Fogadj örökbe....

... hetek óta készülök erre a bejegyzésre...

.... mert kb. négy hete történt valami - újra. Szinte ugyanaz. Egyszer csak megjelent nálunk egy kis lény és velünk élt tovább. Arról már írtam egyszer itt, hogy félholtan befogadtunk egy kiskutyát.Róla azóta nem beszéltem, s nem azért, mert nem szeretjük, hiszen egyenesen imádjuk őt, de ez a blog nem erről szól.. Szerintem/szerintünk ő soha nem felejti el, hogy honnan jött...
Történt úgy kb. négy hete, hogy a  kandúrunk megjelent egy nagyon  sovány, nagyon "ramaty" állapotú kiscicával. Este volt. Félreült, beszédes szemével közölte velünk, hogy mit szeretne: vacsorát a kicsinek. Meglepődtem, persze, hogy meglepődtem, "tökön-babon" hazahoz a kanmacska egy cica-kölyköt, akinek a bordái is kilátszanak, oly sovány, a szőre tele van "gazgalacsinnal",  s tudatja velem, hogy etessem meg.
Értettem is, meg nem is. Mert tudja szinte minden állatbarát, hogy a kandúrok nem ilyenek. Nem hoznak haza "menzás" cicákat, s nem esik meg a szívük árva kiscicákon sem. A mi Tóbiásunk ezt valahogy máshogy gondolta. Hazahozta ezt az éhes, sovány, alig élő kiscicát, s tekintetével  közölte velem, hogy etessem meg. Megértettem, s adtam, mindkettőjüknek, de ő félreült, megvárta amíg a kicsi jóllakik, majd érdekes "nyávogással" ahogy hozta, úgy el is vitte. "Tökön-babon" a kerten át valahova.
Ez a következő este ugyanígy megismétlődött. Tóbiás jött a kiscicával, enni kért, félreült, amíg a kicsi jóllakott - hiába volt a porció neki is kimérve, hozzá se nyúlt, csak nézte, ahogy a kiscica eszik és jóllakik , majd furcsa nyávogással maga mögé terelve a kicsit eltűnt vele a kerten át.
A harmadik estének csak a vége lett más. Jöttek - tökön-babon át -, Tóbiás kivárta a kicsivel az etetést (na nem kellett sokáig várnia, hiszen addigra már én vártam rájuk, hogy mikor jönnek végre),  majd vacsora után egy egészen furcsa "nyávogással" Tóbiás visszaparancsolta a kiscicát és egyedül tűnt el a kert zöldjében.
Nem értettem, mi történik (sajnos a "cicanyelvet" nem értem),   először a kiscica sem, hiszen  ment volna utána, ahogy előző két estén tette, de a hang, amit Tóbi hallatott megtorpasztotta. Lépegetett volna utána, de a furcsa parancsoló hang újra és újra  megszólalt, és a kiscica megértette: ő marad. Tóbiást pedig elnyelte a kert és az éjszaka.
Hát valahogy így "ragasztott" ránk a mi  kandúrunk egy kiscicát.
Hihetetlen, tudom, de Tóbiás által  megismétlődött a múlt, újra van egy zsemleszínű örökbefogadottunk, egy kiscicánk. Szerintem jól megleszünk :-)

Teszek fel néhány képet, amolyan cicanyelven, ahogy szerintem a pici "megélte" mindezt.

Az érkezés:

Ő lett a  "papám":

S csinálom, amit mutat (evés után mosakodni kell,ugye? -:) :

_

Barátkozunk, szerintem velük is jóban leszek:

Az a "nagy valami" is jó fej, nem félek tőle, de ez a hozzám hasonló : vele már szinte barátok vagyunk:

Azért az "új papám" a minta. Most mi is van? Ja:  így eszünk mi:

és a papa szerint utána így kell mosakodni:

és az én papám a legjobb papa a világon: