Próbálok szépíteni, bár nem vagyok egy fotó-guru. Néhány megjegyzés érkezett a korábbi bejegyzéshez, s leginkább arra vonatkozóan, hogy milyen színű is ez a tányér? Nos, igen, rém amatőr fotós vagyok, s mindemellett az az ember, aki amikor elhatározza, hogy na most... - az esetek többségében már este van, s a vakus fotók mindig rosszak, ilyen üvegtányérnál, ahol a tál hátulján dolgozunk, szerintem profi fotósnak is reménytelen feladat. Ezért történhetett, hogy a közeli fotón a tányér színe fehérré változott. Kicsit már "lemenőben" volt ma a nap, de megkértem Máté fiamat, hogy próbáljon olyan fotót készíteni, ahol élethűvé válhat a történet. Ha mégse lett teljes, mesélem: kétféle zöld és vanília színű akrilfestékeket használtam. A tányér szélén "kezdő ecsetelőként" sk. csíkokat festettem /ezt még én is tanulom - magam magamtól -, de élvezem, s szerintem nem is rossz/, a kép szalvéta, egy darabban kivágva a teljes kép, alapból volt egy barnás kerete, ezt kicsit "átszuszakoltam" némi arany kontúrral (nem pöttyözve, nem csíkozva, inkább csak átsatírozva a kereteket), s az alapot-hátteret kétféle zöld, és vanília színű akril festékkel festettem meg. Szerintem "élőben" szebb, de nem tudok amatőr fotósként ebből többet kihozni.
Rózsa! Minden szögből szép a tányérod! :)
VálaszTörlésKüldtem Neked e-mailt! Puszi
Hát a fotózással én is így vagyok...mindig estére kerül sor rá, de ami a nappali fényeket illeti mostanában nappal is igen csak sötét volt::)) de remélem már derűsebb napok közelegnek::))
VálaszTörlésAmúgy egyetértek az előttem szólóval!!!
Sajnos tényleg olyan a napi ritmusom, hogy szinte este érek haza, s ha a fejembe veszem, hogy végre felteszek valamit a blogra, még ha napokkal korábban készült is, "besózva" kezdek fotózni késő este, s a lámpafényes csattogtatás soha nem az igazi. Annyiszor megfogadtam már, hogy kivárom a hétvégét, s nappal fotózok, de ritkán tartom be ezt a fogadalmat.
VálaszTörlés