Teás doboz - duplán

...igen duplán - mert ha már ennyire hosszú ideig csend honolt a portán, kettőzzük meg :-)
Valahogy most hogy tavasz lett (kert, udvar, hosszabbra nyúlt nappalok) valahogy semmire nincs időm, legalábbis semmire nem annyi, mint amennyit szeretnék.
Hetek óta látom Dobrovitz Klára személyében az új regisztrált olvasót/látogatót, köszöntelek Klára ezen az oldalon, mióta megjelent a kis logód itt balra, azóta örülök neked, most szeretnélek "szavakkal" is köszönteni! Örülök Neked, sokat kattints ide, s írj néha, ha úgy érzed, van mit!

Szóval a két teás doboz, a megrendelés úgy szólt: egy barnás és egy zöldes legyen (aki kicsit is jobban ismer, azt tudhatja, hogy ennél jobban hozzám passzoló színvilágot nem is kérhettek volna).
A zöldes - nos ahhoz nem igen kell komment, a mostanában nálam  annyira szeretett csipketechnika, most éppen így, a barna talán inkább szót érdemel, mert a képen nem igen jön át, de a minta rajta 3D-s, a teáskanna, a csészék és egyebek alatt egy paszta lapul, amitől domborúak a "tárgyak" rajta. Mivel a képanyag kicsit rusztikus, próbáltam ráhangolni a hátteret, amolyan "deszka-immitáció" lett belőle.
Ebből a két dobozból is látszik, hogy menyire mást és mást lehet ugyanazon alapanyagból kihozni. Azért ami közös bennük: az oldalakon és a belsejében alkalmazott faégetés - mert hát nem tagadom nekem az is bejön. (A zöldes színűről készült fotó kicsit "félrevisz", mert az égetett alsó részre zöldes pác került, nem is értem a fotón miért lett ennyire barna. Annyira készültem a fotózásra, hogy már megjöttek értük, amikor rájöttem, hogy le se fényképeztem őket, így aztán gyors tüzeléssel lőttem rájuk...)

Valami egyszerűt szerettem volna...

... igen, valami egyszerűt, mert nem biztos, hogy jó dolog a tudásom 80 %-át felpakolni bármire. Valahogy besokalltam, a kis "Krea-csapatomnak ki is fejtettem ezt. Már eljött az az idő, amikor nem csináltam semmit, hosszú ideig, mert valahogy nem éreztem, hogy "ez  belőlem" jön. S  kedves barátosnőim arra biztattak, hogy készítsek valami olyasmit, ami én vagyok, mindenkitől függetlenül, csak és kizárólag én.
Megfogadtam, s hihetetlenül "egyszerűre" vettem a figurát. Mert a kevesebb néha több, én hiszem és érzem ezt...
Az egyszerűség jegyében -mert ez nekem így tetszett: semmi  extra, csak mert nekem ez így szép:

Tojásolás...

... jó nagyban - merthogy strucctojás az alap, pihe-puhán kibélelve, ahogy azt kell! Ez is a kreatív nap terméke volt nálunk, csak én a bejezéssel kicsit megcsúsztam. Nem akartam azt a bortnit rátenni kívülre, ami a mintadarabon volt. Persze nem is kaptam olyant, amilyet elképzeltem, pedig jártam a várost érte rendületlenül, így aztán kénytelen voltam magam fonni egy rávalót.  Mert én "bojtosat" szerettem volna. Meglett, íme:

Ilyen óriás tojást már régóta szerettem volna készíteni, nagyon köszönöm Boda Gabinak a lehetőséget még egyszer. (Be is biztosítottam magam még eggyel, mert kell nekem még legalább egyszer az életben ilyet csinálni :-)

Napló

... Boda Gabi nálunk járt és volt egy kreatív nap általa. Ez a napló is vele készült. Szerintem nagyon szép! Akarok még ilyet, sokat, sokféleképpen, mert a technikát megtanulva bizony lehet ezt "ragozni".  Én már  most nem bírtam ki, és kicsit rágyúrtam még. A végeredmény:

"Egyszerűen" szép...

...hosszú csend után ... itt vagyok.
Elvesztem...és el kell mondjam Nektek őszintén ,hogy úgy érzem amolyan alkotói válságban  is voltam/vagyok, s remélem ezen "átbillenek" előbb-utóbb", de a lényeg, hogy az elmúlt időszakban nagyon  takaréklángon voltam, s ezt nem is értem magam sem.
Ma sem hozok  friss tárgyat, de azért a "kertek alól" való. Boda Gabinál készült, s amiért "titokban" maradt, annak oka, hogy ajándékként indult, s nem akartam túl korán "publikálni".
Egy doboz, ami egyszerűségében szép:

Kísérlet - üvegen

Ma este hoztam egy üvegtálat, amolyan kísérleti nyúlként említeném, mert a rajta használt kemikáliával kapcsolatban eleinte voltak fenntartásaim.
Történt, hogy valamikor - s bizony már elég régen - nagyon akciós áron kínáltak egy Esprimo terméket, ami Deco glass volume névre hallgat. Nem is nagyon bírtam ki, hogy ne rendeljek belőle vagy fél tucattal, különböző színekben. Hogy a tubusokon az "interferenza" szó pontosan mit jelent nem tudom - talán valami színjátszót?, áttetszőt? -, mindenesetre így a tubusban mindegyik egy világos, kissé fényes, színjátszó pasztának tűnik, először azt hittem, hogy küldtek nekem hat egyforma színt, de aztán kiderült, hogy mégsem.
Ha valamihez hasonlítani szeretném, talán olyan, mint a Pentart Chameleon üvegre való effekt-festékei, azok is ilyen kis sejtelmesek, hogy amíg nem kenjük fel nem igen látjuk, hogy mondjuk a kék az tényleg kék-e és ha igen mennyire, s a barack szín az tényleg barack.
A tubuson magyarul mindenesetre ennyi áll: vízbázisú, struktúrhatású paszta, üveg, kerámia, stb. díszítésére.
Akkor tettem is egy "sovány" próbát, egy kis üvegtányérra felhordtam belőle, nagy kíváncsian minden színt kipróbálva, de gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ez bizony nem az én világom. Aztán egyszer újra elővettem és egy műanyag irattartóra három kiválasztott színnel amolyan márványos maszatolásba fogtam, kicsit talán közelebb került hozzám az anyag, de még mindig nem szerettem bele. A genotermről mindenesetre szépen lehúzható volt a cucc,akár egy matrica, s gondoltam valami mozaikszerűséget egyszer majd csinálok belőle (azóta is őrizgetem, mert hát igen, majd egyszer...).
Most viszont úgy tűnik mégis eljött az ideje, hogy valamit kezdjek ezekkel.
Elkezdtem ezt az üvegtálat, a tál hátulján dolgoztam, s odáig, hogy feltettem a képet és körbe megcsináltam a repesztést és az antikolást egészen szaporán haladtam, de aztán megtorpantam: hogyan tovább. Érdekes is legyen és szép is - elvégre az egész ív rizspapírt emiatt az egyetlen kislány miatt vettem meg, szinte csak ez tetszett rajta, de ez nagyon -. Amikor matattam a festékek között ismét rám köszöntek ezek az Esprimo-s tubusok. Mivel nem írtunk már kora estét - inkább éjszakát -, gondoltam alszom még rá egyet, de úgy tűnt másnap, hogy nem aludtam ki magamból a kíváncsiságot, s szerintem jól tettem. Nekem kifejezetten tetszik a végeredmény.
Azt azért hozzá kell tegyem, nem csak ezekkel a festékekkel dolgoztam, nekem az úgy nagyon tömény lett volna, de így kombinálva szerintem látványos és szép a végeredmény.

Remélem más is így lesz ezzel, mutatom és várom a véleményeket! :-)

(A fotók - szóval bocsánat, azok bizony nem profik, s ráadásul esti lámpafénynél, vakuval, üveget - szerintem ezt én soha nem is fogom megtanulni.)

Lépésről lépésre ...égessünk fát: végeredmény

...Tetszett ez a játék, készen vannak, mutatom őket:

Az első, a legkisebb egy szeszes mahagóni pácot kapott az oldalsó égetett részen (s persze belül is), tetején finomvonalas repesztéssel apró rózsa-mintát, a repedések kiemelésére réz-színű Pentacolor-os antikolópasztát:

Közép-méret amolyan vintage-stílusú dobozka lett. Az égetett részek világos  színű akrilfestéket kaptak a 'visszaszelídítéshez':

S a legnagyobb - nekem ez a legszebb.

A pácolást már mutattam, hiszen ez ugyanaz a doboz, szóval égetés-csiszolás után pácolva van vízbázísú fapáccal (egy kis kéket azért küldtem még a zöldre, mert úgy éreztem kell), s erről a sejtelmes-zöldes-kékes-feketés színről a trópusi erdők mélye jutott eszembe, ezért lett ilyen: