... pontosan egy évvel ezelőtt este ültem le a gép elé, hogy nyissak egy bogot. Akkor még nem igen gondoltam, hogy lesz jövője annak a pillanatnak, de lett... egy éves a blogom :)
Szeretném megköszönni NEKTEK, hiszen Nélkületek nem biztos, hogy eljutottam volna eddig. Köszönöm azt, hogy az eltelt év alatt ennyiszer voltatok kíváncsiak rám: túl vagyok a 27.000 -nyi látogatottságon, s ez a szám azt gondolom önmagáért beszél. Voltak pillanatok, napok, hetek, amikor azt kérdeztem magamtól: kell ez nekem?, kell ez másnak? Miért nem írom egy CD-re, a számítógépen egy könyvtárba, vagy bármilyen "hordozóra" a kis dolgaimat? De ha nem is naponta, időről időre mégis úgy éreztem a ritkán érkező kommentekből, az ide kattintó érdeklődők számából, hogy mégis vannak, akik szívesen járnak itt, így hát folytattam. Így lettem szülinapos: egyéves! S folytatom... - meddig? Nem tudom, de egyértelműen addig, amíg azt érzem, hogy érdemes, hogy kíváncsiak vagytok rám, hogy látogatjátok ezt a blogot, hogy írtok néha egy-egy megjegyzést.
Ugyan nem készültem "szülinapi alkotással", de a véletlen úgy hozta, hogy most készült el valami, ami olyan "színvilágom-stílusom" darab, s ettől nálam méltó arra, hogy ezen a napon tegyem fel a blogra. Egy kulcsos-szekrény - ódon hangulatban... Az oldalán és tetején használt dombormintát Sólyom Gabitól tanultam. Egy on-line tanfolyamon üvegen alkalmaztuk, kicsit átkombináltam "fára" - ezer hála Gabi - ezért is :)
Még egyszer köszönöm Nektek a látogatottságot, a megjegyzéseket, s remélem ez a jövőben sem lesz másként, s ha mégis csak annyiban, hogy még többen jártok itt, s még többet szóltok hozzám! :)
Szeretném megköszönni NEKTEK, hiszen Nélkületek nem biztos, hogy eljutottam volna eddig. Köszönöm azt, hogy az eltelt év alatt ennyiszer voltatok kíváncsiak rám: túl vagyok a 27.000 -nyi látogatottságon, s ez a szám azt gondolom önmagáért beszél. Voltak pillanatok, napok, hetek, amikor azt kérdeztem magamtól: kell ez nekem?, kell ez másnak? Miért nem írom egy CD-re, a számítógépen egy könyvtárba, vagy bármilyen "hordozóra" a kis dolgaimat? De ha nem is naponta, időről időre mégis úgy éreztem a ritkán érkező kommentekből, az ide kattintó érdeklődők számából, hogy mégis vannak, akik szívesen járnak itt, így hát folytattam. Így lettem szülinapos: egyéves! S folytatom... - meddig? Nem tudom, de egyértelműen addig, amíg azt érzem, hogy érdemes, hogy kíváncsiak vagytok rám, hogy látogatjátok ezt a blogot, hogy írtok néha egy-egy megjegyzést.
Ugyan nem készültem "szülinapi alkotással", de a véletlen úgy hozta, hogy most készült el valami, ami olyan "színvilágom-stílusom" darab, s ettől nálam méltó arra, hogy ezen a napon tegyem fel a blogra. Egy kulcsos-szekrény - ódon hangulatban... Az oldalán és tetején használt dombormintát Sólyom Gabitól tanultam. Egy on-line tanfolyamon üvegen alkalmaztuk, kicsit átkombináltam "fára" - ezer hála Gabi - ezért is :)
Még egyszer köszönöm Nektek a látogatottságot, a megjegyzéseket, s remélem ez a jövőben sem lesz másként, s ha mégis csak annyiban, hogy még többen jártok itt, s még többet szóltok hozzám! :)
Kedves Rózsa!
VálaszTörlésszívből gratulálok az egy éves szülinaphoz!
Örülök, hogy örömöd leled a blogírásban, mert tényleg jó dolog (bár én is olyan szép mondatokban tudnék fogalmazni, mint Te...)
Mindig szeretem olvasgatni, amiket írsz, mert úgy magával ragad a lendület :-)
Persze, nem utolsó sorban, gratulálok a sok szép alkotáshoz is!
Szeretettel,
gabi
Én is szeretnék gratulálni Rózsa!
VálaszTörlésMéltó ez a gyönyörű kulcsos szekrény e jeles alkalomhoz!
Tündi
Kedves Rózsa! Én is csatlakozom az előttem szólókhoz és szívből gratulálok!Nagyon szépek az alkotásaid és az írásaidból meg persze a munkáidból látom, hogy nagyon hozzáértő vagy nem csak technikailag hanem a háttérinfók tekintetében is. Sok érdekes dolgot tanultam Tőled!!! Ne hagyd abba::))
VálaszTörlésRita
Nagyon köszönöm Nektek a biztató, kedves szavakat!
VálaszTörlésÉrdekes, s egészen biztosan nem véletlen, hogy három megjegyzés érkezett ehhez a bejegyzéshez. A blogolós kis életem három meghatározó személyei vagytok.
Gabi, Te, akit igazi művésznek tartok, nagyszerű mesternek, s magamban csak "Aranykéznek" hívok.
Tündi, aki magad is elindultál a decoupage útján, s velem együtt jó ideje próbálod felfedezni azt. Hol ismerős, hol pedig nagyon is új és ismeretlen ez a vidék, de mindenképpen kalandos és szép ez a túra, ugye?
Pillimolli, aki nem a decoupage-t "műveled", egy más csodában vagy igazán nagy tehetség. Egyszer véletlenül kattintottál ide, körülnéztél, nem voltál rest beírni néhány szívmelengető szót, s azt is hozzátetted: többször be fogsz nézni hozzám. S ez így is lett, aminek nagyon örülök.
Szóval mindhármótokhoz más a "kapocs". Van a mester és tanítvány, van a diák-diák és van a "neked is más, nekem is más, de mindkettőnknek szép a hobbija" kötelék. Ezért érzem, hogy nem lehet véletlen, hogy pont Ti hárman, s csak Ti hárman jártatok itt ezen az évfordulón, s írtatok nekem néhány kedves szót. Nagyon köszönöm! :)