Print room

Engedjétek meg, hogy előbb hadd örüljek. Igen, örülök, mert a rendszeres látogatók között új embereket üdvözölhetek.  Anik Edit, Boér Judit, M Éva és Whobbi Wekerlei Minibazár (mögötte egy kiváló webáruház - klikk ide - , és egy kedves arc és hang, s ezt a kedves "arcot-hangot" Csikós Andreának hívják) boldog vagyok, hogy ezen a portán üdvözölhetlek benneteket. Legyetek gyakori látogatók nálam! :)
... kicsit megkésve, de a" fotózni nem volt időm" mentségével élve  végre  hoztam a print room szettet. Íme, ilyen lett (üvegváza, szalvétatartó, tálca és a korábban már bemutatott üvegtál):

"

Kis szekrény - fényképpel újra

Mindenek előtt hadd üdvözöljem Tóthné Juditot és Szalai Zsu-t, nagyon örülök, hogy feliratkoztatok az olvasók közé! A láthatatlan látogatóknak is nagyon örülök, de a láthatóknak még annál is jobban! Köszönöm, hogy itt vagytok!

A print room és a decoupage találkozása ugyan még mindig tart nálam (hú, úgy érzem ez egy új, másfajta, de mégiscsak szerelem lesz, de sajnos még nem vagyok kész. Pontosabban van amit lakkozni kell - de éppen csodalakkra várok -, s van, ami még hozzászületett - hiába na, írtam én az előző bejegyzésben hogy az ott a kettő házassága, szóval készült egy váza, tekintsünk úgy rá, mint a család gyermekére, de sajnos még nincs fotó, így még várat magára a bemutató. Komolyra fordítva a szót, kerekedik a print room irányzatú decoupage-szett, hamarosan hozom.

Azért addig is, hogy ne unatkozzatok hozok mutatóba valami mást.
A nagy karácsonyi ajándékkészítés közben, de nem annak szánva készült ez a szekrényke, keresztelős emlékként. Nem pont keresztelőre, néhány hónapos lett a baba, s a mostani képével kérték. A kikötés az volt, hogy legyen rajta a templom, ahol a kislányt keresztelték és a család. Ezen kívül legyen rajta a keresztelőre kapott maci és a keresztelős kisruha, s legyen rajta a baba és az, hogy hol volt a keresztelő. És antik legyen, s olyan, amire nagylányként is jó lesz ránéznie a tulajdonosának és szívesen fogja használni. Hát ennyi volt a kérés!
Megkaptam a képeket, megkaptam a szekrényt, s nagyon el kellett gondolkodnom: hova ennyi képet, hogy még jól is nézzen ki?  Végül kis képszerkesztgetési akcióval a szekrény tetejére került a templom és a család, előkelő helyre mint látjátok a baba fotója /itt azért kicsit határozott színe van a háttérnek én meg fotoshopban nem vagyok olyan jó, hogy változtatni tudtam volna ezen a pinkes-rózsaszínes háttéren, ezért a szín maradt, s  hogy jobban beleilljen próbáltam vintage stílusú keretet festeni köré. Azért elárulom, mindezt nem benyúlkálva arra a kis helyre követtem el, a kislányt felragasztottam egy méretre szabott falapra, s amikor teljesen készen volt beragasztottam a helyére. Ez a kis felső polcrész éppen akkora, hogy az öklöm befért, odabent viszont bármi ilyesmit dolgozni lehetetlenség lett volna/. A dátum  és  felirat a szekrény alján kapott helyet, de a maci és a keresztelő ruhácskák fotója beszorult a fiókba, de nagyon jól mutat ott is - sajnos a fiókbelsőket elfelejtettem lefotózni.

A kalotaszentkirályi "négyfia tornyos", kazettás mennyezetű református templom egyébként valóban csodaszép, s turistalátványosságnak sem utolsó!

A decoupage és a print room házassága

Hoztam valami érdekeset, valami mást. Mindig izgattak ezek a fekete-fehér nyomatok, s azok a decoupage alkotások is felkeltették az érdeklődésemet, amiket ilyen stílusban a világhálón találtam, csak valahogy úgy alakult, hogy eddig nem nyúltam ehhez a témához, pedig nekem ez a stílus is kifejezetten bejön.

Ezeknek a nyomatoknak is van történelmük. A 18. századi művészeti technikát print room-nak hívják, érdemes kicsit utánaolvasni, leegyszerűsített lényege, hogy ilyen nyomatokkal díszítettek egész szobákat, szalonokat, vagy csak egy-egy falat. Eredete Nagy-Britanniához fűződik. Érintetlenül kevés maradt meg a mai kor embere számára, de azért akad néhány, talán a legismertebb és legnagyobb az Írországban lévő Castletown House. Erről mutatóba hoztam egy képet. A fotó innen származik.

Visszatérve a jelenbe nem valószínű, hogy valaha is egy egész szobát díszítek majd ilyen nyomatokkal, de egy-egy apróbb darab szerintem kifejezetten szép, s akad olyan mai enteriőr, amibe nagyon is beleillik, Szóval  nálam a print room decoupage-ra átültetett első darabja ilyen lett:

Egyébként annyira megtetszett a dolog, hogy amint ez a hajlított üvegtál elkészült, máris következett a folytatás, készült egy tálca és egy szalvétatartó ezzel a technikával, még lakkozásra vár, legközelebb hozom mutatóba őket is.

Addig is köszönöm, hogy benéztél!

Ha tetszik, amiket itt látsz, küldj nekem megjegyzést /ha nem, akkor is lehet ám - csak légyszi "szépen fogalmazva" kritizálj!/ Az újévi, blogomhoz kapcsolódó legnagyobb kívánságom egyébként, hogy szaporodjon már kicsit a tagok száma itt jobbra, s  őszintén remélem, hogy ez meghallgatásra kerül! - s mint kívánság be is teljesül!! Sajnos nem tudom a statisztikámban megkukucskálni, hogy szám szerint hány olyan tag van, aki nem nyilvánosan regisztrált, így marad az a 27 kedves ember, akiknek örülhetek, mert úgy regisztrálták magukat, hogy a "követés nyilvánosan" lehetőségre kattintottak, s akiknek még egyszer köszönöm, hogy itt vannak! Természetesen azoknak a látogatóknak is nagyon örülök, akik ezt úgy tették meg, hogy ezt még én sem láthatom, azaz a "követés privát módon" lehetőséggel éltek, amikor a tagok táborába léptek. Legalább most, egyszer azért őket is "látatlanul" ugyan, de köszöntöm, s köszönöm, hogy itt vannak, bár - mint azt korábban már írtam is -  az, hogy valaki nyilvánosan követ egy blogot semmire nem kötelez, semmi személyes adatát semmilyen irányba nem szolgáltat ki ezáltal, hiszen még az e-mail címe sem jelenik meg, maximum saját magának is lehet egy kis "reklámfelület", amennyiben van blogja, facebook oldala, webalbuma, stb., amit, ha szeretne feltüntethet, s a kis logójára kattintva erről a blogról is megtalálhatnak az idelátogatók.

Néhány "kóbor" karácsonyi tárgy

Az új esztendő első bejegyzése, s engedjétek meg, hogy ezt így kezdjem: 

Minden kedves Látogatónak boldog, eredményekben gazdag, szeretetben és egészségben még annál is gazdagabb új évet kívánok! Azoknak, akik nem csak szívesen nézik, hanem hódolnak is a decoupage-nak, nagyon sok szép alkotást!

Akad a portán néhány "elkallódott" darab. Hiába, mindenre nem jutott idő! Mivel nincs még nagyon mögöttünk a karácsony, hiszen a lakásokban még ott áll a feldíszített fenyőfa, a szívekben még nem hűlt ki a karácsony melege, talán még nem késő, ezért ígérem fotózok és felteszek majd még egy-kettőt.
Ezek a tányérok tényleg már csak emlék, ezek is mézeskalács alá való üvegtányérok voltak, szépen megtöltve, celofánba csomagolva, díszmasnival kerültek elajándékozásra. Remélem örültek, akik kapták. Én mindenesetre szívvel-szeretettel készítettem őket.
Az első fotózása - hát nem éppen remekmű, de így sikerült, csomaglás előtt, esti  (őszintén: éjszakai!) lámpafénynél az ilyen barnás-bronzos-zöldes,ráadásul üvegtárgyak fényképezése szinte lehetetlen, nekem legalábbis az. De azért higgyétek el, nagyon szép volt.

Levendula - újra

... ez is karácsonyi ajándék volt, s ugyanaz volt a megrendelő, aki levendulás decoupage-tárgyakat kért tőlem barnás színvilágban, nem is olyan rég (itt találjátok). A kikötés most csak annyi volt, hogy még sötétebb, még barnább legyen. Akkor - mint írtam is - igazi kihívást jelentett a feladat, mert a levendulás dolgok nekem világos háttérben léteznek igazán, de, mivel képanyagban megtaláltam a barna színvilághoz való "igazit", rá kellett jönnöm, lehet ez szinte gondolkodás nélkül, spontán is "kerek". Olyannyira, hogy szívem szerint akár meg is tartottam volna, de nem lehetett. Íme:

Hello Kitty

... egy kedves cica, aki 1974-ben, egy japán cég által "született", s a helyes kis design azóta meghódította a világot. A Sanrio Co. Ltd szerintem maga se gondolta, hogy ez lesz az általa tervezett karakterek egyik legkeresettebbje. Pedig így lett, 1974-es születése óta a cicus sok-sok helyen szerepelt, legyen az divat, televízió, a high-end, vagy akár a banki világ, mindenhol sikeresen debütált. Bizony készült vele rengeteg divat-kellék, kezdetben csak parányi pénztárcák, majd gumi-szandálok, de oly módon kinőtte magát, hogy következett a Hello Kitty márkajelzésű elektromos gitár, súlyos áron mért ékszer-sorozat, Visa-bankkártya és még sorolhatnánk, de a legfontosabb talán, hogy mindeközben rengeteg kislány kedvencévé vált.
Tőlem is kértek egy ilyen dobozt, amit ajándékba szántak, egy Kitti nevű kislánynak.
Helló Kitti, őszintén remélem, hogy Neked is bejön Hello Kitty!

Mézeskalács receptem

Az idei mézeskalácssütés nem kevés kezdeti nehézségbe ütközött, mivel órákon keresztül nem találtam a receptjét. Teljes kétségbeeséssel felforgattam a lakást, minden olyan pontot megbolygattam, ahol újságot, könyveket, s bármiféle "papírokat" tárolok, de nem találtam. A vége az lett - a jó nagy kupin túl, amit a keresés okozott -, hogy úgy kellett "visszadiktáltatnom" telefonon. Még szerencse, hogy több irányba továbbadtam az évek során, így volt honnan visszakérnem. Viszont elhatároztam, ha előkerül csinálok róla egy kópiát, bekereteztetem és kiteszem a konyhám falára. Jelentem előkerült ::)). Bár nem akkor, amikor nagyon kellett volna, de azért közvetlenül a karácsony előtti sütésnél csak meglett. Csendesen megbújt egy vastag mappában két társával együtt. Hogy hogyan került oda? Nem nevet!: a tavalyi karácsonyi sütögetés során, amolyan "jelölésként". Még jó, hogy volt egy olyan süti, amit az idén is meg akartam sütni ebből a gyűjteményből. Az újság egyébként nem éppen mai gyerek, egy 1988-as Magyar Konyha. A recepthez pedig "foggal-körömmel" ragaszkodok, mert tényleg nagyon finom.

Emese kérte egy bejegyzésben nemrég. Hát íme, hátha másnak is jól jön, s főleg mert így talán én is gyorsabban megtalálom majd egy év múlva /mert akkor is lesz karácsony, s talán még blogom is/.

 Azért gépeltem és szerkesztettem be szkennelés helyett, mert változtattam az eredeti recepten. Abban gyömbérpor és őrölt fahéj van fűszerként, de nekem a fahéj-szegfűszeg párosa sokkal finomabb, bár azért egy mokkáskanálnyi őrölt gyömbér még így is mehet bele, de nekem/nekünk, ha ennél több van benne már nem olyan fincsi, s az eredetiben nincs tojássárgája sem. Szóval ez a majd negyed évszázados recept "Rózsa portára" áthangolt változata.