Szandra Kuckójában

... tényleg visszafele megyek az időben, bocsánat, kicsit lassan.
Ez még valamikor május végén volt. Végre a négy krea-barátnő összetalálkozhatott egyikünknél, aki nyitott egy kreatív kuckót, s ahova hosszú idő óta készültünk, csak valami mindig közbejött.  Aztán mégis odaértünk Szandrához Szombathelyre, s megnézhettük a birodalmát:  http://szandrakuckoja.hu/ . Igazán szép, barátságos, hangulatos, alkotásra hívogató kuckó!
Még egyszer, innen is köszönöm Szandra, hogy ott lehettem!

Inkább csevegősre vettük azt  néhány napot,mintsem alkotósra, de azért volt egy este, amikor mégis mindannyian ecsetet ragadtunk. Addig matattunk-válogattunk a kuckó nem kicsiny készletében, míg mindenki nekiállt a beszéd közbeni "kézjárásnak". Négyen négyfélét, miközben végre jót beszélgethettünk egymással - néha nem is figyelte senki, hogy mit is alkot, hogy is ken-vág-ragaszt éppen, mégis mindenkinek igazán szép tárgy került ki végül a keze alól.
Nekem egy ilyen.

Noszvaj - újra

... hmmm - hosszú volt a nyári szabadság  - mondhatjátok sokan - de leginkább időszűkében vagyok/voltam/ s leszek...
Szabadság - másfél hét volt csupán, ilyen sovány nyári vakáció még nem volt, de túl fogom élni (ezt is :-)

Azért voltak alkotós élményeim. Akik itt jártak, köszönöm Nektek, tudom, jó nagy volt itt a csend,de szeretném pótolni.

Szerintem visszafele megyek majd az időbe, de ennyi idő kihagyása után  ez talán  megbocsájtható.
Voltam Noszvajon, erről szeretnék képeket mutatni először...

Jó volt, nem feszültünk meg, de azért dolgoztunk rendesen. A Pentacolor szervezésében - immár évek óta - egy több napos krea-kurzoson voltam, nagyon tetszett. Boda Gabi vezényletével egyetlen tárgyon dolgoztunk, de az biza munkás volt, szépen betakarta az ott töltött időt.

Egy ládát készítettünk, de nem akármilyent! Mérete is tetemes, a rajta végzett munka nem kevésbé, s azon túl, hogy ráülhetünk - hiszen kárpitozott, pihe-puha teteje kerekedett, még bele is pakolhatunk. Valamikor nagyanyáinknak volt ilyen ládikája, amin jókat csücsülhettünk és bármit belerámolhattunk, legyen az teraszon használt párna,  vagy bármi más....

A tetején lévő vásznat is  magunk festettük textilfestékkel, szóval, onnantól,hogy kaptunk egy natúr ládát, mindent mi magunk "követtünk" el rajta, hogy olyan legyen, amilyen lett. S senkit ne tévesszen meg a láda oldalának barnás színe, ez bizony nem pác, amit egy-két rétegben felken az ember lánya. Tudjuk, hogy olyan is van, de ha ezt a technikát is tudjuk, akkor sok minden mást is tudni fogunk, mert ezen bizony nagyon sok réteg van, hogy olyan legyen, hogy ilyen legyen :-)
Az enyém ilyen lett: ( hazahozva kérdeztem férjemet, hogy hova tegyem, s közölte, hogy, idézem: "ezt azért  ne nagyon dugjad el". Hát kell ennél több dicséret? :-)

Dobozoltam - vintage hangulatban

...azért hoztam egy kis decoupage--t is....(végre).

Unokám lett! :-)

Bemutatom Nektek Miát, kis unokámat!
Nem szeretnélek Benneteket azzal fárasztani, hogy ez mekkora csoda! Akinek van már unokája, aki nagymami lett, az tudja, mit is érzek, akinek még nincs, ő is átéli és tuti, hogy vágyik rá...
... szóval nálunk Ő a csoda - imádjuk - :

"Téged akarlak, téged és örökre..."

Ádám fiam életében eljött egy nagy pillanat...  már a cím is idézet, Stephenie Meyertől...

S mit mondhat egy anya, ha a gyermeke kirepül? Nem találja a saját szavait és nem is keresi. 
Ilyen szépen úgysem tudnám egyetlen mondatban összefoglalni: 

          “Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,

            akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, 

           akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, 

           akinek egyszerű jelenléte elég,

           hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.” 

                                                                                                           (Ernest Hemingway)

Egy életre ezt az érzést kívánom Nektek!

decoupage: egy fiú - egy lány

... bár van még "kislány" a tarsolyban, de ma mutatnék valami mást.
Az alap: tolótetős ceruzatartó. Ebből lett egy világos és egy sötétebb tónusú. (Zárójelben jegyzem meg, de nekem a sötétebb színvilágú lett a szívem csücske! :-) Szóval - egy fiú - egy lány....
A szalvéta - mint kiindulópont - mindkettőn ugyanaz.

Nosztalgia doboz dekupázzsal

Még  egy kislány... mert ilyen hangulatban vagyok / voltam / leszek ....