... mert ha egy téma szép és megérint, ahhoz újra és újra visszatérünk.
Ez a doboz bizony nem most készült (egészen pontosan 2010 karácsonyára), de tegnap visszakaptam néhány fotó erejéig. Sajnos csak esti lámpás képek készülhettek, ezért - s mert a fotózást még mindig csak tanulgatom - nem sikerültek túl jó képek, de a doboz, mint írtam csak vendégségben volt nálam néhány órára.
Kisebbik fiam barátja volt a "megrendelő", édesanyjának ajándékozta karácsonykor. A témát ő kérte. Kiválasztottam egy csokorra való nekem igazán tetszőt, s abból kellett aztán neki tovább szűkítve a "képtárat" megjelölni kettőt. Csak egyhez ragaszkodott, de ahhoz nagyon, hatalmas lelkesedéssel csapott le az egyikre - ezt használtam a doboz tetején - mondván, hogy édesanyja pont egy olyan nyakláncot hord, amin ez a kép van. Szégyenlem, de most így utólag rákeresve sem tudom kideríteni a festmény alkotóját. Ha valaki tudja, kérem írja meg, mert én ha festményekkel dolgozom, bizony szeretem tudni, hogy kitől származik. A doboz belsejébe az olasz reneszánsz művész, Raffaello (ismertebb és egyszerűbb nevén Raphael) festményét használtam. Nagyon szeretem a műveit, az általa ábrázolt Madonnákon valami teljesen egyedi emberi érzelmek "sütnek át", s olyan szépen bánt a színekkel, mélységekkel, fényekkel, árnyékokkal, amiktől képei egyedülállóan élethűek, csodálni valóak, mérhetetlen nyugalmat, melegséget árasztanak. Mindössze 37 évet élt, de e rövid életébe hihetetlenül sok csodás alkotás belefért.
A doboz nem az aprócska darabok közé sorolható. Azt tudtam, hogy tartalma főként egy féltett és sokat olvasott könyv lesz, de amikor megtudtam a méretét, bevallom kicsit meglepődtem, két okból is. Az egyik, mert amikor beszéltünk róla, hogy elvállalom-e ilyen nagy dobozra nem számítottam, a másik ok pedig, hogy mindehhez a karácsony már egy hétnyi távolságban sem volt. Azért elkészült, nem tagadom éjszakáztam felette nem keveset, de odakerülhetett a fa alá és nagyon örültek neki. Azóta is egy féltett darab, ezért is sietett haza annyira, a gazdája a kis kirándulásáról mint kiderült nem is tudott.
Ez a doboz bizony nem most készült (egészen pontosan 2010 karácsonyára), de tegnap visszakaptam néhány fotó erejéig. Sajnos csak esti lámpás képek készülhettek, ezért - s mert a fotózást még mindig csak tanulgatom - nem sikerültek túl jó képek, de a doboz, mint írtam csak vendégségben volt nálam néhány órára.
Kisebbik fiam barátja volt a "megrendelő", édesanyjának ajándékozta karácsonykor. A témát ő kérte. Kiválasztottam egy csokorra való nekem igazán tetszőt, s abból kellett aztán neki tovább szűkítve a "képtárat" megjelölni kettőt. Csak egyhez ragaszkodott, de ahhoz nagyon, hatalmas lelkesedéssel csapott le az egyikre - ezt használtam a doboz tetején - mondván, hogy édesanyja pont egy olyan nyakláncot hord, amin ez a kép van. Szégyenlem, de most így utólag rákeresve sem tudom kideríteni a festmény alkotóját. Ha valaki tudja, kérem írja meg, mert én ha festményekkel dolgozom, bizony szeretem tudni, hogy kitől származik. A doboz belsejébe az olasz reneszánsz művész, Raffaello (ismertebb és egyszerűbb nevén Raphael) festményét használtam. Nagyon szeretem a műveit, az általa ábrázolt Madonnákon valami teljesen egyedi emberi érzelmek "sütnek át", s olyan szépen bánt a színekkel, mélységekkel, fényekkel, árnyékokkal, amiktől képei egyedülállóan élethűek, csodálni valóak, mérhetetlen nyugalmat, melegséget árasztanak. Mindössze 37 évet élt, de e rövid életébe hihetetlenül sok csodás alkotás belefért.
A doboz nem az aprócska darabok közé sorolható. Azt tudtam, hogy tartalma főként egy féltett és sokat olvasott könyv lesz, de amikor megtudtam a méretét, bevallom kicsit meglepődtem, két okból is. Az egyik, mert amikor beszéltünk róla, hogy elvállalom-e ilyen nagy dobozra nem számítottam, a másik ok pedig, hogy mindehhez a karácsony már egy hétnyi távolságban sem volt. Azért elkészült, nem tagadom éjszakáztam felette nem keveset, de odakerülhetett a fa alá és nagyon örültek neki. Azóta is egy féltett darab, ezért is sietett haza annyira, a gazdája a kis kirándulásáról mint kiderült nem is tudott.
Szép, mint minden munkád! :)
VálaszTörlésIgazán kedves vagy. Tudod: a dicséret mindig jól jön! :)
VálaszTörlésTudom én! Egy pár dicsérő szó simogatja az ember lelkét! :)
VálaszTörlésKülönben meg ami szép, az szép! :)
Simogat bizony!!! :)
Törlés