Kis szekrény - fényképpel újra

Mindenek előtt hadd üdvözöljem Tóthné Juditot és Szalai Zsu-t, nagyon örülök, hogy feliratkoztatok az olvasók közé! A láthatatlan látogatóknak is nagyon örülök, de a láthatóknak még annál is jobban! Köszönöm, hogy itt vagytok!

A print room és a decoupage találkozása ugyan még mindig tart nálam (hú, úgy érzem ez egy új, másfajta, de mégiscsak szerelem lesz, de sajnos még nem vagyok kész. Pontosabban van amit lakkozni kell - de éppen csodalakkra várok -, s van, ami még hozzászületett - hiába na, írtam én az előző bejegyzésben hogy az ott a kettő házassága, szóval készült egy váza, tekintsünk úgy rá, mint a család gyermekére, de sajnos még nincs fotó, így még várat magára a bemutató. Komolyra fordítva a szót, kerekedik a print room irányzatú decoupage-szett, hamarosan hozom.

Azért addig is, hogy ne unatkozzatok hozok mutatóba valami mást.
A nagy karácsonyi ajándékkészítés közben, de nem annak szánva készült ez a szekrényke, keresztelős emlékként. Nem pont keresztelőre, néhány hónapos lett a baba, s a mostani képével kérték. A kikötés az volt, hogy legyen rajta a templom, ahol a kislányt keresztelték és a család. Ezen kívül legyen rajta a keresztelőre kapott maci és a keresztelős kisruha, s legyen rajta a baba és az, hogy hol volt a keresztelő. És antik legyen, s olyan, amire nagylányként is jó lesz ránéznie a tulajdonosának és szívesen fogja használni. Hát ennyi volt a kérés!
Megkaptam a képeket, megkaptam a szekrényt, s nagyon el kellett gondolkodnom: hova ennyi képet, hogy még jól is nézzen ki?  Végül kis képszerkesztgetési akcióval a szekrény tetejére került a templom és a család, előkelő helyre mint látjátok a baba fotója /itt azért kicsit határozott színe van a háttérnek én meg fotoshopban nem vagyok olyan jó, hogy változtatni tudtam volna ezen a pinkes-rózsaszínes háttéren, ezért a szín maradt, s  hogy jobban beleilljen próbáltam vintage stílusú keretet festeni köré. Azért elárulom, mindezt nem benyúlkálva arra a kis helyre követtem el, a kislányt felragasztottam egy méretre szabott falapra, s amikor teljesen készen volt beragasztottam a helyére. Ez a kis felső polcrész éppen akkora, hogy az öklöm befért, odabent viszont bármi ilyesmit dolgozni lehetetlenség lett volna/. A dátum  és  felirat a szekrény alján kapott helyet, de a maci és a keresztelő ruhácskák fotója beszorult a fiókba, de nagyon jól mutat ott is - sajnos a fiókbelsőket elfelejtettem lefotózni.

A kalotaszentkirályi "négyfia tornyos", kazettás mennyezetű református templom egyébként valóban csodaszép, s turistalátványosságnak sem utolsó!