűségek azok, amiket én decoupage-nak hívok és tartok. De ez a fajta decoupage nem valósítható meg azzal, amit az a jóbarát felvázolt, s amit fentebb már idéztem, hogy "bemész egy hobbiboltba ....." S ez a fajta decoupage - az igazi decoupage - az, amit szeretni, gyakorolni és tanulni kell, hogy egyre közelebb kerüljek ahhoz, hogy olyasmit csináljak, amire így rá lehet csodálkozni.
A háncsdoboz, amire dolgoztam noha nem a legkisebb, de nem is hatalmas méretű, mégis elég sok technikát bevetettem nála. Van ezen kérem szépen minden, többféle repesztés, stuktúr- és repedőpaszta, antikoló, saját nyomat, szalvéta, egy kis kézi festegetés... és az alap előkészítését mindehhez még fel sem soroltam.
Szerintem ezt az oldalt inkább olyanok "bogarásszák", akik maguk is a decoupage szerelmesei, s biztosan voltak már olyan helyzetben, amiből nagyon le lehet szűrni, hogy ki mennyire tudja felmérni, hogy egy-egy elkészült darabban mennyi munka van. Mert valljuk be, van benne nem kevés, még ha nem is munkaként éljük meg, amikor készítjük. Sok ember látva valami elkészült tárgyamat ott helyben elhatározta, ilyet ő is csinál, s amikor a kérdésére - de hogy készült ez pontosan? - felsoroltam a lépéseket, azzal kezdve, hogy leszereled a pántokat a dobozról, átcsiszolod.....és befejezve a fázisok felsorolását azzal, hogy ... a végén lelakkozod - kerekre nyílt szemekkel nézett rám, mert nem gondolta, hogy ez ilyen sok-sok egymásra épülő műveletből áll.
Olyan helyzetbe is voltam már, amikor valakinek nagyon tetszett a munkám, s a vele lévő barát röpke továbbképzést tartott neki (s nekem) hogy ez egy nagyon egyszerű dolog, mert "bemész egy hobbiboltba, veszel papírt vagy szalvétát, meg ragasztót, hazamész, aztán felragasztod valamire, vagy ha többet akarsz költeni rá, veszel egy dobozt is. Ja, és ha azt akarod, hogy színe is legyen, vegyél festéket is, amivel körbefested".
Hát igen, ez is decoupage. Valamikor évekkel ezelőtt én is így kezdtem (körbefestés nélkül, ez a fentiekben még mindig sokkol, ha visszaidézem). Az első decoupage ragasztót a keresztlányomtól kaptam kölcsön. Fogtam egy agyagkancsót, s szalvétából kivágott karácsonyi mintát ragasztottam rá.Ühüm, jó lett, a szalvéta meg még ráncos sem, de annyira nem fogott meg ez a dolog, nem éreztem késztetést arra, hogy innentől kezdve aztán minden utamba kerülő tárgyat a lakásban megdekupázsoljak. Olyannyira nem, hogy hosszú időre, évekre el is temettem magamban ezt az egészet.
Aztán jöttek olyan téli esték, amikor az interneten szörfözve becsöppentem egy-egy olyan világba, ami nekem olyan volt, mint a gyerekeknek egy szép mese. Olyan művészi alkotásokba botlottam, hogy a szám is tátva maradt, s azt mondogattam magamnak: hát ilyet emberi kéz nem is alkothat! Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy egy-egy tárgy amit látok mitől lett olyan amilyen, hogy némelyik mitől olyan, mint amit akkor kapott a tulajdonosa a nagymamától örökség gyanánt, pedig most készült és nem sok-sok évtizede...és még folytathatnám mi mindenre csodálkoztam rá. Na ott kezdődött a decoupage iránti szerelem nálam, s ezek a rácsodálkozni való gyönyörűségek azok, amiket én decoupage-nak hívok és tartok. De ez a fajta decoupage nem valósítható meg azzal, amit az a jóbarát felvázolt, s amit fentebb már idéztem, hogy "bemész egy hobbiboltba ....." S ez a fajta decoupage - az igazi decoupage - az, amit szeretni, gyakorolni és tanulni kell, hogy egyre közelebb kerüljek ahhoz, hogy olyasmit csináljak, amire így rá lehet csodálkozni.
Valamikor régen...
Egy kis nőcis, ódon hangulat...
Saját nyomattal dolgoztam ezen a dobozon is, amit nagyon szerettem,sokáig dédelgettem, míg megváltam tőle. Sajnos ennek ellenére nem készült róla kép csak akkor, amikor még nem volt felszerelve rá a csat. A gyári nem tetszett, az igazi váratott magára, így sokáig enélkül maradt. Végül pedig az újrafotózásból kimaradt. (Még jó, hogy akkor lefényképeztem, így legalább ez megvan, sajnos elég sok munkámról semmilyen fotóm nincsen.)
Saját nyomattal dolgoztam ezen a dobozon is, amit nagyon szerettem,sokáig dédelgettem, míg megváltam tőle. Sajnos ennek ellenére nem készült róla kép csak akkor, amikor még nem volt felszerelve rá a csat. A gyári nem tetszett, az igazi váratott magára, így sokáig enélkül maradt. Végül pedig az újrafotózásból kimaradt. (Még jó, hogy akkor lefényképeztem, így legalább ez megvan, sajnos elég sok munkámról semmilyen fotóm nincsen.)
Transzfer technika másnál
Tegnap este voltam Gabinál az említett online tanórán. Van abban igazság, hogy: mindig van új, s még újabb...
Gabi egy másik technikát kísérletezett ki, más kemikáliát használt, tehát ez a technika tényleg több módszerrel is működik. A mintadarab már jó ideje kint van a blogján, s biztosan a tegnap este készült két munkát is ki fogja tenni, érdemes benézni hozzá, s megnézni. A végeredmény nagyon-nagyon szép lett. El kell mondjam, tegnap sem távoztam üres kézzel, bizony megint tanultam valami újat!
Nekem annyira tetszik ez a transzferes játék, hogy biztosan vissza-visszanyúlok majd hozzá.
2012. február 22., szerda
Transzfer technika
A decoupage egy nagyon tág tér, annyi minden belefér és ez nagyon jól van így.
Ilyen valami a transzfer technika, ami önmagában nem decoupage, de a műfajba remekül beilleszthető és nagyon látványos, nekem legalábbis nagyon bejön. Egy ideje nagyon foglalkoztatott, s nagyon szerettem volna ezt a technikai tudást magaménak. Bevallom sokat szörföztem a neten, ezerszer hálát adtam a google fordítójának, aminek segítségével nem voltak nyelvi akadályaim. Amikor úgy éreztem, hogy elméletben kellően "kitanultam", belevágtam. Valószínűleg szerencsés voltam, s az információ-áradatból, amit magamba szívtam sikerült az igazán célravezetőeket kiválogatnom és letesztelnem, mert az elkészült első darabok is egészen jól sikerültek, pedig háromféle technikát is leteszteltem. Másként készült a tányér, másként a két kerek dobozka, s egy harmadik megoldás eredménye a kis kávés aprópénzes doboz.
Gabi holnap tart egy on-line tanfolyamot ebben a témában - kicsit mosolyogtam, hogy egymástól függetlenül, erről egymással soha nem beszélve valami hasonló ügyön dolgoztunk :) - , s amióta meghirdette, tudom, hogy meg kell néznem Ő hogy csinálja. Valaki tegnap megkérdezte tőlem, ha ennyire tudom és ilyen szépen, akkor miért csekkolok be rá? Egyszer írtam már erről: nagyon jó dolog egyedül eljutni valahova - én azt az utat, ami eddig eljuttatott így tettem meg, s erre büszke vagyok - de mindig van tovább...
Ilyen valami a transzfer technika, ami önmagában nem decoupage, de a műfajba remekül beilleszthető és nagyon látványos, nekem legalábbis nagyon bejön. Egy ideje nagyon foglalkoztatott, s nagyon szerettem volna ezt a technikai tudást magaménak. Bevallom sokat szörföztem a neten, ezerszer hálát adtam a google fordítójának, aminek segítségével nem voltak nyelvi akadályaim. Amikor úgy éreztem, hogy elméletben kellően "kitanultam", belevágtam. Valószínűleg szerencsés voltam, s az információ-áradatból, amit magamba szívtam sikerült az igazán célravezetőeket kiválogatnom és letesztelnem, mert az elkészült első darabok is egészen jól sikerültek, pedig háromféle technikát is leteszteltem. Másként készült a tányér, másként a két kerek dobozka, s egy harmadik megoldás eredménye a kis kávés aprópénzes doboz.
Gabi holnap tart egy on-line tanfolyamot ebben a témában - kicsit mosolyogtam, hogy egymástól függetlenül, erről egymással soha nem beszélve valami hasonló ügyön dolgoztunk :) - , s amióta meghirdette, tudom, hogy meg kell néznem Ő hogy csinálja. Valaki tegnap megkérdezte tőlem, ha ennyire tudom és ilyen szépen, akkor miért csekkolok be rá? Egyszer írtam már erről: nagyon jó dolog egyedül eljutni valahova - én azt az utat, ami eddig eljuttatott így tettem meg, s erre büszke vagyok - de mindig van tovább...
Decoupage - állatok
Nálatok laknak-e állatok?
Helyes ez a Kaláka nóta, kár, hogy most expressz gyorsasággal nem tudom ide betenni. Azért majd teszek rá később egy kísérletet.
Szerencsés vagyok, családi házban lakok, udvarral, kerttel, így nálunk igen. Egy skót juhász, Alex és egy cica, Tóbiás él velünk, s néhány környékbeli "menzás" cica.
Nem csak laknak, szeretem is az állatokat, így aztán a decoupage műfajában is vissza-visszaköszön nálam.
Helyes ez a Kaláka nóta, kár, hogy most expressz gyorsasággal nem tudom ide betenni. Azért majd teszek rá később egy kísérletet.
Szerencsés vagyok, családi házban lakok, udvarral, kerttel, így nálunk igen. Egy skót juhász, Alex és egy cica, Tóbiás él velünk, s néhány környékbeli "menzás" cica.
Nem csak laknak, szeretem is az állatokat, így aztán a decoupage műfajában is vissza-visszaköszön nálam.
2012. február 21., kedd
Télbúcsúztató...gyerekre hangolva
Szintén üvegtálak
(Az első két fotó minősége botrányos, de már nem tudok újat csinálni róluk.
A tálak hátulján dolgoztam, s a csillogó üvegfelületet nehéz fényképezni, az első kettő ráadásul telefonnal készült. Sajnos az árnyalások, a színekkel való játék nem igazán jönnek át a fotókon.)
Télbúcsúztató...Angyalok
Szerencsére olyan gyorsan tűnik el odakint a hó, hogy úgy érezzük már nem sokáig gondolunk a télre. Amolyan utolsó visszaemlékezés legyen ez a néhány karácsonyi hangulatú tárgy.
Üvegtálak:
Üvegtálak:
És üvegek:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)