Levendulás szett

Kolléganőm kért tőlem egy szettet, levendulásat, határozottan körbeírva az elképzelést: "drappos-barnás, repesztett, antikolt, öreges és szép legyen. No, gondoltam, ez nekem pikk-pakk menni fog. Aztán rájöttem, hogy kicsit azért "agyalós" ez a dolog. Valahogy ehhez a témához nálam - bármennyire is imádom ez a színvilágot - mégis a világos tónusok passzolnak inkább úgy, hogy a levendula színe is kicsit "visszaköszönjön" az alapon. Persze más dolog, hogy az meg nem minden lakásba illik. Készült egy szett már nálam ebben a témában egyszer régen - ez itt - , s bármennyire is tetszett, nekem sem illett se a konyhámba, se az étkezőmbe, így aztán sokáig csak volt nálam. Dédelgetett darab volt, de amolyan lakáscsinosítóként nem tudtam használni emiatt. Aztán egyszer elvittem egy kiállításra, s valaki annyira beleszeretett, hogy végre  megtalálta az igazi gazdáját és a helyét.
Nekem pedig egy szép emlék maradt, s kicsit olyan szerencsehozó darabként gondolok rá. Mindjárt az elején szerencsét hozott, ezt le is írtam akkor a bejegyzésben, s később, amikor már csak fénykép maradt róla a kis lilás-levendulás tovább jótékonykodott nekem: felkerült a Sokszínű Vidék facebook oldalára ide, s nem úgy, hogy küldtem, hanem úgy, hogy a magazin szerkesztősége látva-olvasva a blogomat, írt egy kedves e-mailt, amelyben hozzájárulásomat kérte ahhoz, hogy leemeljen és feltegyen az oldalára egy képet róla! Hát ezek azok a dolgok, amik nagyon boldoggá tudnak tenni :)
Ez az internetes magazin igazán méltó arra, hogy ha valaki szemet-lelket simogató könnyed kikapcsolódásra vágyik ráklikkeljen és nézegesse-olvasgassa. Én is szívesen teszem, s csak halkan jegyzem meg: csendben várom, hátha egyszer újra kapok Tőlük egy kedves e-mailt....