Valahol a blogomon már utaltam arra, hogy nagyon szeretek sütni. Olyannyira, hogy azt gondolom kis családomat kicsit belefojthattam a sütibe, mert valamiért olyan korszakot élünk, amelyben nem annyira rajonganak az édességért. Szerintem "túlsüthetem" őket. Amikor kicsik voltak a fiúk, emlékszem egy-egy vasárnapi ebédnél asztalhoz sem ültek addig, amíg meg nem kérdezték, s választ nem kaptak arra: - Mi lesz a desszert? Ezt olyan kis helyesen, sejpítve tudták kérdezni, hogy mai napig fülemben cseng. Sok-sok vasárnapi süteményen túl vagyunk, de mostanában valahogy nem kapósak a sütik. Remélem múló állapot csupán, mert tényleg szeretek sütni. Ehhez persze kellékek is kellenek, s mivel nem vagyok már húsz éves - kicsit több :-) - az évek során összegyűltek a sütéshez szükséges segédeszközök is. Csak az úgynevezett linzer-kiszúróból is van egy nagy doboznyi. Ezek tárolása kezdetben nem volt probléma, de aztán az évek múlásával rá kellett jönnöm, bizony elég sokan lettek, kicsit szanaszét az étkezőben lévő komód fiókjaiban. Ez a doboz lett kinevezve lakhelyükké, s hogy ne legyen csak egy kartondoboz, kicsit "kidekoráltam". A doboz bevonata egy ún. sizál-lap. Valamikor ajándék csomagolásaként érkezett hozzám, s nem volt szívem eldobni. Ezzel vontam be a dobozt decoupage-ragasztó segítségével (persze alapozás, fehér akril-festés után). A szalvéta, amit használtam szerintem nagyon szép, olyannyira, hogy ezt a mintát szeretném majd egyszer textilen is felhasználni (mondjuk valami lenvászon anyagon, amit kis terítőként használnék pékáru, kalács, stb. letakarására). A doboz a végén kapott két réteg lakkot, így válva strapabíróvá.
Nagyon ötletes! És tényleg szép a szalvéta! :)
VálaszTörlésKöszi. Amikor nekiállok apró-sütit sütni, valahogy sokkal jobb érzés ezt elővenni, mint akárhány ilyen-olyan zacskót, nylon-szatyrot.
TörlésKedves Rózsa! Ez igazán jó ötlet, hogy ilyen szép dobozkában rendszerezed a formákat! A sütögetés nagyon jó dolog én is szívesen kísérletezgetek, és megértem szomorúságodat, hogy a kis család most nem igényli annyira a desszertet, de ez változni fog biztosan, csak győzd kivárni::))
VálaszTörlésMás: Köszönöm kedves szavaidat, és örülök, hogy hatásomra talán előkerül a varrógép, csak így tovább, ügyes vagy én biztos vagyok benne , ha most kedvet érzel vágj bele (na ne az anyagba::))és apránként , de fejezd be a takarót!!! MÁr várom, hogy írd hol tartasz vele::))
Köszi Pillimolli a dícséretet és köszi a bíztatást is. Mióta láttam a csodaszép blogodat és a munkáidat egyre többet "szemezek" a varrógéppel, de töredelmesen bevallom, még nem vettem elő. Az viszont mindenképpen a Te hatásod, hogy már legalább elméleti síkon kicsit visszatértem a foltvarráshoz is. Bizony jó lenne befejezni azt a takarót...
VálaszTörlés