Leülünk?

Lehet, hogy folytathatnám az előző bejegyzést, de most  rövid líra mellett feltöltök néhány képet.

Két szék, ami valahogy "rajtunk maradt" . Először, ahogy itt maradtak, majd amilyenek lettek. Ennek már nyáron három éve lesz. Szívem szerint újra "kezelésbe venném őket", valami más arculatot adnék nekik, viszont ezek sehogy nem akarnak megkopni, felpattogzani, csak egy kicsit is tönkremenni, pedig télen-nyáron kint laknak.  Igaz, hogy két komponensű parkett-lakkal vannak "véglegesítve", de ezeknek nem árt se nap, se szél... (de még a hó és eső sem).

Ha már az ülőkék felé kanyarodtunk...
Egy sámli. Ennek van egy története. Egy kolléganőm kapta a munkatársaitól, ajándékba, én csak kezelésbe vettem kicsit. A tulajdonosról annyit kell tudni, hogy lábujjhegyen is alig ér túl a 150 cm-en (hogy pont sámlit kapott gondolom ebből fakadt), s már abban a korban van, amikor nem is reménykedhet abban, hogy nő még néhány centit, viszont örök gyerek. Akiktől kapta, dedikálták, így egy kicsit nehéz volt dolgozni rá. Ez lett belőle:

A gyereklelkű kolléganőnél nem is tudtam volna mást elképzelni, mint "mesésre" venni a figurát. Azt utólag tudtam meg, hogy éppen intenzíven németül tanult akkor, véletlen, de a helyes varjú valami német újságot olvas. Azóta a kolléganő is, a sámli is külföldre költözött.