Hoztam valami érdekeset, valami mást. Mindig izgattak ezek a fekete-fehér nyomatok, s azok a decoupage alkotások is felkeltették az érdeklődésemet, amiket ilyen stílusban a világhálón találtam, csak valahogy úgy alakult, hogy eddig nem nyúltam ehhez a témához, pedig nekem ez a stílus is kifejezetten bejön.
Ezeknek a nyomatoknak is van történelmük. A 18. századi művészeti technikát print room-nak hívják, érdemes kicsit utánaolvasni, leegyszerűsített lényege, hogy ilyen nyomatokkal díszítettek egész szobákat, szalonokat, vagy csak egy-egy falat. Eredete Nagy-Britanniához fűződik. Érintetlenül kevés maradt meg a mai kor embere számára, de azért akad néhány, talán a legismertebb és legnagyobb az Írországban lévő Castletown House. Erről mutatóba hoztam egy képet. A fotó innen származik.
Visszatérve a jelenbe nem valószínű, hogy valaha is egy egész szobát díszítek majd ilyen nyomatokkal, de egy-egy apróbb darab szerintem kifejezetten szép, s akad olyan mai enteriőr, amibe nagyon is beleillik, Szóval nálam a print room decoupage-ra átültetett első darabja ilyen lett:
Egyébként annyira megtetszett a dolog, hogy amint ez a hajlított üvegtál elkészült, máris következett a folytatás, készült egy tálca és egy szalvétatartó ezzel a technikával, még lakkozásra vár, legközelebb hozom mutatóba őket is.
Addig is köszönöm, hogy benéztél!
Ha tetszik, amiket itt látsz, küldj nekem megjegyzést /ha nem, akkor is lehet ám - csak légyszi "szépen fogalmazva" kritizálj!/ Az újévi, blogomhoz kapcsolódó legnagyobb kívánságom egyébként, hogy szaporodjon már kicsit a tagok száma itt jobbra, s őszintén remélem, hogy ez meghallgatásra kerül! - s mint kívánság be is teljesül!! Sajnos nem tudom a statisztikámban megkukucskálni, hogy szám szerint hány olyan tag van, aki nem nyilvánosan regisztrált, így marad az a 27 kedves ember, akiknek örülhetek, mert úgy regisztrálták magukat, hogy a "követés nyilvánosan" lehetőségre kattintottak, s akiknek még egyszer köszönöm, hogy itt vannak! Természetesen azoknak a látogatóknak is nagyon örülök, akik ezt úgy tették meg, hogy ezt még én sem láthatom, azaz a "követés privát módon" lehetőséggel éltek, amikor a tagok táborába léptek. Legalább most, egyszer azért őket is "látatlanul" ugyan, de köszöntöm, s köszönöm, hogy itt vannak, bár - mint azt korábban már írtam is - az, hogy valaki nyilvánosan követ egy blogot semmire nem kötelez, semmi személyes adatát semmilyen irányba nem szolgáltat ki ezáltal, hiszen még az e-mail címe sem jelenik meg, maximum saját magának is lehet egy kis "reklámfelület", amennyiben van blogja, facebook oldala, webalbuma, stb., amit, ha szeretne feltüntethet, s a kis logójára kattintva erről a blogról is megtalálhatnak az idelátogatók.
Ezeknek a nyomatoknak is van történelmük. A 18. századi művészeti technikát print room-nak hívják, érdemes kicsit utánaolvasni, leegyszerűsített lényege, hogy ilyen nyomatokkal díszítettek egész szobákat, szalonokat, vagy csak egy-egy falat. Eredete Nagy-Britanniához fűződik. Érintetlenül kevés maradt meg a mai kor embere számára, de azért akad néhány, talán a legismertebb és legnagyobb az Írországban lévő Castletown House. Erről mutatóba hoztam egy képet. A fotó innen származik.
Visszatérve a jelenbe nem valószínű, hogy valaha is egy egész szobát díszítek majd ilyen nyomatokkal, de egy-egy apróbb darab szerintem kifejezetten szép, s akad olyan mai enteriőr, amibe nagyon is beleillik, Szóval nálam a print room decoupage-ra átültetett első darabja ilyen lett:
Egyébként annyira megtetszett a dolog, hogy amint ez a hajlított üvegtál elkészült, máris következett a folytatás, készült egy tálca és egy szalvétatartó ezzel a technikával, még lakkozásra vár, legközelebb hozom mutatóba őket is.
Addig is köszönöm, hogy benéztél!
Ha tetszik, amiket itt látsz, küldj nekem megjegyzést /ha nem, akkor is lehet ám - csak légyszi "szépen fogalmazva" kritizálj!/ Az újévi, blogomhoz kapcsolódó legnagyobb kívánságom egyébként, hogy szaporodjon már kicsit a tagok száma itt jobbra, s őszintén remélem, hogy ez meghallgatásra kerül! - s mint kívánság be is teljesül!! Sajnos nem tudom a statisztikámban megkukucskálni, hogy szám szerint hány olyan tag van, aki nem nyilvánosan regisztrált, így marad az a 27 kedves ember, akiknek örülhetek, mert úgy regisztrálták magukat, hogy a "követés nyilvánosan" lehetőségre kattintottak, s akiknek még egyszer köszönöm, hogy itt vannak! Természetesen azoknak a látogatóknak is nagyon örülök, akik ezt úgy tették meg, hogy ezt még én sem láthatom, azaz a "követés privát módon" lehetőséggel éltek, amikor a tagok táborába léptek. Legalább most, egyszer azért őket is "látatlanul" ugyan, de köszöntöm, s köszönöm, hogy itt vannak, bár - mint azt korábban már írtam is - az, hogy valaki nyilvánosan követ egy blogot semmire nem kötelez, semmi személyes adatát semmilyen irányba nem szolgáltat ki ezáltal, hiszen még az e-mail címe sem jelenik meg, maximum saját magának is lehet egy kis "reklámfelület", amennyiben van blogja, facebook oldala, webalbuma, stb., amit, ha szeretne feltüntethet, s a kis logójára kattintva erről a blogról is megtalálhatnak az idelátogatók.
Hú, nagyon tetszik ez a stílus, valahogy számomra olyan Viktoriánus hatást kelt. Viszont ez a tál nagyon tetszik, nekem nagyon visszaadja a szoba hangulatát!
VálaszTörlésNagyon köszönöm Lencsilány! Bizony engem is megfogott, de legalábbis tovább gondolkodtatott ez az üvegtál. Majd hozom a folytatást.
VálaszTörlésRózsa! Nekem is nagyon tetszik! Tényleg jól sikerült ez a házasság! "Éljen az ifjú pár!" Puszi
VálaszTörlésKöszi Tündi, szerintem is jó ez a frigy! Írtam is, hogy folytatom :)
VálaszTörlés