Ez is nőcis, ez is vintage (sajnos a rossz minőségű fotóim közül való)
A háncsdoboz, amire dolgoztam noha nem a legkisebb, de nem is hatalmas méretű, mégis elég sok technikát bevetettem nála. Van ezen kérem szépen minden, többféle repesztés, stuktúr- és repedőpaszta, antikoló, saját nyomat, szalvéta, egy kis kézi festegetés... és az alap előkészítését mindehhez még fel sem soroltam.
Szerintem ezt az oldalt inkább olyanok "bogarásszák", akik maguk is a decoupage szerelmesei, s biztosan voltak már olyan helyzetben, amiből nagyon le lehet szűrni, hogy ki mennyire tudja felmérni, hogy egy-egy elkészült darabban mennyi munka van. Mert valljuk be, van benne nem kevés, még ha nem is munkaként éljük meg, amikor készítjük. Sok ember látva valami elkészült tárgyamat ott helyben elhatározta, ilyet ő is csinál, s amikor a kérdésére - de hogy készült ez pontosan? - felsoroltam a lépéseket, azzal kezdve, hogy leszereled a pántokat a dobozról, átcsiszolod.....és befejezve a fázisok felsorolását azzal, hogy ... a végén lelakkozod - kerekre nyílt szemekkel nézett rám, mert nem gondolta, hogy ez ilyen sok-sok egymásra épülő műveletből áll.
Olyan helyzetbe is voltam már, amikor valakinek nagyon tetszett a munkám, s a vele lévő barát röpke továbbképzést tartott neki (s nekem) hogy ez egy nagyon egyszerű dolog, mert "bemész egy hobbiboltba, veszel papírt vagy szalvétát, meg ragasztót, hazamész, aztán felragasztod valamire, vagy ha többet akarsz költeni rá, veszel egy dobozt is. Ja, és ha azt akarod, hogy színe is legyen, vegyél festéket is, amivel körbefested".
Hát igen, ez is decoupage. Valamikor évekkel ezelőtt én is így kezdtem (körbefestés nélkül, ez a fentiekben még mindig sokkol, ha visszaidézem). Az első decoupage ragasztót a keresztlányomtól kaptam kölcsön. Fogtam egy agyagkancsót, s szalvétából kivágott karácsonyi mintát ragasztottam rá.Ühüm, jó lett, a szalvéta meg még ráncos sem, de annyira nem fogott meg ez a dolog, nem éreztem késztetést arra, hogy innentől kezdve aztán minden utamba kerülő tárgyat a lakásban megdekupázsoljak. Olyannyira nem, hogy hosszú időre, évekre el is temettem magamban ezt az egészet.
Aztán jöttek olyan téli esték, amikor az interneten szörfözve becsöppentem egy-egy olyan világba, ami nekem olyan volt, mint a gyerekeknek egy szép mese. Olyan művészi alkotásokba botlottam, hogy a szám is tátva maradt, s azt mondogattam magamnak: hát ilyet emberi kéz nem is alkothat! Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy egy-egy tárgy amit látok mitől lett olyan amilyen, hogy némelyik mitől olyan, mint amit akkor kapott a tulajdonosa a nagymamától örökség gyanánt, pedig most készült és nem sok-sok évtizede...és még folytathatnám mi mindenre csodálkoztam rá. Na ott kezdődött a decoupage iránti szerelem nálam, s ezek a rácsodálkozni való gyönyörűségek azok, amiket én decoupage-nak hívok és tartok. De ez a fajta decoupage nem valósítható meg azzal, amit az a jóbarát felvázolt, s amit fentebb már idéztem, hogy "bemész egy hobbiboltba ....." S ez a fajta decoupage - az igazi decoupage - az, amit szeretni, gyakorolni és tanulni kell, hogy egyre közelebb kerüljek ahhoz, hogy olyasmit csináljak, amire így rá lehet csodálkozni.
A háncsdoboz, amire dolgoztam noha nem a legkisebb, de nem is hatalmas méretű, mégis elég sok technikát bevetettem nála. Van ezen kérem szépen minden, többféle repesztés, stuktúr- és repedőpaszta, antikoló, saját nyomat, szalvéta, egy kis kézi festegetés... és az alap előkészítését mindehhez még fel sem soroltam.
Szerintem ezt az oldalt inkább olyanok "bogarásszák", akik maguk is a decoupage szerelmesei, s biztosan voltak már olyan helyzetben, amiből nagyon le lehet szűrni, hogy ki mennyire tudja felmérni, hogy egy-egy elkészült darabban mennyi munka van. Mert valljuk be, van benne nem kevés, még ha nem is munkaként éljük meg, amikor készítjük. Sok ember látva valami elkészült tárgyamat ott helyben elhatározta, ilyet ő is csinál, s amikor a kérdésére - de hogy készült ez pontosan? - felsoroltam a lépéseket, azzal kezdve, hogy leszereled a pántokat a dobozról, átcsiszolod.....és befejezve a fázisok felsorolását azzal, hogy ... a végén lelakkozod - kerekre nyílt szemekkel nézett rám, mert nem gondolta, hogy ez ilyen sok-sok egymásra épülő műveletből áll.
Olyan helyzetbe is voltam már, amikor valakinek nagyon tetszett a munkám, s a vele lévő barát röpke továbbképzést tartott neki (s nekem) hogy ez egy nagyon egyszerű dolog, mert "bemész egy hobbiboltba, veszel papírt vagy szalvétát, meg ragasztót, hazamész, aztán felragasztod valamire, vagy ha többet akarsz költeni rá, veszel egy dobozt is. Ja, és ha azt akarod, hogy színe is legyen, vegyél festéket is, amivel körbefested".
Hát igen, ez is decoupage. Valamikor évekkel ezelőtt én is így kezdtem (körbefestés nélkül, ez a fentiekben még mindig sokkol, ha visszaidézem). Az első decoupage ragasztót a keresztlányomtól kaptam kölcsön. Fogtam egy agyagkancsót, s szalvétából kivágott karácsonyi mintát ragasztottam rá.Ühüm, jó lett, a szalvéta meg még ráncos sem, de annyira nem fogott meg ez a dolog, nem éreztem késztetést arra, hogy innentől kezdve aztán minden utamba kerülő tárgyat a lakásban megdekupázsoljak. Olyannyira nem, hogy hosszú időre, évekre el is temettem magamban ezt az egészet.
Aztán jöttek olyan téli esték, amikor az interneten szörfözve becsöppentem egy-egy olyan világba, ami nekem olyan volt, mint a gyerekeknek egy szép mese. Olyan művészi alkotásokba botlottam, hogy a szám is tátva maradt, s azt mondogattam magamnak: hát ilyet emberi kéz nem is alkothat! Akkor még fogalmam nem volt arról, hogy egy-egy tárgy amit látok mitől lett olyan amilyen, hogy némelyik mitől olyan, mint amit akkor kapott a tulajdonosa a nagymamától örökség gyanánt, pedig most készült és nem sok-sok évtizede...és még folytathatnám mi mindenre csodálkoztam rá. Na ott kezdődött a decoupage iránti szerelem nálam, s ezek a rácsodálkozni való gyönyörűségek azok, amiket én decoupage-nak hívok és tartok. De ez a fajta decoupage nem valósítható meg azzal, amit az a jóbarát felvázolt, s amit fentebb már idéztem, hogy "bemész egy hobbiboltba ....." S ez a fajta decoupage - az igazi decoupage - az, amit szeretni, gyakorolni és tanulni kell, hogy egyre közelebb kerüljek ahhoz, hogy olyasmit csináljak, amire így rá lehet csodálkozni.
Kedves Rózsa!
VálaszTörlésNagy öröm számomra,h blogod olvasója lehetek.
Ezen bejegyzés olvasása közben teljesen magamra ismerek.. :))
Isten áldja meg kezed munkáját,további jó munkát kívánok saját és a többi olvasó örömére.
üdvözlettel,
Anikó
Kedves Anikó!
TörlésÍgy, ismeretlenül is nagyon köszönöm soraidat - többször elolvastam már és nagyon-nagyon sokszor el fogom, ebben biztos vagyok. Az ilyen visszajelzések azok, amelyekért igenis érdemes volt elkezdenem ezt a blogot és időről időre megmutatnom azokat a dolgokat, amiket készítek. Még egyszer köszönöm! :-)