Úgy történt, hogy Prézli - hozzánk kerüléséről itt írtam meg a szomorú törénetet - karácsony és szilveszter között eltűnt. Fiú lévén bizony ráérzett egy bizonyos "ízre" és nem győztünk kerítést javítani. Nem hibáztatok petárdákat és hasonló ketyeréket, szerintem ő ezek nélkül lépett meg. De nagyon hiányzott, mindenkinek.Elkönyveltük úgy, hogy "elköltözött", s nem gondoltunk, nem akarunk ennél rosszabbra gondolni!
Ma Máté fiam hazaérve este csak annyit mondott, hogy jöjjek, gyorsan, ki.... S a tranzit hátuljában ott ült " Prézli". Én telebőgtem a bundáját, hogy "tudtam, hogy élsz,tudtam, hogy megvagy, tudtam, hogy látlak még!!! Bevittük a házba, s öleltem szorítottam, hogy el ne menjen soha-soha-soha többé, majd lábra állítottam: s belenéztem a szemébe. Nem volt a "régi". Fekete-keretes tekintettel nézett rám (Prézlinknek bár "bogártekintete" volt, de valahogy nem így, neki telibe volt fekete-tekintete, ma este pedig egy fekete keretbe foglalt világos tekintetű szempár nézett rám), én meg törölgettem, hogy milyen kis piszkos lett még a szemed is.... s bármennyire szeretettel, de idegenül nézett is rám nem hittem el, akkor még, hogy ez a Prézli nem a mi Prézlink. De a férjem szólt: "-ez nem a Prézli!"
... s tényleg nem!
Amikor letettem, s kicsit "kijózanodva" ránéztem én is rájöttem.
Ugyanolyan zsemleszínű, drót-szőrű, kedves tekintetű kutyus, de a tekintete "fekete keretben" vesz le a lábamról és kb. 10 cm-rel magasabb. Most nem is tudom mi legyen? Talán a legközelebbi oltáson - ha mindkettőben van chip (elveszett Prézlinkben van) - kiderül, hogy ki van kivel! Addig Prézli2 itt marad... S Alex kutyánk, a skót juhászok mérhetetlen intelligenciájával ez ellen úgy tűnik nem tiltakozik.
ps.: Egy kicsit folytatom még itt ezt a szomorú történetet. A kutyust másnap este feltettem a facebook-ra, hátha mégis hiányzik valakinek, bár meglepődtem volna, ha ez a csapzott, kullancsokkal teli jószág bárkinek is hiányzott volna. Nem kellett meglepődnöm, senki nem kereste. De ez a kis állatka valamiért harmadnap nagyon mutatta, hogy mehetnékje van, egész délután nyüszített és szűkölve járt-kelt az udvarban, aztán kora este nyoma veszett. Nem tudom hova, de valahova mennie kellett...
Ma Máté fiam hazaérve este csak annyit mondott, hogy jöjjek, gyorsan, ki.... S a tranzit hátuljában ott ült " Prézli". Én telebőgtem a bundáját, hogy "tudtam, hogy élsz,tudtam, hogy megvagy, tudtam, hogy látlak még!!! Bevittük a házba, s öleltem szorítottam, hogy el ne menjen soha-soha-soha többé, majd lábra állítottam: s belenéztem a szemébe. Nem volt a "régi". Fekete-keretes tekintettel nézett rám (Prézlinknek bár "bogártekintete" volt, de valahogy nem így, neki telibe volt fekete-tekintete, ma este pedig egy fekete keretbe foglalt világos tekintetű szempár nézett rám), én meg törölgettem, hogy milyen kis piszkos lett még a szemed is.... s bármennyire szeretettel, de idegenül nézett is rám nem hittem el, akkor még, hogy ez a Prézli nem a mi Prézlink. De a férjem szólt: "-ez nem a Prézli!"
... s tényleg nem!
Amikor letettem, s kicsit "kijózanodva" ránéztem én is rájöttem.
Ugyanolyan zsemleszínű, drót-szőrű, kedves tekintetű kutyus, de a tekintete "fekete keretben" vesz le a lábamról és kb. 10 cm-rel magasabb. Most nem is tudom mi legyen? Talán a legközelebbi oltáson - ha mindkettőben van chip (elveszett Prézlinkben van) - kiderül, hogy ki van kivel! Addig Prézli2 itt marad... S Alex kutyánk, a skót juhászok mérhetetlen intelligenciájával ez ellen úgy tűnik nem tiltakozik.
ps.: Egy kicsit folytatom még itt ezt a szomorú történetet. A kutyust másnap este feltettem a facebook-ra, hátha mégis hiányzik valakinek, bár meglepődtem volna, ha ez a csapzott, kullancsokkal teli jószág bárkinek is hiányzott volna. Nem kellett meglepődnöm, senki nem kereste. De ez a kis állatka valamiért harmadnap nagyon mutatta, hogy mehetnékje van, egész délután nyüszített és szűkölve járt-kelt az udvarban, aztán kora este nyoma veszett. Nem tudom hova, de valahova mennie kellett...
