2012. március 28., szerda

Vintage - tovább

Nem egy túlbonyolított darab, de összességében - nekem legalábbis - helyes ez a névjegykártyatartó. A decoupage papír Gabitól van.
Azért  ha boncolgatni kezdenénk ezt a témát maradjunk inkább csak a vintage stílus mellett, s ne bonyolódjunk jobban bele, hiszen hol volt a mi dédanyáinknak névjegykártyatartója?





2012. március 26., hétfő

Kislányok vintage stílusban

Vintage? 
Eredetileg szüretet, begyűjtést jelentett, s a borászatban volt használatos, de aztán mint fogalom kinőtte ezt a szűk teret. Nehéz is meghatározni a vintage szó pontos jelentését, hiszen a kifejezést, hogy vintage stílus tulajdonképpen többféleképpen értelmezzük, pontosabban többféle dolog kapcsán  használjuk, még divatfogalomként is (valahol időben a 20-as évektől a 70-es évekig tartó időszak). Nem is mennék bele ennek a szónak, kifejezésnek a lexikális magyarázatába, szerintem nem is menne, erre vannak nálam sokkal inkább rátermett személyek. Egy biztos, ha ezt a fogalmat kellene bárkinek néhány szóval értelmeznie, mindamellett, hogy mindenki érzi a mögötte rejlő tartalmat, mégis nehéz röviden leírni.

Nálam mindenesetre amolyan időutazást jelent - természetesen visszafele, s annál a 9 óránál sokkal-sokkal többet, mint amit az én problémám okozott anno a blogom időjelzésénél :) -, s minden olyan tárgyat, ami régies, ódon, s ami nosztalgiát ébreszt bennem. Valami olyan képet villant fel, amit nem is tudok leírni, csak helyette annyit mondani: irány a nagymama, dédnagymama szekrénye, ami az ő féltve őrzött csipkéivel és egyéb kincseivel van megrakva. Valahol benne van ezekben a tárgyakban a nagyi egész kis élete, s úgy "érett" be nekünk fiataloknak  a szekrény tartalma, mint annak idején a borászatban az évekig fahordóban, majd ezt követően akár évtizedekig palackokban érlelt bor. A polcokon ma is találunk ilyen címkével ellátott nedűket, de kétlem, hogy ezek is olyan hosszú időn át érlelt termékek lennének. Ezek már nevükben őrzik csak a vintage porto-t.  Mint ahogy a nagyik érintetlenül hagyott szekrénykéi is csak itt-ott vannak már meg...




Egy biztos, a vintage-stílus nagyon szép, szerintem nagyon jól illik a decoupage műfajába, akár a képválasztás, akár a festés-öregbítés technikai oldaláról közelítünk felé. A lényeg, hogy a kép és az alkalmazott színvilág és technika "végig egyben maradjon". 


Itt kislányokra hangolva, Emile Vernon - XIX. századi francia festő - gyönyörű festményeit használtam. 











2012. március 23., péntek

Fényképről ismét

Hát... blogszerkesztésben nem vagyok profi! Tegnap este legalább két órát kínlódtam azzal, hogy feltegyem úgy az email címemet, hogy az egy rákattintással működjön. Úgy tértem nyugovóra, hogy azt hittem oké a dolog, de most rá kellett jönnöm, mégsem az. Elfecsérelt idő volt.
Most kibiggyesztettem "csak úgy", használható és valós ugyan, csak nem az a rákattintok és már írhatok is verzió, de átmenetileg így marad.
Inkább felteszek valami látnivalót, aztán egy kis esti műsor vár még rám a konyhában, s utána talán az ecset is a kezembe kerül még.
Ezt a dobozt szintén fényképről készítettem, ez is esküvőre ment. (...én pedig most a konyhába...)

Anyavirágot és Filotásné Tündit még nem köszöntöttem, pedig látom őket az olvasók között! Sziasztok, nagyon örülök Nektek!



2012. március 19., hétfő

Az én világom

Kicsit az előző váza "párja" is lehetne ez a nagy tál, legalábbis stílusát tekintve.
Arról már írtam, hogy az ilyen fajta képvilágot, s magát a festészetet "beültetni" a decoupage-ba, az nagyon szívemhez közelálló dolog. Készül nálam piciknek, tiniknek, mamának, papának is egy-egy darab, beiktatom a macit, a mesét is, ha olyanom van, de azok a tárgyak a szívem csücskei, amelyek, amikor elkészülnek ehhez hasonlóak. Valószínűleg ez azért van, mert amikor még szinte nulla fogalmam volt magáról a decoupage-ról, abban a korszakomban is az ilyen tárgyak voltak azok, amelyekre úgy igazán sóvárogva tudtam ránézni. Azt is mondhatom, az ilyen stílusú tárgyak látványa indított el ezen az úton.
Szerencsére bővül a lehetőségünk azzal, hogy ma már egyre több forgalmazó hozza be nekünk külföldről az igazán szép decoupage-papírokat, emlékszem, amikor én belevágtam, bizony ezen a téren is nagyon sovány volt a választék (pedig nem is volt az olyan rég). Nagyon örülök annak is, hogy Gabi  - http://www.re-kreativ.hu/ - is segít nekünk ebben, s egyre szebb és szebb papírokat tervez nekünk. Ez a decoupage papír (és az előző vázán lévő is) az ő munkája. Semmi érdekem nincs őt reklámozni (nem is szorulna rá), de ha valakit segítek abban, hogy hozzá "eltaláljon", szerintem abból csak tanulhat, esetleg néhány ilyen szép decoupage-papírral is gazdagabb lesz. Ezekben különösen klassz, hogy mindamellett, hogy gyönyörűek, még viszonylag újak a piacon, s amikor a világhálón ebben a műfajban szörfölünk, nem fogunk úton-útfélen a "valamiért más, de mégis ugyanaz" érzésével találkozni, hiszen ezekkel a papírokkal még nem dolgoztak olyan sokan.
Azt a gyengeségemet eddig még nem adtam ki, de most színt vallok: bizony decouopage-papír és mindenféle szép és ebben a technikában használható papír- és képmániás vagyok, szerintem ezt már nem növöm el, együtt kell élnem vele. Az egyediségre pedig azzal is próbálok rásegíteni, hogy gyakran saját nyomatot használok.

No, de papír-kanyar után jöjjön a tál:







2012. március 18., vasárnap

Egy váza újjászületése

Erről a vázáról (égetett cserép) nem készült kép abban az állapotban, ahogy hozzám került, pedig érdemes lett volna. Jújkéken, ütöttkopottan vettem. Igen, vettem. Kifejezetten szeretek ócskásnál, bolhapiacon dekupázsolható darabokra vadászni, néha nagyon jó alapokra lehet így szert tenni. Ide, helybe is érkezik néha egy ilyen mozgó bolhapiac - ez a váza  is onnan való -, nagyon kedvesen a férfi csak úgy emleget: én vagyok az üvegfestő nő. Hát nem egészen, de nem magyarázom a "mesterségemet", meghagyom ebben a hitben.

Sok stílust, sokféle technikát kipróbáltam már, de hozzám leginkább az ilyesmi áll közel.




Afrika újra

Az előzőhöz hasonló téma. Én ebbe szoktam "kitenni" az aprót.
Amikor készült, elmaradt a belső "megmunkálása", s  így is maradt.
Van egy nagyon szép film, Lángoló part a címe, ha erre a dobozkára nézek, mindig eszembe jut az a busman-pár, akik szerepelnek benne.


2012. március 17., szombat

2012. március 12., hétfő

Pasis

Bizony, néha az erősebb nemre is gondolni kell.
Egy-egy ajándék szerintem számukra is megvalósítható a decoupage határain belül. Mint például egy ilyen doboz (mert ugye dobozolni a férfiaknak is kell néha :-)





2012. március 8., csütörtök

Tea

Ez is teás, mint az előző.
Ha a két dobozt egymás mellett nézzük, be kell vallani a kezdeti témaválasztás nagyban befolyásolja a végső megjelenését egy-egy munkának.







2012. március 7., szerda

A decoupage és a sport tovább

Egy autóversenyző és a decoupage?
Írtam tegnap, hogy nem készülök sportot űzni ebből a témaválasztásból, de ha már belevágtam...
Ez az a bizonyos harmadik sport-témájú darab, Red Bull - Sebastian Vettel témában.
Bizony ő,  a Formula-1 2010 és 2011 világbajnoka lett a teás doboz főszereplője, természetesen ez is kérésre.





Talán éppen jókor került fel ez a téma, mivel úgy látom ma az olvasók tábora két taggal végre bővült, s egyikük, ha a név nem vezet félre éppen az erősebb nem képviselője. Remélem nem véletlenül került ide, ha a sporttéma evezte erre a blogra, akkor félek, csalódást fogok okozni, mert ez a téma nem lesz gyakori nálam. Valaha ugyan hosszútávfutó voltam, de az már a múlté!
Tünde, téged külön köszöntelek! Nagyon örültem, amikor az ismerős logót megláttam!







2012. március 6., kedd

Decoupage a sport világában

Időeltolódás lerendezve, most már jöhet valami más.
Viszont ha már időben így elkeveredtem, mutatok valami olyant, ami a decoupage terén is amolyan "eltévelyedés". Úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm kislánya (nem írtam el, nem fiú, lány!) tizenegy-néhány évesen Videoton-rajongó. Neki készült ez a doboz. Voltam is ám bajban az elején, elég nehezen indult el a projekt.
Valamikor ugyan készült egy jégkorong- és Ocskay Gábor rajongónak egy doboz,  azért a sport világa és a decoupage - hát bátorság e kettő párosítása, fogalmazhatnék úgy is, hogy amolyan kakukktojás. Az Alba Volán SC-s, Ocskay Gáboros dobozról sajnos fénykép nincs, de mivel közeli ismerősöm lányánál  van, így lehet, hogy még pótolható (állítólag nagy becsben van).  A történet pikantériája, hogy aki kérte tőlem a gyerekének, nem mondta el, hogy melyiknek, egy fia és egy lánya van, s én szent meggyőződéssel készítgettem a dobozt abban a hitben, hogy egy fiúé lesz. Nos nem így lett, amikor elvitte, akkor derült ki, hogy a lányáról van szó és ez neki lesz meglepi. Ettől a hírtől aztán nekem is volt meglepi a végén; hogy a lányok mennyire sportrajongók!
Az biztos, hogy a decoupage terén nem fogok sportot űzni az ilyen témaválasztásból, eddig mindössze három ilyen készült, s tényleg olyannak, akinek nem szívesen mondtam volna nemet (hihetetlen, de a harmadik is lánynak!).

Kanyarodjunk vissza a Videotonhoz. Igyekeztem kihozni belőle a tőlem telhető legjobbat, s arra mindenképpen jó volt, hogy  néhány új alapanyagot kipróbáljak közben. (A fotók szintén telefonosak, bocsánat a rémes minőségért!)








A pontos idő mostantól itt is az

Mégis csak van őrangyalom, egy biztosan, aki figyel rám, s segít, ha megszorulok. Nagyon köszönöm Gabi, sikerült segítségeddel beállítani a pontos időt. Valami Csendes-óceáni időzóna volt beállítva, ettől volt a 9 órás időeltolódás. Hála neked, most már "helyen vagyunk". Az admin-felület ezen bugyrában, ahova elnavigáltál talán még soha nem is jártam (hú és még mennyi mindent kell itt felfedeznem!). Még egyszer hála!

Az idő gyakran kelt olyan érzést, mint ahogy azt Dali megfestette, de azért nem mindegy hogy közben mikor mivel töltöm. A főállásom más, ez a hobbi csak másodállás, mégse tehetem meg, hogy azt a látszatot keltem, mintha ez fordítva lenne.



2012. március 5., hétfő

Pontos idő úgy látom itt nem lesz mostanában

Tettem még egy kísérletet, de ettől sem lett jobb. Oldalt ugyan megadhatom a dátumot és időt, mint közzététel idejét, de nanemá!, így, mindig egyenként? Biztosan van erre valami beállítás, csak én nem tudom megfejteni, így marad a 9 óra időeltolódás, ez van.
Eleinte nagyon gondolkodtam valami egyedi, valami sajátos szép blog-háttérről is. Aztán ahogy teltek a napok kezdtem megbarátkozni a jelenlegi nagyon egyszerű verzióval (lehet, hogy megszokta a szemem?). A másik ok, amiért nem próbálgatok: utána olvastam, kicsit nekem veszélyesnek és bonyolultnak tűnik ez a manőver, mindenhol biztonsági mentést javasol előtte, mert lehet, hogy a kiválasztott álomháttér minden eddigit tönkretesz, s akkor lehessen mivel visszaállítani, nagyon konkrét és követhető forgatókönyvet nem is találtam arra, hogyan kell megváltoztatni egy blog hátterét, így aztán egyenlőre marad ez a verzió. Talán majd egyszer...
Addig ami ennél a portánál a külsőségeket illeti, marad ez a helyes kislány, mint egyetlen egyedi. Egyébként teljesen véletlen - vagy "véletlenek márpedig nincsenek!?" - , hogy pont ez a kislány-arc lett a logom, de véletlen ide vagy oda, akkor, azon az estén, amikor összehoztam magamnak ezt a blogot valahogy ő került a képgyűjteményeim közül többször is az utamba, pedig ilyen antik fotót szép számmal összegyűjtöttem már, nagyon szeretem őket.

Azóta megtaláltam a "párját" is, ha őszinte akarok lenni, színeit tekintve ez még szebb is, mint a kiválasztott.(Egy kis trükközés van ezekben a régi fotókban, ez ebből a kettőből is látszik, de én imádom őket!)





Hány óra van?

Valami problémám van a kezdetek óta az idővel, amit a bejegyzésem alján rögzít a rendszer. Most éppen 21 óra 25 perc van, s ehhez képest az előbbi bejegyzésemet 12 óra 24 perc-re regisztrálta. Ez éppen 9 óra eltérés. Nem tudom, hogyan tudnám a pontos időt beállítani.  Nem igazán van ennek jelentősége, hacsak egyszer a kollégáimat ide nem csábítom, s eltűnődnek azon, de ráérek én munkaidőben.
De azért ha valakinek van erre ötlete, szívesen veszem. Hol kell a beállításoknál ezt belőni?


A tavasz marad

... tulipánra hangolva.
Egy kislánynak készült, kifejezett kérésre tulipánosnak kellett lennie. Van egy mese, ami egy kislányról szól és a tulipánokról, a könyv címét is említette anno a kollégám, de már nem emlékszem. Hiába, soha nem voltam lányos anyuka, két fiam van, s abban a korban vannak, amikor már nem kérnek esti mesét.





2012. március 4., vasárnap

Tavaszi hangulat

Egy kis tavasz, tavalyról.
Kolléganők kérték tőlem nyugdíjba készülő munkatársuknak, aki többször elmondta, hogy ennek a fának a látványa nagyon fog hiányozni neki. (A fa az épülettel szemben van, amelyben utoljára dolgozott.) Hát így vitte magával emlékbe. A doboz oldalain az intézmény három épülete van, a hosszú évek során ez a három épület volt a "második otthona". Az átadás pillanatát nem láttam, de könnyekig hatódott, s nagyon örült, azt mondta ő még ilyen szép és személyes ajándékot soha nem kapott.
Szerencsénk volt, mert mindez éppen akkor történt, amikor tavaly teljes pompájában virágzott a fa. Fotósunk készítette a képeket, ezekből lett az ún. "saját nyomat", amelyekkel dolgoztam.
Egyébként gyönyörű látvány, én is elmegyek mellette, s érkezéskor, távozáskor megcsodálhatom minden nap.
A fénykép világos égboltja sehogy sem passzolt a doboz színvilágához, azt muszáj volt kicsit "áthangolni".




Az eredeti kép, ugye milyen gyönyörű? S hamarosan újra ilyen pazar látványt nyújt!



2012. március 2., péntek

Rózsás szett

Egy tálca szalvétatartóval...
A tálca alján  olyan kétkomponensű  lakk van, amit úgy kell a felületre ráönteni, s nagyon tartós csempeszerű felületet képez. Üveglakknak is hívják. Ma már a Pentacolor is forgalmaz ilyet, már azt is kipróbáltam, de ez még nem ezzel a márkával készült.