Decoupage sportra hangolva újra

Amikor először tévelyedtem el olyan formán, hogy a sporttörténelem nagyjait kérték tőlem decoupage-olva, azt hittem csak egyszeri kis kitérő lesz az életemben, de valahogy nem így történt. Találtok ilyen témát visszalapozva a blogban, s valahogy úgy hozta az élet, hogy ismét a sport világába kellett belenyúlnom. Ám a megrendelő és a megajándékozott egyaránt nagyon fontos nekem, s egyébként sem volt ellenemre. A megrendelő a nagyobbik fiam volt, a megajándékozott pedig legkedvesebb, s egyben legrégebbi barátja. Ez a barátság már óvodáskor óta tart, s irigylésre méltóan őszinte. A történet apropója, hogy ez a kedves fiú "elindult" szerencsét próbálni, s a hétvégén Angliába repült egy új és jobb élet reményében. Hazudnék, ha azt mondanám nem értem meg, de ebbe most nem kezdek bele.
Mivel nagy foci-őrült, s kedvence a Chelsea, így a kérés egy olyan pasis doboz volt, amin ők vannak. Fiam összeválogatott egy csokor képet, a többit rám bízta. A doboz pedig souvenirként a baráttal repült, így mindketten egészen közel kerültek a Nyugat-Londonban lévő Chelsea Football Clubhoz.
Nem voltak játékosbeli kikötések, vagyis hogy kik legyenek rajta, Ádám szerint Fercsinek ha nem is naponta, de gyakorta változik, hogy csapaton belül éppen ki a kedvenc, egyedül Didier Drogba labdás képét szerette volna a fiam, hogy feltétlenül felkerüljön. Meglett, ezért került ő a doboz elejére. Bevallom volt  azért "csajos szemmel történt válogatás" is. A kapott képekből van, aki azért került fel, mert mint pasira rá esett a választásom, ő Fernando Torres. Na jó, így is lehet, bocsi, de a focihoz én csak ilyen szemmel, s csak ilyen szinten értek. A Club egyébként 1905-ben (!) alakult, s ez már önmagában is sporttörténelem szerintem.
 Remélem Fercsinek élőben is sikerül majd a kedvenc csapatának szurkolni, s azt is szívből kívánom neki, hogy megtalálja a számításait (a doboz mindenesetre igen méretes, jó sok manit lehet spórolni bele :-) .