2015. szeptember 10., csütörtök

Szandra Kuckójában

... tényleg visszafele megyek az időben, bocsánat, kicsit lassan.
Ez még valamikor május végén volt. Végre a négy krea-barátnő összetalálkozhatott egyikünknél, aki nyitott egy kreatív kuckót, s ahova hosszú idő óta készültünk, csak valami mindig közbejött.  Aztán mégis odaértünk Szandrához Szombathelyre, s megnézhettük a birodalmát:  http://szandrakuckoja.hu/ . Igazán szép, barátságos, hangulatos, alkotásra hívogató kuckó!
Még egyszer, innen is köszönöm Szandra, hogy ott lehettem!

Inkább csevegősre vettük azt  néhány napot,mintsem alkotósra, de azért volt egy este, amikor mégis mindannyian ecsetet ragadtunk. Addig matattunk-válogattunk a kuckó nem kicsiny készletében, míg mindenki nekiállt a beszéd közbeni "kézjárásnak". Négyen négyfélét, miközben végre jót beszélgethettünk egymással - néha nem is figyelte senki, hogy mit is alkot, hogy is ken-vág-ragaszt éppen, mégis mindenkinek igazán szép tárgy került ki végül a keze alól.
Nekem egy ilyen.






2015. augusztus 17., hétfő

Noszvaj - újra

... hmmm - hosszú volt a nyári szabadság  - mondhatjátok sokan - de leginkább időszűkében vagyok/voltam/ s leszek...
Szabadság - másfél hét volt csupán, ilyen sovány nyári vakáció még nem volt, de túl fogom élni (ezt is :-)

Azért voltak alkotós élményeim. Akik itt jártak, köszönöm Nektek, tudom, jó nagy volt itt a csend,de szeretném pótolni.

Szerintem visszafele megyek majd az időbe, de ennyi idő kihagyása után  ez talán  megbocsájtható.
Voltam Noszvajon, erről szeretnék képeket mutatni először...

Jó volt, nem feszültünk meg, de azért dolgoztunk rendesen. A Pentacolor szervezésében - immár évek óta - egy több napos krea-kurzoson voltam, nagyon tetszett. Boda Gabi vezényletével egyetlen tárgyon dolgoztunk, de az biza munkás volt, szépen betakarta az ott töltött időt.

Egy ládát készítettünk, de nem akármilyent! Mérete is tetemes, a rajta végzett munka nem kevésbé, s azon túl, hogy ráülhetünk - hiszen kárpitozott, pihe-puha teteje kerekedett, még bele is pakolhatunk. Valamikor nagyanyáinknak volt ilyen ládikája, amin jókat csücsülhettünk és bármit belerámolhattunk, legyen az teraszon használt párna,  vagy bármi más....

A tetején lévő vásznat is  magunk festettük textilfestékkel, szóval, onnantól,hogy kaptunk egy natúr ládát, mindent mi magunk "követtünk" el rajta, hogy olyan legyen, amilyen lett. S senkit ne tévesszen meg a láda oldalának barnás színe, ez bizony nem pác, amit egy-két rétegben felken az ember lánya. Tudjuk, hogy olyan is van, de ha ezt a technikát is tudjuk, akkor sok minden mást is tudni fogunk, mert ezen bizony nagyon sok réteg van, hogy olyan legyen, hogy ilyen legyen :-)
Az enyém ilyen lett: ( hazahozva kérdeztem férjemet, hogy hova tegyem, s közölte, hogy, idézem: "ezt azért  ne nagyon dugjad el". Hát kell ennél több dicséret? :-)






2015. május 10., vasárnap

Dobozoltam - vintage hangulatban

...azért hoztam egy kis decoupage--t is....(végre).





Unokám lett! :-)

Bemutatom Nektek Miát, kis unokámat!
Nem szeretnélek Benneteket azzal fárasztani, hogy ez mekkora csoda! Akinek van már unokája, aki nagymami lett, az tudja, mit is érzek, akinek még nincs, ő is átéli és tuti, hogy vágyik rá...
... szóval nálunk Ő a csoda - imádjuk - :

2015. március 17., kedd

"Téged akarlak, téged és örökre..."

Ádám fiam életében eljött egy nagy pillanat...  már a cím is idézet, Stephenie Meyertől...

S mit mondhat egy anya, ha a gyermeke kirepül? Nem találja a saját szavait és nem is keresi. 
Ilyen szépen úgysem tudnám egyetlen mondatban összefoglalni: 

          “Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
            akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, 
           akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, 
           akinek egyszerű jelenléte elég,
           hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” 
                                                                                                           (Ernest Hemingway)




Egy életre ezt az érzést kívánom Nektek!

2015. március 8., vasárnap

decoupage: egy fiú - egy lány

... bár van még "kislány" a tarsolyban, de ma mutatnék valami mást.
Az alap: tolótetős ceruzatartó. Ebből lett egy világos és egy sötétebb tónusú. (Zárójelben jegyzem meg, de nekem a sötétebb színvilágú lett a szívem csücske! :-) Szóval - egy fiú - egy lány....
A szalvéta - mint kiindulópont - mindkettőn ugyanaz.









2015. február 20., péntek

...megkerültem....

Aki ilyen sokáig csendben volt, az ne is mentegetőzzön - ugye? csak mutasson...




Veres Tibor - huúú egy pasi -remélem decoupage-rajondó vagy - üdvözöllek nálam, lény gyakori vendég itt !!! 


2015. január 17., szombat

Csak egy szalvéta ... decoupage dobozon

Nem érzem még a Jézuska-hozta fényképezőgépemet - vagy ő nem érez engem? Mindegy, lényeg, hogy barátkozunk.... Hoztam egy dobozt. Egy nekem nagyon kedves csajszinak  készült, aki megvett egy csomag szalvétát, s fogalma nem volt hogy mire, de nagyon szeretett volna bármit, amin ez a minta van. Szóval szabad volt a pálya...









2015. január 11., vasárnap

Mézeskalács - karácsony (kicsit megkésve)

... visszafele pörgetem az időt! Karácsonyra mézeskalács - volt, csak kép nem készült. Ez az egy adag lett lefotózva, ez viszont úgy, ahogy útra kelt. Tányér (hogy legyen egy kis decoupage is a történetben  ... s mert ilyesmi  volt az "alap", amiben tálaltam a mézeskalácsaimat... (sajnos nagyon kevés fotó készült a karácsonyi  munkáimról :-(




2015. január 6., kedd

Szép a tél decoupage-al elmondva is....

...kicsit lemaradtam, kicsit elmaradtam, valahogy viccet űzött velem az idő...
de most itt vagyok.....
Szeretnék úgy feltenni mindent, ahogy készült, de sajnos ez nem lehet... Mert egy csomó elkészült tárgy egyszerűen kirepült a házból, anélkül,hogy modellt állt volna...
De új év, új élet, kicsit vissza a múltba, de leginkább előre tekintve!

Köszönöm mindenkinek, akik hiányoltatok, köszönöm mindenkinek, akik a csendes korszakomban is benyitottatok a blogba és nézelődtetek, s nagyon köszönöm Gyarmati Mártának és Nagylaki Noéminek, hogy a rendszeres látogatók, a "tagok táborába" sorakoztatok!  Legyetek üdvözölve a "portán", s legyetek gyakori látogatók ezen az oldalon!

Nem fogok extra dolgot hozni - nem is készültem, nem tudtam, - de a Jézuska hozott egy új fényképezőgépet, s bízom benne, hogy ez máshogy lesz ezután) - ....

Egy dobozka... mert tél van, s mert bár csak néha szállingózik a hó, ezen igenis hóesés van - még ha a fotók rémesek is!






2015. január 1., csütörtök