Hoztam egy "csokrot" a múltból, de a jelenre ültetve. Arról már írtam tavaly ilyentájt áprilisban, hogy a munkahelyemen egy jeles nap alkalmával évente van egy kézműves kiállítás, ahol a dolgozók munkáit állítják ki. Újra színt kell vallanom arról, hogy bizony nagyon örültem, amikor először meghívtak, hogy legyek én is az ügyes kezű kollégáim között. Egy olyan területen dolgozom, ahol a kézügyesség nem előírás a munkaköreinkhez, mégis akad közöttünk szép számmal nagyon tehetséges kézműves emberke. Mindenki másban jó: szövés, hímzés, fafaragás, üvegfestés, horgolás, foltvarrás, festés, rajzolás, gyöngyfűzés és egyéb vegyes kézműves technikák. Az idei kiállítás tegnap megnyílt, igazán sok szépség gyűlt össze újra.
Munkahelyi fotósunk - már nem először, van már néhány tőle kapott profi kép ezen a blogon - meglepett engem, aminek nagyon örültem, lefotózta a kiállítási asztalokat, s azon részeit, ahol én lakom átküldte. Ildi, itt is köszönöm neked a meglepit, s nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel. Bár "ismételt tárgyak sora" lesz a blogban, hiszen ahogy készülgettek, egyenként fel is kerültek ide, de így csokorba gyűjtve is megmutatom.
Két dolgot azért el kell mondanom.
Az egyik, hogy annak kifejezetten örültem, hogy idén nem olyan asztalra kellett kipakolni, ami egy csodálatos kézzel szövött terítővel, vagy hímzett kézműves terítővel volt letakarva, nem lett volna jó érzés telepakolni őket bármivel. Volt ilyen év, azt hiszem az első, szerencsére akkor még nem volt ennyi tárgyam, s szellősen lehetett kirakni a munkákat.
A másik, hogy egy ideje édesanyám hagyatékaként leggyakrabban az általa horgolt csipketerítő a háttér a képeimen, hát itt is vannak ám horgolt csodák. Szerintem nem fogok tudni ellenállni, s legalább egy darabra szert fogok tenni, de nem tudtam kipróbálni, melyiken mutatna leginkább szépen egy-egy ilyen decoupage-tárgy, mert egy falra szerelt drapériára vannak feltűzve, így csak szemből lehet a kiállítás végéig csodálni őket.
Jöjjenek a képek. Először asztalszéltől kézimunkáig:
Munkahelyi fotósunk - már nem először, van már néhány tőle kapott profi kép ezen a blogon - meglepett engem, aminek nagyon örültem, lefotózta a kiállítási asztalokat, s azon részeit, ahol én lakom átküldte. Ildi, itt is köszönöm neked a meglepit, s nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel. Bár "ismételt tárgyak sora" lesz a blogban, hiszen ahogy készülgettek, egyenként fel is kerültek ide, de így csokorba gyűjtve is megmutatom.
Két dolgot azért el kell mondanom.
Az egyik, hogy annak kifejezetten örültem, hogy idén nem olyan asztalra kellett kipakolni, ami egy csodálatos kézzel szövött terítővel, vagy hímzett kézműves terítővel volt letakarva, nem lett volna jó érzés telepakolni őket bármivel. Volt ilyen év, azt hiszem az első, szerencsére akkor még nem volt ennyi tárgyam, s szellősen lehetett kirakni a munkákat.
A másik, hogy egy ideje édesanyám hagyatékaként leggyakrabban az általa horgolt csipketerítő a háttér a képeimen, hát itt is vannak ám horgolt csodák. Szerintem nem fogok tudni ellenállni, s legalább egy darabra szert fogok tenni, de nem tudtam kipróbálni, melyiken mutatna leginkább szépen egy-egy ilyen decoupage-tárgy, mert egy falra szerelt drapériára vannak feltűzve, így csak szemből lehet a kiállítás végéig csodálni őket.
Jöjjenek a képek. Először asztalszéltől kézimunkáig:
És kézimunkától -kézimunkáig:
Gratulálok Rózsa!
VálaszTörlésEgyben, és külön-külön is szemet gyönyörködtető darabok! :)))
Puszi
Szia Rózsa!
VálaszTörlésNagyon gyönyörű minden darab. Én nézegetni is imádom őket.
Puszi: Kecskemétiné Gyenis Zsuzsa