Minek nevezzelek?

...tényleg nem tudom, minek nevezzem? Mert a decoupage mindig valamiféle papír felhasználásával történt "alkotás". Nos ezen meg nincs ilyen! Hogy is van ez? - talán úgy, hogy tettem egy kis kitérőt... /stencil, aranyfüst, ásványpaszta...már ami látszik, mert azért hátul is be van ám fejezve... :-) /

És boldog vagyok!!!!!!!!!! - Szandra, Zseli Erika, Révész Erzsébet és Lestár Anna: örülök Nektek, NAGYON!
Legyetek gyakori látogatók nálam!

Antikosan rózsás hangulatban

... amíg a kollégáim széttáncolták a cipőjüket - is:) - a pénteki farsangi mulatságon, én maradtam ecset-közelben, s végre befejeztem legalább egyet a több félúton járó kis dolgaimból. Élménybeszámolókból arra következtettem, hogy aki ott megjelent, bizony volt mit kipihennie a hétvégén. Kicsit irigykedtem, de ez a hajó már elment...

Mutatom a végterméket. Egy üvegtál, rizspapírral és egy kis újítós-próbálgatós repesztéssel, vagyis nem a megszokott módon és formában használva. Nekem tetszett a játék és a végeredmény sem rossz, olyan  kis érdekes. A rizspapír rostja már kevésbé tetszik, engem a rizspapíroknál néha zavar, hogy vannak benne ilyen rostszálak, de a rizspapír ettől az ami. Azért  a valóságban nem ennyire karakteresen látható, a vaku villanása még inkább előcsalogatja ezt a nekem szépséghibának számító apróságot, de ez van.

Anikó és Jucus! Két új arc, két új ember, akik regisztráltak nálam! Úgy örülök Nektek!!! Gyertek gyakran :)
Köszönöm, hogy itt vagytok, s mindenkinek köszönöm, hogy benézett!

Egy éves lettem!!!

... pontosan egy évvel ezelőtt este ültem le a gép elé, hogy nyissak egy bogot. Akkor még nem igen gondoltam, hogy lesz jövője annak a pillanatnak, de lett... egy éves a blogom :)
Szeretném megköszönni NEKTEK, hiszen Nélkületek nem biztos, hogy eljutottam volna eddig. Köszönöm azt, hogy az eltelt év alatt ennyiszer voltatok kíváncsiak rám: túl vagyok a 27.000 -nyi látogatottságon, s ez a szám azt gondolom önmagáért beszél. Voltak pillanatok, napok, hetek, amikor azt kérdeztem magamtól: kell ez nekem?, kell ez másnak?   Miért nem írom egy CD-re, a számítógépen egy könyvtárba, vagy bármilyen "hordozóra" a kis dolgaimat? De ha nem is naponta, időről időre mégis úgy éreztem a ritkán érkező kommentekből, az ide kattintó érdeklődők számából, hogy mégis vannak, akik szívesen járnak itt, így hát folytattam.  Így lettem szülinapos:  egyéves!   S folytatom... - meddig? Nem tudom, de egyértelműen addig, amíg azt érzem, hogy érdemes, hogy kíváncsiak vagytok rám, hogy látogatjátok ezt a blogot, hogy írtok néha egy-egy megjegyzést.
Ugyan nem készültem "szülinapi alkotással", de a véletlen úgy  hozta, hogy most készült el valami, ami olyan "színvilágom-stílusom" darab, s ettől nálam méltó arra, hogy ezen a napon tegyem fel a blogra. Egy kulcsos-szekrény - ódon hangulatban... Az oldalán és tetején használt dombormintát Sólyom Gabitól tanultam. Egy on-line tanfolyamon üvegen alkalmaztuk, kicsit átkombináltam "fára" - ezer hála Gabi - ezért is :)
Még egyszer köszönöm Nektek a látogatottságot, a megjegyzéseket, s remélem ez a jövőben sem lesz másként, s ha mégis csak annyiban, hogy még többen jártok itt, s még többet szóltok hozzám! :)

...angyali - varrós dobozra dekupázsolva...

...kis helyes...no komment:

Print room

Engedjétek meg, hogy előbb hadd örüljek. Igen, örülök, mert a rendszeres látogatók között új embereket üdvözölhetek.  Anik Edit, Boér Judit, M Éva és Whobbi Wekerlei Minibazár (mögötte egy kiváló webáruház - klikk ide - , és egy kedves arc és hang, s ezt a kedves "arcot-hangot" Csikós Andreának hívják) boldog vagyok, hogy ezen a portán üdvözölhetlek benneteket. Legyetek gyakori látogatók nálam! :)
... kicsit megkésve, de a" fotózni nem volt időm" mentségével élve  végre  hoztam a print room szettet. Íme, ilyen lett (üvegváza, szalvétatartó, tálca és a korábban már bemutatott üvegtál):

"

Kis szekrény - fényképpel újra

Mindenek előtt hadd üdvözöljem Tóthné Juditot és Szalai Zsu-t, nagyon örülök, hogy feliratkoztatok az olvasók közé! A láthatatlan látogatóknak is nagyon örülök, de a láthatóknak még annál is jobban! Köszönöm, hogy itt vagytok!

A print room és a decoupage találkozása ugyan még mindig tart nálam (hú, úgy érzem ez egy új, másfajta, de mégiscsak szerelem lesz, de sajnos még nem vagyok kész. Pontosabban van amit lakkozni kell - de éppen csodalakkra várok -, s van, ami még hozzászületett - hiába na, írtam én az előző bejegyzésben hogy az ott a kettő házassága, szóval készült egy váza, tekintsünk úgy rá, mint a család gyermekére, de sajnos még nincs fotó, így még várat magára a bemutató. Komolyra fordítva a szót, kerekedik a print room irányzatú decoupage-szett, hamarosan hozom.

Azért addig is, hogy ne unatkozzatok hozok mutatóba valami mást.
A nagy karácsonyi ajándékkészítés közben, de nem annak szánva készült ez a szekrényke, keresztelős emlékként. Nem pont keresztelőre, néhány hónapos lett a baba, s a mostani képével kérték. A kikötés az volt, hogy legyen rajta a templom, ahol a kislányt keresztelték és a család. Ezen kívül legyen rajta a keresztelőre kapott maci és a keresztelős kisruha, s legyen rajta a baba és az, hogy hol volt a keresztelő. És antik legyen, s olyan, amire nagylányként is jó lesz ránéznie a tulajdonosának és szívesen fogja használni. Hát ennyi volt a kérés!
Megkaptam a képeket, megkaptam a szekrényt, s nagyon el kellett gondolkodnom: hova ennyi képet, hogy még jól is nézzen ki?  Végül kis képszerkesztgetési akcióval a szekrény tetejére került a templom és a család, előkelő helyre mint látjátok a baba fotója /itt azért kicsit határozott színe van a háttérnek én meg fotoshopban nem vagyok olyan jó, hogy változtatni tudtam volna ezen a pinkes-rózsaszínes háttéren, ezért a szín maradt, s  hogy jobban beleilljen próbáltam vintage stílusú keretet festeni köré. Azért elárulom, mindezt nem benyúlkálva arra a kis helyre követtem el, a kislányt felragasztottam egy méretre szabott falapra, s amikor teljesen készen volt beragasztottam a helyére. Ez a kis felső polcrész éppen akkora, hogy az öklöm befért, odabent viszont bármi ilyesmit dolgozni lehetetlenség lett volna/. A dátum  és  felirat a szekrény alján kapott helyet, de a maci és a keresztelő ruhácskák fotója beszorult a fiókba, de nagyon jól mutat ott is - sajnos a fiókbelsőket elfelejtettem lefotózni.

A kalotaszentkirályi "négyfia tornyos", kazettás mennyezetű református templom egyébként valóban csodaszép, s turistalátványosságnak sem utolsó!

A decoupage és a print room házassága

Hoztam valami érdekeset, valami mást. Mindig izgattak ezek a fekete-fehér nyomatok, s azok a decoupage alkotások is felkeltették az érdeklődésemet, amiket ilyen stílusban a világhálón találtam, csak valahogy úgy alakult, hogy eddig nem nyúltam ehhez a témához, pedig nekem ez a stílus is kifejezetten bejön.

Ezeknek a nyomatoknak is van történelmük. A 18. századi művészeti technikát print room-nak hívják, érdemes kicsit utánaolvasni, leegyszerűsített lényege, hogy ilyen nyomatokkal díszítettek egész szobákat, szalonokat, vagy csak egy-egy falat. Eredete Nagy-Britanniához fűződik. Érintetlenül kevés maradt meg a mai kor embere számára, de azért akad néhány, talán a legismertebb és legnagyobb az Írországban lévő Castletown House. Erről mutatóba hoztam egy képet. A fotó innen származik.

Visszatérve a jelenbe nem valószínű, hogy valaha is egy egész szobát díszítek majd ilyen nyomatokkal, de egy-egy apróbb darab szerintem kifejezetten szép, s akad olyan mai enteriőr, amibe nagyon is beleillik, Szóval  nálam a print room decoupage-ra átültetett első darabja ilyen lett:

Egyébként annyira megtetszett a dolog, hogy amint ez a hajlított üvegtál elkészült, máris következett a folytatás, készült egy tálca és egy szalvétatartó ezzel a technikával, még lakkozásra vár, legközelebb hozom mutatóba őket is.

Addig is köszönöm, hogy benéztél!

Ha tetszik, amiket itt látsz, küldj nekem megjegyzést /ha nem, akkor is lehet ám - csak légyszi "szépen fogalmazva" kritizálj!/ Az újévi, blogomhoz kapcsolódó legnagyobb kívánságom egyébként, hogy szaporodjon már kicsit a tagok száma itt jobbra, s  őszintén remélem, hogy ez meghallgatásra kerül! - s mint kívánság be is teljesül!! Sajnos nem tudom a statisztikámban megkukucskálni, hogy szám szerint hány olyan tag van, aki nem nyilvánosan regisztrált, így marad az a 27 kedves ember, akiknek örülhetek, mert úgy regisztrálták magukat, hogy a "követés nyilvánosan" lehetőségre kattintottak, s akiknek még egyszer köszönöm, hogy itt vannak! Természetesen azoknak a látogatóknak is nagyon örülök, akik ezt úgy tették meg, hogy ezt még én sem láthatom, azaz a "követés privát módon" lehetőséggel éltek, amikor a tagok táborába léptek. Legalább most, egyszer azért őket is "látatlanul" ugyan, de köszöntöm, s köszönöm, hogy itt vannak, bár - mint azt korábban már írtam is -  az, hogy valaki nyilvánosan követ egy blogot semmire nem kötelez, semmi személyes adatát semmilyen irányba nem szolgáltat ki ezáltal, hiszen még az e-mail címe sem jelenik meg, maximum saját magának is lehet egy kis "reklámfelület", amennyiben van blogja, facebook oldala, webalbuma, stb., amit, ha szeretne feltüntethet, s a kis logójára kattintva erről a blogról is megtalálhatnak az idelátogatók.