Vintage hangulatban

Készült egy dobozka, amolyan nosztalgia-hangulatban, koptatott technikával, egy édes kislány arcával. Imádom ezeket a régi fotókat, megszámlálhatatlan mennyiséget leszedtem magamnak, ha rábukkanok egyre, ami még nincs meg, nem bírom nem elmenteni!  Ha egy új blogot kezdenék, amire a begyűjtött képeimet tenném fel, hát azzal is ellennék hosszú-hosszú ideig. Talán ez azért van, mert amikor még csak "elvi síkon" foglalkoztam a decoupage-al, akkor laptoppal az ölemben hosszú-hosszú estéket-éjszakákat töltöttem azzal, hogy az interneten barangoltam és "szívtam" magamba a decoupage-t, leginkább elkészült tárgyakra bukkantam,s ennek kapcsán időnként el-eltévelyedtem, s bizony akkoriban nem kevés festményt, vintage-hangulatú képet, s általában mindenféle nekem tetsző képet elmentettem. Szóval ez a bájos kislány is ebből a forrásból való.

Nyomda házilag

Jó nagy a hőség odakinn, úgyhogy maradtam házon belül. Az email-eket olvasgatva - hát ebben is lemaradtam picit - találtam egyet, kicsit amolyan "közérdekűt". K. Éva kérdezi tőlem, hogy elárulnám-e mivel mintáztam az utoljára feltett "Mária gyermekével" képem széli részét. Tippel is, ugye szilikonos nyomda? Nem kedves Éva, s mivel ez az ötlet talán többeknek jól jöhet, itt válaszolom meg. Nem ez a spanyol viasz, jól tudom, de egy olyan olcsó és jó ötlet, ami azt gondolom sokaknak hasznos lehet.

Amikor elkezdtem ezt a blogot nem terveztem különösebb "oktatást", azt gondolom erre a világhálón szörfözve akit érdekel megtalálja a maga tutorial-jat, én is így kezdtem, én is így tettem anno, s mivel található belőlük viszonylag szép számmal, nem gondoltam, s ma sem gondolok arra, hogy amolyan lépésről lépésre leírásokat fel kellene tennem, s hogy arra valaki is kíváncsi lenne.
Javítson ki az, aki úgy érzi tévedek ebben.

Azt azért őszintén le kell írnom, bizony azokat az okosító, amolyan step by step-eket sajnos nem igazán a magyar oldalakon találtam meg - na jó, olyat, hogy decu-ragasztó + szalvéta és akkor azt hogyan is tedd fel cserépre, fára, bármire, azt igen, de aztán ezen minimál-program után akkor amikor én ezt tanultam magyar vonatkozásban szinte ennyi volt a felhozatal -, de fordítóval ezek a nyelvi akadályok is leküzdhetők (részben, mert sokszor azért komoly fejtőrést okozott a magyarra átírt változat, máskor meg szó szerint röhögőgörcsöt; aki próbálta már bizonyára tudja miről beszélek).

Nos, kedves Éva! Remélem visszatérsz a blogra, s itt olvasod a válaszomat. Gyorsan "lőttem" egy képet az alkatrészről. Ez nem más, mint gumilapra ragasztott dekor-madzag. Nemes egyszerűséggel fogtam egy darab gumilapot (A4 méretben igazán olcsón beszerezhető), jól látszik a képen, hogy segítettem magam-magamnak, s előre tollal felrajzoltam a kacskaringókat - akinek 0 gyakorlata van, akár indigóval csodákat is rajzolhat:) - , kb. kimértem a madzagok hosszúságát és felragasztottam a tintás rajzra (én a Pentart általános ragasztóját használtam). A könnyebb használat céljából nagyjából körbevágtam  a gumilapot. A madonnás képnél csak a nagyobbat használtam.  Néhány "bevetést" garantáltan túlél, a nagy már túl van legalább 5-ön, s most esett le róla egy kis "kanyar" ennél az utolsó használatnál, az elmosás során (látszik is a fotón a hiány). Szóval, ha ennyit kibír néhány forintért, hát van némi megtakarítás a szilikonos nyomdával szemben, ami több ezer forint/darab, s igen nagyon kell rá vigyázni. Nekem is van, én is vigyázok rá:) Persze használom, de nem mindenre, s ennyire mély mintát nem is lehet vele az alapba nyomni! Talán ha legközelebb csinálok ilyet az elvágott madzagvégeket kicsit megolvasztom (gyertyaláng, viaszba mártás, nos nem is tudom, attól függ, hogy műszálas, vagy természetes anyagól van a madzagunk), hogy ne bomoljanak ki idő előtt. Talán még egy jó tanács, ha természetes anyagból van a madzagunk, érdemes előtte forró vízbe mártani, megszárítani, s úgy felhasználni, éreztem használat közben, hogy kicsit zsugorodott, s ez így elkerülhető.

Remélem hasznos voltam, ha igen, megírjátok egy kommentben?

Nosztalgia teásdoboz

Kicsit távol maradtam a blogtól... volt nálunk jó nagy festés, hát azokban a napokban bizony csak a falról lecsiszolt port simogattam le a számítógépről, aztán úgy döntöttünk, hogy legyen már vakáció, s a szépen kifestett otthonunkat kicsit magunk mögött hagytuk. Bizony jó volt!! :) Néhány napja ugyan hazatértünk, de őszintén szólva én annyira szeretek itthon lenni, hogy ilyenkor észre sem veszem, s úgy elmúlik a nap, hogy már este is van. Azért hobbyzás terén már volt némi elvonási tünetem, szerintem is, a családom szerint is. Túlságosan mégsem sikerült belebonyolódnom, helyette főztem ketchupot, pizza-alapnak  kertünkben termett bazsalikommal és oreganoval ízesített sűrített paradicsomot, jóízűen rendet raktam a szekrényekben, stb...  De úgy döntöttem, hogy azt a néhány félig kész terméket, ami valamiért csak addig a fázisig jutott el a készítés  terén, hogy jó lesz, sikerült, azokat kézbe veszem, s befejezem. Ezeken már tényleg csak a végső simogatás maradt el, belül pácolás, kívül lakkozás, zsanérok visszaszerelése...
Az egyik ilyen darab ez a teásdoboz, tényleg kb. egy órás munkafázisra várt, hogy kész legyen hónapok óta. Egy négyrekeszes doboz volt az alap, aminek üveg-betét a teteje, erre dolgoztam, s a végén ún. folyékony üveggel, üveglakkal, nem is tudom minek kell hívni "öntöttem be" a kép tetejét. /Elmentem, megnéztem , Pentart márkájú, A-B, tehát két komponensű cucc, üveglakk névre hallgat. Nagyon szép hatása van, olyan a végeredmény, mint egy fényes csempe és nagyon ellenálló száradás után./   Persze a kép, amit használtam nem passzolt az üveglapra, kisebb volt, ezért jobbról és balról a szélén kicsit hozzá kellett festeni, nem sokat, de azért kellett egy kis ecset-játék.
Ilyen lett:

Muszáj leírnom, a papír Sólyom Gabitól van. Több okból, egyrészt, mert arról írtam már korábban  blogban, hogy mennyire jó, hogy az ő decoupage-papírjai mindamellett, hogy nagyon szépek, még nem amolyan tucat-termékek, ezekkel még nem találkozunk lépten-nyomon, ha a neten szörfözünk, s decoupage-alkotásokat sasolunk, másrészt sajnos azért, mert Gabi fog ugyan papírokat tervezni, de azokat már nem saját maga,  hanem  - bocsi, most nem írhatom ide melyik - egy neves cég fogja forgalmazni, s valamiért én már most hiányolom emiatt Gabi papírtervezési teljes szabadságát. Bár ne legyen igazam! A harmadik ok, hogy leírhassam, hátha valakinek "jól jön" az információ, Gabi a blogján, pont emiatt a váltás miatt igen nagy árleszállítással árusítja ki raktáron lévő készletét! Ígérem, a jövőben nem írom, ha bármi alkotásom képanyaga Tőle származik - pedig lesz még ilyen szerintem bőven, én bizony bespájzoltam Sólyom Gabi-s papírokból rendesen :) - , de úgy érzem most az egyszer, mivel a forrás megszűnni készül, s ráadásul még jó nagy akció is van vásárlás terén "közérdektől vezérelve" megteszem.

Madonna gyermekével

Megint egy taggal bővült a rendszeres olvasók tábora: szia Noraletta, örülök neked!

Picit csendben vagyok, de felújítás, festés alatt a ház, s bevallom, szabadság ide vagy oda, nincs időm hobbizni. Azért felteszek két ovális képet, szeretem ezt a témát is, kora nyáron feldolgoztam két stílusban is, megmutatom.

Az egyik egy aranyfüstös, s csiszolással, patinával visszaszelídített változat (hiába, a túlságos ragyogást nem szeretem). Ez az Apukámé lett, úgy éreztem amikor átadtam, hogy nagyon örült neki :) Bátyámtól tudom a sztori végét is, nála találkoztunk, ott adtam át, s Apa hazafelé a villamosra várva annyira vigyázott az ajándékra, hogy hazaérve kiderült nem tud bemenni a lakásba, mert a kis "autóstáskáját", amiben minden értéke, pénze, iratai, lakáskulcsa benne volt elvesztette. A képet nem, azt nagyon gondosan szorongatta hazáig. Azért nem lett rossz a történet vége, visszament, s ahol a villamosra felszállt, a padok között lecsúszva megtalálta a táskáját.

Azért egy kis decoupage-os technikai dolgot meg kell jegyezzek. Szeretem a rizspapírt, amíg a hagyományos decoupage-papírokkal nem tanultam meg bánni a saját nyomataim mellett talán ezeket kedveltem a leginkább, de a rizspapírok rostjai bizony nem mindig tetszenek.Amikor éppen egy arcba esik ennyi rostszál, az - nekem legalábbis - zavaró. A papírt rendeltem, valószínűleg ha helyszínen vásárolok kicsit válogatósabb vagyok, de ez került hozzám. Egy decoupage-papírral az ember lányának nincsenek ilyen problémái, persze az is igaz, hogy azzal viszont ezt a technikát nem lehet megcsinálni. Azért a valóságban nem ennyire zavaró a dolog, valahogy a fotón sokkal markánsabbnak tűnik mindez.
(Csak zárójelben jegyzem meg: igen büszke voltam magamra, amikor sikerült ilyen egyenletesen körbe kacskaringózni a képet, ami nem is kicsi, a teljes kép mérete 36 cm magassággal bír.)


A másik - ezek egyszerre készültek - egy ugyanilyen témájú, ugyanilyen méretű falapra készült, csak másként.Tetszett, ahogy párhuzamosan készítek valami ugyanolyat és mégis mást. (A képek kicsit "becsillannak", azt kell mondjam nagyon nehéz - nekem legalábbis - a teljesen kész tárgyakat fotózni, ezen csak selyemfényű lakk van, mégis foltokban úgy csillog mint a Salamon töke.
/Ugye tudjátok, hogy ez nem is egy csúnya szóhasználat, sokáig én is azt gondoltam, de a Salamon töke valójában töklámpást jelent, érdemes rákeresni a neten és elolvasni ennek a mondásnak az eredetét!/

Most, hogy így visszagondolok, egy ehhez hasonló doboz is készült nálam karácsonyra, csak képem nincs róla, de mivel kisebbik fiam barátja kért meg anno, hogy készítsek egy olyat az édesanyjának, így pótolható, szerzek egyet róla vagy a dobozt visszakérem egy fotó erejéig s azt is felteszem.

Noszvaj - 4 napos hosszú hétvége 5. rész

Hát, ez sem volt egy semmi technika! Ez alapként egy üvegtányér. Azt hiszem a végeredmény magáért beszél:

(Bocsi, amiért külön-külön bejegyzésbe pakoltam fel a képeket, az azért van, hogy a felcímkézés könnyebb legyen :)

Noszvaj - 4 napos hosszú hétvége 4. rész

Talán azért is váratott magára ez a noszaji beszámoló, mert ez szerintem, nekem legalább is még nincs kész, kicsit "antikolnom"kell, de mióta hazajöttem nem volt ecset a kezemben, pedig eltelt egy hét,  azért feleszem, aztán ha végleges lesz talán majd újra, főleg mert szép darab, ezért akár arra is érdemes, hogy kétszer szerepeljen a blogban.

Noszvaj - 4 napos hosszú hétvége 3. rész

S hogy a "doboz-mániám" is ki legyen elégítve, talán azért, de dobozoltunk is, egy nagyon érdekes technikával.

Noszvaj - 4 napos hosszú hétvége 2. rész

Készült egy nagyon szép serleg, ez viszont stílusát tekintve nagyon közel áll hozzám, íme:

Noszvaj - 4 napos hosszú hétvége 1. rész

Itt az ideje, hogy saját magam is látogassam ezt a blogot, s ne csak Ti! Bocsi, kicsit időzavarban vagyok, de megérkeztem. Talán ott kezdeném, hogy üdvözlöm az újonnan érkezőket Pillimolli, Téged már köszöntöttelek a bejegyzésednél, de itt is szeretnélek, örülök, hogy rám találtál. Ráday család, legyetek üdvözölve, s legyetek gyakori vendégek a portán. Mucsmdr - mit is mondhatnék? Szép a mosolya!!!! Ugye nem egyszeri és megismételhetetlen? Szeretném, ha gyakran bevillanna ez a furi mosoly a portán!

Ott folytatnám, hogy múlt hévégén Noszvajon jártam, amolyan kreatív hétvégén. Hát... nagyon-nagyon jól éreztem magam! Egy olyan alkotótáborban voltam, ahol a két Gabi - Bryell és Sólyom Gabi - voltak a "háziasszonyok", s mindenki, aki ott volt, amolyan megszállott deoupage-örült. Klassz ennyi egy húron pendülő embert "összezárni", kifejezetten jó dolog kerekedik ki belőle. Amiket alkottunk, az talán tükrözi ezt. Íme!
Készült egy táblakép, azt kell mondjam, nagyon munkás, nagyon "technikás" darab, engem ennél inkább a technika csábított,maga a végeredmény kicsit más, mint ami én vagyok, de jelentem itthon talán ennek volt a legnagyobb sikere, mindkét fiam közölte, ezt ő bizony szívesen kitenné a szobájába, hát, még nem tudom hogy tegyek igazságot..., ezt majd valahogy meg kell oldanom.