Csoki

Ez még nálunk lakik, azt hiszem marad is, nagy kedvenc a háztartásban.
Egyszer ugyan reprodukáltam ( valahol arról is van kép, ha rátalálok azt is felteszem), persze nem teljes hasonmás készült, de mivel nagy volt a nyomás, hogy "énpontilyetszeretnék!" elég nagy a hasonlóság.
Életemben két alkalommal szegtem meg azt a szabályt, amit magamban felállítottam, s ami úgy hangzik: nem készítek két egyformát! Nem tudok sorozat-gyártani, szeretem az egyedit, azt az érzést, hogy ebből csak ez az egy van, s ebből nem engedek. Szerintem a  kézműves tevékenységben ez az egyik legvarázslatosabb.
Lehet tőlem kérni hasonlót, de azt mindig le kell szögezni az elején, hogy pont olyat nem! Szerencsére ebből még soha nem volt gond, vagy csalódás a végén...
Kanyarodjunk vissza a csokikhoz, mert azt a mi családunk nagyon szereti  - lehet, hogy Gombóc Artúrt kellett volna rádolgoznom? :)

 Gombóc Artúrt felidézni is üdítő:

"Szeretem a csokoládét!A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon!"

Azért az én családom ennél kicsit válogatósabb, de csokifüggő!



Ha már csoki, ez egy nagyon helyes üvegtányér. Sajnos a képen sem a színe, sem a technikai részletek nem igazán látszanak (az alap foltos zöldes-barnás-bronzos festés, bronz színű finom glitter-és pigmentpor)

Philippe Suchard, a csokigyártás úttörője volt, a tányéron lévő  tüneményes kislány a Suchard-csoki reklámarca - mindez valamikor az 1800-as évek legvégén, az 1900-as évek elején.