2013. december 31., kedd

BÚÉK


Köszönöm, hogy itt jártatok! 

Köszönöm, hogy kíváncsiak voltatok rám! 

Köszönöm, hogy vagytok nekem!!!

Boldog új évet kívánok Nektek!

2013. december 28., szombat

Varázsgömb - karácsonyra

...ez is karácsony, amikor készítettem, annyira tudtam, hogy kinek szánom, Keresztlányomnak. Olyan kis neki illő darab. 
Boda Gabinál készült, s csak azért nem került fel  korábban a blogra, mert végtére is a "Jézuska hozta".

Egy szépen díszített fa alapú tartóban hatalmas akril gömb, benne egy kis mese: havas táj, kislánnyal, karácsonyi hangulattal. Ami a képen nem látszik: Gabi adott egy olyan festéket, ami felkenve abszolút nem látszik, de világít a sötétben, a sárga ablakok és az ajtó feletti ablakocskák  át vannak festve vele.  Ugyan nem sárgásan, de nagyon klasszul, kékesen világít a sötétben, s ettől olyan az egész sötétben, mintha a mesegömbben ott bent, a házban tv-t néznének. Ezt el sem árultam a megajándékozottnak, hadd lepődjön már meg még egyszer majd!
Azon a napon, amikor hazafelé tartottunk bizony már este volt, s én is hazáig csodáltam az autóban a varázsgömbömet, amiben belül  a "mese" a kékes színű, kiszűrődő fénytől teljesen életre kelt.








Mézeskalács - "rénszarvas húzta...."

....ez bizony az "idegen tollával" kategória. Mert ez volt a házban idén az egyetlen mézeskalács, s nem én készítettem. Egyszerűen nem volt időm mézeskalácsra, pedig ilyen ha visszagondolok az elmúlt 20 évben talán nem is volt. Ajándékba kaptam, főnökömtől és családjától, s mert annyira bájos, úgy gondoltam, noha közöm nincs a készítéséhez, mégis megosztom veletek a látványát. Főleg, mert sokan kerestek/keresnek ezen a blogon is mézeskalácsot, s ha az idei "hajó" el is ment, talán az igazi mézeskali-megszállottaknak jól jöhet legközelebb.
Sajnos mire hazaértem vele két darabban volt, a talprésze ketté tört (pedig annyira igyekeztem vigyázni rá), de azért látványnak így is csodás, mintának pedig talán sokaknak  jól jöhet jövő karácsonykor.


2013. december 26., csütörtök

Karácsonyi ajándék - antik órák fából

Hoztam ma este egy kis "ajándékot". Sőt ezentúl szinte csak ilyesmit fogok hozni. Olyat, ami karácsonyi ajándékként készült, ezért nem tettem fel a blogra eddig. Ez a két óra bizony munkás darab volt - már a méretük sem csekély, igazán emberes darabok -, el is vették szinte minden szabadidőmet jó néhány napon át, de Ádám fiam és Párja nagyon szeretett volna ilyet, ráadásul mindjárt kettőt, egyet saját maguknak, egyet pedig ajándékba. Boda Gabinál készült ilyen (noha ott nem fa alapanyagra), s bizony egy egész napos légyott keretében, szóval nem az a néhány óra alatt megvagyok vele kategória. Én most fa alapon dolgoztam, de ettől nem lett rövidebb a "műsoridő", amíg elkészültem vele, sőt.
Bár nem szeretek semmit újragyártani, de megint kivételt kellett tennem, egyrészt mert gyerekem kérte, másrészt mert most fa alapanyagon dolgoztam, s mert nem lett egyforma ez a kettő sem.

Azért azt el kell mesélnem, hogy 24-én délelőtt készültek el, addigra kerültek fel rá az akasztók, úgyhogy éppen hogy belefértek...







Az indulás, vagyis az alap. 30 cm széles, 60 cm magas:







2013. december 23., hétfő

2013. december 15., vasárnap

Egy kis önismétlés - vintage doboz "Noszvaj" emlékére majd másfél év távlatából


...egy ilyen már volt ezen a blogon - de egy "pont olyan legyen" című kérés érkezett, s nem mondtam nemet. Tényleg majdnem pont olyan. 
Jó volt felidézni az emlékeket, hogy hogyan is csináltam úgy másfél éve ezt, s az is kihívás volt, hogy  hogyan is csináljam, ha nincs hozzá mindenem.  Jó lett, olyan lett, pedig van, ami nem abból az alapanyagból készült. Ennek egyszerű az oka, azóta sem tudtam hozzáférni, Olaszországban nem jártam, itthon pedig - legalábbis a környékemen - még nem kapható.
Viszont muszáj elmondanom:  ez egy tavalyi noszvaji  foglalkozáson, Boda Gabi vezényletével készült - itt láthatod- , s ha az ember lánya részt vesz egy ilyen foglalkozáson ,akkor tanul  igazán,s akkor jó az oktatója igazán, ha tudja reprodukálni, újra megcsinálni azt a tárgyat,bármikor, még ha agyal is rajta kicsit. Boda Gabi, köszönöm, ennyi idő távlatából is sikerült - tehát a tudás,. amit átadtál maradandó volt és újrahasznosítható. 





2013. december 12., csütörtök

Gobelin és decoupage

Kicsit magam mögött/előtt hagyom a karácsonyi hangulatot és ma este hozok valami mást. Valamit, amit már vagy fél éve dédelgetek. Kolléganőmtől kaptam kb. akkortájt négy gobelin képet bekeretezve, s azzal a kéréssel, hogy kezdjek vele valamit, valami dobozosat, valami mai enteriőrbe illőt.  A hímzett képek valami nagyon aranyos, tényleg "ó"divatú környezetben, konkrétan nagyon aranykeretes, üvegezett képkeretben voltak elszállásolva.
Fél éve szerintem kb. háromhetente elővettem a képkeretből kioperált, már-már málló, magam sem tudom hány tizenéves kézimunkát, de valahogy nem jött meg az ihlet. Múlt hét közepén azonban igen. S szerintem (bocsánat, az öndicséret ugyebár... de mégis) szép lett. Nekem annyira szép, hogy kicsit fájt, hogy nem dédelgethettem kicsit még itthon, mielőtt tovább adom.
Feladat volt s nem is kicsi, , mert nem akartam elnyomni a gobelin szépségét, ugyanakkor valami olyan "környezetbe" kellett beleillesztenem, ami méltó hozzá.Ugye értitek? (Pillimolli, Te biztosan, hiszen a kézimunkában nagyon otthon vagy).
Ez lett belőlük:





2013. december 11., szerda

Horgász torta a nagy horgásznak

Egy kis kitérő, mert ünnepeltünk tegnap. Kicsi (-hmm, a számgyertya elárulja mennyire is) fiam szülinapját. Neki készült ez a torta, mert egy ideje nagyon erős póker iránti vonzalmát is felülmúlja a horgászat iránti szeretete. Ajándékként is horgász-ágyat kért, gondoltam akkor itt az alkalom, hogy a torta is ilyen témájú legyen. Egyszer már készült egy ilyen, anno a férjemnek (valahol azt is megtaláljátok itt a blogon), de ő az utóbbi időben már nem hódol ennek a szenvedélyének - leginkább talán időhiány miatt, legalábbis ő azt mondja - , de évekkel ezelőtt nagyon szerette. Sőt a horgászatot is ő kedveltette meg az akkor még kicsi fiammal. Velem és nagyobbik srácunkkal ez nem sikerült, egyetlen közös biciklis-horgászós napot töltöttünk együtt négyen, ebből a nagyon kicsi és a legnagyobb nagyon élvezte a dolgot, a két középső, azaz én és a nagyobbik fiam rettenetesen untuk. Hiába na, én nem bírom a tétlen pihenést.
Mivel mint írtam horgász-ágyat kért ajándékként, először arra gondoltam, hogy megpróbálom a fekvő horgász pózt marcipánból, de mivel az ágy kekizöldjét sem időm, sem ötletem nem volt, hogy hogyan is "keverjem ki" marcipánból, így nem fektettem le, hanem készült egy ladik, annak dőlve üldögél a kedves. A tó köré már nem maradt időm szöszmötölni további díszeket (pl. kavicsok, stb.), kicsit emiatt puritán lett.
A tábla talán egy kis magyarázatra szorul, Máté ugyanis nem magányos horgász, van egy kedves barátja, együtt járnak horgászni, s mint igazi csapathoz illik, még "céges" pólót is csináltattak maguknak, a SzoFa kettejük vezetéknevének két-két kezdőbetűjéből tevődik össze, a többit olvashatjátok a kis táblácskán. Azért a másik oldalra a Boldog szülinapot felírat is felkerült ám!




2013. december 9., hétfő

Karácsonyi lendület tovább...

Kicsit megint elvesztem, ami nem azt jelenti, hogy nem "alkottam", csak éppen fotózni és feltenni nem igen maradt időm. A legnagyobb keservem az új képszerkesztőmmel van, szerintem sose fogom megtanulni, egyszerűen nincs hozzá időm és türelmem.
Szóval dolgozgattam, ígérem apránként hozom majd őket.
Természetesen többnyire karácsonyi hangulatban és témában készülnek a tárgyaim. Azért voltak / vannak kivételek, majd mutatom azokat is. Időről időre rendesen belakom a nappalit, de hiába, ennek a hobbinak tér kell, minél több alapanyaggal dolgozik az ember lánya, annál több. Hát nálam néha van is haddelhadd.

Két tányér, téli hangulatban.
Az egyiken egy gyönyörű rizspapír van, ami annyira szép - nekem legalábbis - hogy úgy gondoltam nem is igen kell rá sok extra, egyszerűen csak tovább festettem a képet, amit középre tettem. Nagyon örültem, mert végre nem kínlódtam a rizspapírban lévő rostok látványától, amiért hálát kell mondjak Csikós Andinak, aki jó múltkor, mikor itt ezen nyűglődtem ennek a tálnak a kapcsán  írt egy pár sort, aminek az volt a lényege, hogy rizspapírnál így üvegre alulról dolgozva mindig fehér, vagy nagyon világos színnel kezdjünk el aláfesteni, csak utána jöjjenek a sötétebb árnyalatok, akkor tuti nem fognak látszani a rostszálak. Köszönöm Andinak a jó tanácsot, megfogadtam, s azért írom le, mert talán másoknak is jól jöhet. Engedélyével osztom meg ezt az apró, de nagyon hasznos okosságot, hiszen így tényleg nincs zavaró tényező a kész munkánkban, s mindemellett még egyszerűbb is, én ugyanis régebben már az elején neki szoktam állni nagy serényen a színek visszaadásának, s az bizony most már tudjuk nem mindig jó megoldás.


A másik tányéron ami érdekes talán az a deres hatás, ami nem tudom mennyire jön ki a képen, de élőben nagyon mutatós.