2012. június 29., péntek

Ahol a kreás világban vásárolni érdemes - szerintem



Zsuzsa, és Sasa! Nagyon örülök Nektek itt jobb oldalon! Olyan jó  érzés, ha újabb és újabb arcokat látok!

Ez a blog bizony nem olyan, ahol a rokonok, barátok, ismerősök "csekkolnak" be,  mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyetlen rokon sincs az olvasók táborában, s kattintani sem a baráti körömből kattintgatnak ezen a portán. Ez persze nem baj, a családom látja a "termékeket" úgymond élőben, a barátaim szintén, így aztán ők nem igen vannak motiválva, nem éreznek késztetést arra, hogy bizonyos időnként a blogomba belépjenek.  Az viszont nagyon jó érzés, hogy "idegen", ismeretlen emberek érdekesnek találják ezt az oldalt, s méltónak arra, hogy be-benézzenek!  Mindenkinek nagyon köszönöm ezúton is, hogy erre jár, hogy időnként benéz!
Bár ritkán szóltok hozzám, de remélem ez is  változik majd idővel.

Egy névnél azért rájöttem, hogy ha nem is találkoztunk, őt mégis ismerem. Anno "ismeretlenül üdvözöltem Juditot, de azóta rájöttem, hogy ő az a Szekeresné Seres Judit, akivel egy internetes hobbyáruház kapcsán (ő mint üzemeltető)  ismerkedtem meg. 
Nem tudom, s nem is akarom megállni, hogy ne szóljak róla, hiszen többször rendeltem a  Hobbykavalkád  - http://hobbykavalkad.hu/fooldal.php - webáruházból, s csak ajánlani tudom mindenkinek,  nagyon széles a választék, a raktárkészlet naprakész, tehát ha valamit kosárba teszel, azt tényleg meg is kapod, a csomag gyorsan, hiánytalanul, szépen csomagolva érkezik házhoz. Bár vissza szoktam jelezni, de pont náluk egy alkalommal ezt elmulasztottam, s s még arra is vették a fáradtságot , hogy e-mailben megkérdezzék tőlem, minden renden volt-e?  Mellesleg ebből az e-mailből jöttem rá, ki is Judit, éppen "defekt" van a készletemben,  amolyan beszerzőkörútra kell induljak, s visszanézem az e-mailjeimet, s a hobbykavalkádos megrendelésemnél láttam meg a nevét, s világosultam meg.
S ha már a tapasztalataimat kezdtem boncolgatni ebben a témában, meg kell említenem Csikós Andreát, aki szintén üzemeltet egy hobbyáruházat, s nála is hasonlóan csak és kizárólag jó tapasztalataim voltak eddig. 
Az ő áruházának elérhetősége ez:  http://www.whobbi.hu/

Talán azért érzem fontosnak éppen most ezt leírni, mert nemrég hárman „összekapaszkodva” rendeltünk egy neves hobbyáruházból, s mindhárman jó nagyot csalódtunk, pedig nem ez volt az első rendelésünk innen. Mindhárman pont azokat nem kaptuk meg, amiket nagyon szerettünk volna, s míg a múltban legalább egy telefont megengedtek, hogy ez meg ez nincs, enélkül megy a csomag, most még azt sem. Elég hülye dolog, ha pl.  küldenek valamit, ami egy hiányzó termék nélkül nem is használható. Nevet nem írok, ezt a webárházat most reklámozni nem tudom, ehhez kicsit megtört a bizalmam, lehúzni pedig nevét kiírva nem akarom. Azért majd biztos kap még tőlem -is- egy esélyt...


Egy tál süti...

Az üvegtál hátulján dolgoztam, s olyan elhatározással álltam neki, hogy ezt márpedig nem fogom egy színnel, "csak úgy" festeni. Ilyen lett. Azért a végén záróakkordként kapott egy kis repesztést a hátulja, csak hogy ne legyen olyan unalmas...Nekem tetszett. Apukámnak is. Egy családi összejövetelen a nagy "forgatagban"  üresen maradt, s azt kérdezte tőlem: 
- Ezzel a tányérral mi a szándékod? 
- Nem tudom -   mondtam - . Apukának adom?
- Igen, válaszolta, s boldogan elcsomagolta...






2012. június 20., szerda

Decoupage a digitális fotók világában

Készült egy óra fotók felhasználásával a múlt hétvégére, megmutatom. Tanévzáró alkalmából kérték az osztályfőnöknek, aki testnevelés szakos. A téma így kicsit adva is volt, próbáltam ugyan más irányba terelni, de nem igazán tetszettek a próbálkozásaim, így úgy döntöttem a tanárnőt és a diákokat szimbólumként egy-egy érembe zárom, főleg mert az osztályfőnökről ez a kép érkezett, amin éppen egy serleget tart a kezében.
19 kisdiákot kellett még "megjelenítenem", szerencsére néhányuk párban, vagy hármasban kért közös fotót - hát igen, már gyermekkorban köttetnek igaz barátságok - , így a 19 nebuló feltehető volt 12 képpel (mert ugye egy óránál azért ehhez célszerű ragaszkodni).
Nem egy kis darab, de ennyi embert feltenni valamire úgy, hogy még mutasson is, nem könnyű dolog, szabványos óralap szóba se jött, azon egyenesen lehetetlen. Ennek ellenére élveztem csinálni. Órát fotók felhasználásával eddig még nem készítettem, jó kis kihívásnak éreztem, s az is volt. Az arcokat  - bocsi érte - kitakartam. Az anyukának, aki az osztály nevében kérte nagyon tetszett, azért nagyon várom tőle a visszajelzést, hogy a többieknek mennyire, de ez csak a hétvégén fog kiderülni. Addig csak reménykedek, nektek pedig mutatok...





2012. június 12., kedd

Vintage stílusban ábrándozva

Ez a doboz nem éppen most készült, s rövid története is van. Egy kolléganőm kapta ajándékba tőlem, aki kislányát egyedül nevelve, társ nélkül élt, amolyan "belevaló", vidám jelenség, s akitől olyan sokszor hallottam azt a fohászt, hogy egy normális pasit vezényeljen már hozzá a sors, hogy nem bírtam kihagyni, ezt a vintage képet felhasználva készítettem neki egy dobozt. A szappanbuborékot fújó, ábrándozó nő, aki a buborékokban álmai férfiját látja... hát igen, nagyon ide passzolt.
A dolog pikantériája, hogy My Fair Ladyt  idézve  a kérés: "Jóisten fenn a mennyekbül küldj egy férfit a készletbül" mire átadtam betelejesült, s ami még jobb, hogy a kapcsolat azóta is tart. A nosztalgia-doboz amolyan szerencseládika lett így. Annak idején jelezték is néhányan, hogy ők is szeretnének egy ilyet. Ugye nem kell nagyon részleteznem, hogy nem a férjezett, boldog párkapcsolatban élő kolléganők voltak a jelentkezők :)  Mindenesetre másik ilyen nem készült, de azért ha valaki majd nagyon nem bírja már a magányt, s tényleg csak ennyin múlik, ígérem, készítek belőle még. Addig marad csak ez az egy.






2012. június 5., kedd

Mágnestáblák még

Ahogy ígértem, felteszem a másik két mágneses üzenőtáblát is.
Az első csak úgy  saját magam örömére, a második konkrét céllal, keresztlányom szakmája és hobbija a ruhaiparhoz kötődik, ezt tanulta, ezt tanítja. Sajnos a képek, főleg a másodiknál megint csak igen gyengék, nem nagyon tükrözik a valós színvilágot, bocsánat érte. Persze már megint akkor fényképeztem, amikor az ajtóból kellett visszakanyarítani a tárgyat, hogy ajjaj, fénykép nem készült, s ilyenkor elő gyorsan a telefont, lesz, ami lesz, hát igen, ilyenkor legtöbbször csak ilyen lesz...
 Ezek a decoupage papírok szintén Sólyom Gabi saját tervezésű papírjai, ugye milyen gyönyörűek? Most éppen nagy költözésben van, de innen is üzenem, hogy kitartás, szép lesz, én érzem! Aztán majd ha kiheveri, biztosan álmodik nekünk még néhány ilyen szépséges decu-papírt.




2012. június 4., hétfő

Mágnestábla

Valahogy úgy vagyok a decoupage-al, hogy ami elkészül a portámon, azt általában kedvelem - s szerintem ezzel mindannyian így vagyunk :) -. Van amelyiket csak kedvelem, van, amelyik nagyon a szívem csücskévé tud válni. Ez utóbbiak egyike a sok közül ez a mágnestábla is. Sólyom Gabinál láttam a technikát, a papír is az ő tervezése, igaz, hogy változtattam a kivitelezésen, de higgyétek el, csak azért, mert hetekig nem sikerült hozzá a megfelelő alapanyagot beszerezni, s már nem bírtam tovább várni, muszáj volt nekiállnom.
A saját készítésű egyedi mágnesek megtanításáért külön köszönet Gabinak, szerintem nagyon szépek!





Nekem annyira bejött, hogy készült még két mágnestábla (na, azért nem pont ilyen ám), azokat is felteszem, csak nincsenek megcímkézve, s már olyan késő van, hogy ma már nem állok neki.  Ígérem, holnap újra jövök! Gyertek Ti is!!!