Levendula - újra

... ez is karácsonyi ajándék volt, s ugyanaz volt a megrendelő, aki levendulás decoupage-tárgyakat kért tőlem barnás színvilágban, nem is olyan rég (itt találjátok). A kikötés most csak annyi volt, hogy még sötétebb, még barnább legyen. Akkor - mint írtam is - igazi kihívást jelentett a feladat, mert a levendulás dolgok nekem világos háttérben léteznek igazán, de, mivel képanyagban megtaláltam a barna színvilághoz való "igazit", rá kellett jönnöm, lehet ez szinte gondolkodás nélkül, spontán is "kerek". Olyannyira, hogy szívem szerint akár meg is tartottam volna, de nem lehetett. Íme:

Hello Kitty

... egy kedves cica, aki 1974-ben, egy japán cég által "született", s a helyes kis design azóta meghódította a világot. A Sanrio Co. Ltd szerintem maga se gondolta, hogy ez lesz az általa tervezett karakterek egyik legkeresettebbje. Pedig így lett, 1974-es születése óta a cicus sok-sok helyen szerepelt, legyen az divat, televízió, a high-end, vagy akár a banki világ, mindenhol sikeresen debütált. Bizony készült vele rengeteg divat-kellék, kezdetben csak parányi pénztárcák, majd gumi-szandálok, de oly módon kinőtte magát, hogy következett a Hello Kitty márkajelzésű elektromos gitár, súlyos áron mért ékszer-sorozat, Visa-bankkártya és még sorolhatnánk, de a legfontosabb talán, hogy mindeközben rengeteg kislány kedvencévé vált.
Tőlem is kértek egy ilyen dobozt, amit ajándékba szántak, egy Kitti nevű kislánynak.
Helló Kitti, őszintén remélem, hogy Neked is bejön Hello Kitty!

Mézeskalács receptem

Az idei mézeskalácssütés nem kevés kezdeti nehézségbe ütközött, mivel órákon keresztül nem találtam a receptjét. Teljes kétségbeeséssel felforgattam a lakást, minden olyan pontot megbolygattam, ahol újságot, könyveket, s bármiféle "papírokat" tárolok, de nem találtam. A vége az lett - a jó nagy kupin túl, amit a keresés okozott -, hogy úgy kellett "visszadiktáltatnom" telefonon. Még szerencse, hogy több irányba továbbadtam az évek során, így volt honnan visszakérnem. Viszont elhatároztam, ha előkerül csinálok róla egy kópiát, bekereteztetem és kiteszem a konyhám falára. Jelentem előkerült ::)). Bár nem akkor, amikor nagyon kellett volna, de azért közvetlenül a karácsony előtti sütésnél csak meglett. Csendesen megbújt egy vastag mappában két társával együtt. Hogy hogyan került oda? Nem nevet!: a tavalyi karácsonyi sütögetés során, amolyan "jelölésként". Még jó, hogy volt egy olyan süti, amit az idén is meg akartam sütni ebből a gyűjteményből. Az újság egyébként nem éppen mai gyerek, egy 1988-as Magyar Konyha. A recepthez pedig "foggal-körömmel" ragaszkodok, mert tényleg nagyon finom.

Emese kérte egy bejegyzésben nemrég. Hát íme, hátha másnak is jól jön, s főleg mert így talán én is gyorsabban megtalálom majd egy év múlva /mert akkor is lesz karácsony, s talán még blogom is/.

 Azért gépeltem és szerkesztettem be szkennelés helyett, mert változtattam az eredeti recepten. Abban gyömbérpor és őrölt fahéj van fűszerként, de nekem a fahéj-szegfűszeg párosa sokkal finomabb, bár azért egy mokkáskanálnyi őrölt gyömbér még így is mehet bele, de nekem/nekünk, ha ennél több van benne már nem olyan fincsi, s az eredetiben nincs tojássárgája sem. Szóval ez a majd negyed évszázados recept "Rózsa portára" áthangolt változata. 

Karácsonyi fények...

... egy kis mécsesfény, csak mert még  karácsony van...

Mezítlábas angyalka ismét - gyertyán

Visszahoztam a kis mezítlábas angyalka egyikét egy gyertyára kopácsolva (korábban itt találkozhattatok vele). Ez "saját használatra" készült, bár ezen azért kell mosolyognom, s kicsit magam sem elhinni ezt, mert lehet, hogy nálam sem fog lángra lobbanni. Tavaly ugyanis többen kértek is, kaptak is tőlem gyertyát, s akikkel van valamilyen kapcsolatom, erről beszélve kiderült, mindenki díszként használta, s nem gyújtotta meg. Hogy jó-e ez vagy sem? Nem tudom. Mindenesetre az idén inkább elemes világítással ellátott mécseseket osztogattam, ezeket biztos, hogy használni fogják, s nem múlandóak.
A gyertyám mindenesetre jó méretes, s talán az alátét érdemel még egy kis szót, ami nem más, mint egy teáskészletből megmaradt tányér újrahasznosítva...

Néhány üveg a múltból

Ezek az üvegek tavaly készültek, de akkor még nem volt blogom. Minap előástam ezeket a képeket, s mivel karácsonyi hangulatot teremtenek, felteszem. Alan Maley festményei, ezekről a szalvétákról írtam már itt, s azt is, amikor ezek készültek még én sem tudtam, hogy híres festő festményeivel dolgozom.

Karácsonyi mézeskalács - végre!

Irigykedtem kicsit eddig azokra, akiknél már napokkal ezelőtt mézeskalács illata lengte át a lakást, de végre nálam is elérkezett a pillanat, s ha nem is értem a végére, de azért a mézeskalács díszítésen is nagyjából túl vagyok. Maradt ugyan még, ami nincs kidíszítve - jó pár olyan forma, amiből egy se -, de talán mind kap majd egy kis fehér-mázas ápolást még szentestéig, ha mégsem, semmi baj, anélkül is finom, bár valljuk be, kevésbé látványos. Egy részük már "el is költözött".