Lépésről lépésre - égessünk fát!

Mindenekelőtt arról szeretnék írni hogy nagyon kedves évfordulós ajándékot kaptam. Sólyom Gabi szerkesztett nekem egy új logót, ami nagyon-nagyon édes és nem is tudom leírni, hogy mennyire jóleső érzés volt kapni. A régi kislányom "letűnt", s bloldogan cseréltem le az újra. (Na jó, azért féltem ám, mert minden blogolós szerkesztésnél úgy vagyok, hogy "Istenem, csak el ne szálljon minden!!!) Kedves Gabi, még egyszer köszönöm, s ahogy írtam is, hála neked:  megváltozott imázzsal, s a régi lendülettel blogolok tovább.


Ma szeretnék megosztani veletek valamit. Nem a spanyol viasz, tudom, de hátha jól jön másoknak is. Évek óta "szemezek egy technikával, amikor megégetik a fát és utána pácolják, antikolják. Nekem nagyon tetszik, de a hozzá szükséges égető szerszám bizony horror áron beszerezhető, így hát sokáig elvetett ötlet maradt. Nemrég azonban beszereztem egy kis ketyerét, ami igazából egy konyhai segítség lenne, én is ezen céllal vettem meg, de aztán  hazahozván megvilágosultam. Lehet, hogy szuflék tetejét is fogok pörkölni vele, talán karamellizállok majd kristálycukrot erre-arra, de mivel nem is olyan régen a hagyományos gáztűzhely rózsáján égettem egy dobozt, hogy végre kipróbáljam ezt a technikát, kezemben forgatva itthon ezt a kis "bármit" rá kellett jöjjek, a kreás világomba ez a kis segédeszköz sokkal inkább beleillik.
Legalább két éve láttam ezt- határozottan tudom, hogy egy orosz lánynál, de nagyon sajnálom, nem tudom ide tenni a linkjét, mert nem mentettem el, csak az ötletet véstem mélyen a fejembe, s azt, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. Főleg mert egyfajta mély, sötét antikolást eredményez, ami nekem nagyon bejön.
Szóval az ismeretlen lánynak köszönet, s talán nem lesz szentségtörés, ha felteszem, megosztom veletek ezt az ötletet, bízva abban, hogy másoknak is jól jöhet. Ő valami brutális égetővel dolgozott -  távolról nézve is félelmetes volt, de a lényeg a vége! ...
Mindenképpen olyan dobozt, fa alapot válasszunk, ami tényleg fából van, s látszik az erezete. Égetés után ez a gyantás rész lesz az, ami érvényesülni fog.

S most jön az égetés. Én most az új kis ketyerémet használtam , ő az:

Égessük körbe a dobozt (a tetejét, ha képet szánunk rá ne!)!

Majd csiszoljuk át csiszolóapírral és töröljük át egy nedves ruhával. Szárítsuk meg.

Pácoljuk le. Én vízbázisú fapácot használtam, de akár hígított akrilfestékkel is lehetne.

Itt alul: ez volt az első ilyen dobozkám, amit még a jó öreg gáztűzhelyemen égettem körbe néhány hete.

Szóval ott is lehet, csak kicsit büdi lesz a ház tőle és nem lehet szabályozni a történést, ég és kész. Kicsit több csiszolást követel utána, mert vissza kell smirglizni, hogy azért a fa alapszíne visszaköszönjön. 

Szegény eme dobozkám azért nem lett a büszkeségem, főleg mert ismét elővettem egy nem pentacoloros repesztőlakkot és újra megfogadtam: soha többet (még nem vettem erőt magamon, hogy kikukázzam, de nem először okozott csalódást a végeredmény. Jó pénzért - nem szeretnék márkát emlegetni, hiszen nem ez a lényeg - vettem ezeket a repesztőlakkokat (finom vonalasat is, kétfázisú hagyományosat is és ki tudja mit még), de annyira nem működnek, hogy ide kell írjam nektek, ha megbízható márkát szeretnétek,olyat, ami tuti olyan lesz, mint amit elképzeltetek - hát a Pentacolor megbízható termékeit ne cseréljétek le semmire! Nem érdemes!

ps.: azért a "hígított akrilfestékkel is lehetne" szövegem kötelezett arra, hogy kipróbáljam, tényleg lehetne-e? S lehet. Nézzétek.  Úgy éreztem le kell tesztelnem, mielőtt elküldöm ezt a bejegyzést. Előkaptam néhány falécet a tűzifából, megégettem, s hígított akrílfestékkel átfestettem. Íme: 

balról jobbra: hígított country kék, hígított világoslila, hígított elefontcsont és alul - ami engem is meglepett, hogy milyen szép: metálkék. Mindegyik festék Pentacolor-os! :-) - csak hogy ne bízzam a véletlenre! -

Remélem néhány blogtársamban felkeltettem a "piromániát"!

Azért lett néhány félig kész dobozom, mire idáig eljutottam: -)