Egy kreatív hétvége termékei 2.

Festettünk, nem az eddig megszokott módon, hanem egy kép köré gyűrött drapériát,  az én estemben egy asztalterítőt és asztallábat. Azt kell mondjam szerintem ez volt az egyik legnehezebb dolog a négy nap alatt. Valahogy nekem nem igazán "fogadott szót" az ecset. Nem is fejeztem be ott, s itthon ötször festettem meg az asztallábat, mire azt mondtam: olyan, amilyen, én ezen már nem vagyok hajlandó tovább kínlódni.
Ilyen lett:

Egy kreatív hétvége termékei

...Noszvajon jártam idén is! Jó volt, szép volt, kultúrprogram nélkül megszállottan kentük át csütörtök kora délutántól vasárnap délelőttig az időt, de megérte! Azt gondolom jó dolog tizenakárhány olyan embert összezárni, akiknek ez a hobbija.
Íme a "termékek".
(Bocsi szétszedem a bejegyzéseket, mert eddig mindent megcímkétem, s itt sem akarom ömlesztve feltenni a "csodákat").
Szóval kezdtük egy nagyon szép, pasis dobozzal, amin én bizony sokmindent tanultam. Az enyém ilyen lett:

Transzfer technika

... ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagy mégsem?
Mert most először az igazi kemikáliával, azaz a transzfer-géllel dolgoztam, s valahogy semmivel nem lett jobb mint az eddigiek, s ha őszinte akarok lenni még olyan sem. Persze ez nem a gél hibája, valószínűleg az enyém. Amikor ilyet csináltam először a transzfer-gél még határon túl volt, úgyhogy "vissza a kályhához" elv alapján dolgoztam, s nekem azok mind - én legalábbis úgy gondolom - szépek lettek. Most, hogy végre hozzájutottam az igazi "varázsszerhez", azt kell mondjam ennél többet vártam, de ez még egyszer mondom, biztosan nem a szer, hanem az én hibám. Talán ezzel máshogyan kell dolgozni, csak így hirtelen elsőre nem sikerült ezt megfejtenem.
A lényeg, hogy vettem egy régiségkereskedésben egy fém vázaszerű valamit, kifejezetten  jó formával, s egy nagy fa alapú tálat. Ezekre dolgoztam. (Férjem poénkodott is, hogy lehet, egyszer valami nemesfém bármit fogok decoupage-olni, mert azt gondolom, hogy mondjuk ezüst helyett egyszerűen csak egy ócska fém - lehet, hogy igaza van, s egyszer, ha aranyat nem is, de mondjuk egy ezüst tárgyat kapásból leminősítek és átalakítok porcelán-hatású bármivé :-)
Először a fém vázát készítettem el, nekem nagyon tetszett a fekete aládolgozás, hogy nem egy kiabálósan fehér valamire teszem fel a transzfert, lehet, hogy emiatt, de kicsit "eltűnik" az alapon a transzfer-minta, s a fatálon se lett karakteresebb, pedig ott először a kép helyét letakarva ki is hagytam, hadd fehéredjen, de úgy meg annyira elvált - noha akkor még a kép szépen látszott - , hogy nem tetszett, inkább ott is "beleveszejtettem" a háttérbe. Ilyen lett, de nem az igazi. Majd még gyakorolom, vagy megyek vissza a "kályhához".

 

Ballagásra üvegeztem

Be kell valljam nagyon örültem, hogy hosszú távollét után a minap feltéve valamit egyből szép számmal nyitottatok be a portámra, igazán köszönöm. Külön öröm, hogy ketten regisztráltatok is, Aliz és Pokasszony 78 üdvözöllek benneteket nálam. Gyertek gyakran! :)

... ahogy ígértem, jöjjenek az üvegtálak. 11 darabot kellett készítenem, bizony volt "műhelyhangulat" a lakásban, szépen belaktam a nappalit arra az időre.
Kettőt férfinak szántak, gondolom nem nehéz kitalálni melyikek készültek nekik.
Se túl egyszerűt, se nagyon túlspirázott darabokat nem akartam készíteni, s mondanom sem kell nem akartam sorozatgyártani sem. Ilyenek lettek.
A tálak aljára dekupázsoltam egy címkét, ami később a pedagógusokat erre az osztályra emlékeztetheti majd.
(Eddig is az volt a véleményem, hogy legnehezebb üveget fotózni, s ez bizony most sem változott meg, pedig nappali fénynél fényképeztem, de a színek, a színekkel való játék nem igen köszön vissza.)

Megvagyok :)

Elvesztem, de megkerültem...
Amióta megvan ez a blogom ilyen sokáig soha nem maradtam távol tőle, de ez most valahogy így alakult.
Azért "alkottam", csak valahogy a hetek óta tervezett feltöltés is sorra elmaradt.
Ballagásra kértek tőlem ajándékokat, konkrétan egy nagy orchidea-mintás ékszeres dobozt és 11 üvegtányért. Ma este "elhoztam" a dobozt, ezt az osztályfőnök kapta, s ígérem hétvégén a tányérokat is felteszem.
A doboz belsejébe kérésre a "nebulók" tablóképeiből összeállított montázs került, erről nem töltök fel képet, de jól nézett ki. Még párnát is kapott a doboz alja - elvégre ékszeres doboznak készült.

A képen a virág igazi, véletlenül néhány nappal korábban letörtem egy cserép orchideám virágját, s a fotózáshoz még jól is jött.

Egy apró megjegyzést, figyelem-felkeltést szeretnék tenni, arra gondolva, hogy azoknak, akik maguk is a decoupage szerelmesei talán jól jöhet: egyfázisú repesztőlakkot használtam, de szándékosan kétféle hatást szerettem volna elérni, ezért ugyanazt a technikát és ugyanazokat a festékeket kétféleképpen tettem fel. A doboz tetején szivaccsal, tamponálva, a doboz oldalán pedig ecsettel tettem fel a második, világos színt. Jól látható, hogy ugyanaz a szer mennyire mást-mást tud mutatni pusztán attól, hogy éppen hogyan használjuk.

Az egyfázisú repesztést szerintem nagyon nem kell részleteznem, talán csak néhány szóval, hátha éppen most jár itt valaki, akinek jól jöhet: akrilfesték(világos, vagy sötét) - egyfázisú repesztőlakk - akrilfesték (az alul használt szín kontrasztja, tehát ha az világos volt, akkor most sötét, ha első lépésben sötétet használtunk, akkor most világos).

Ígérem nem tűnök el ilyen hosszú időre többet és hétvégén "hozom az üvegtálakat is!

Egy kis tengerparti hangulat

Olálá!
Végre eljutottam oda, hogy sikerült valamit elkészíteni, lefotózni és idehozni. Csak a fényképezés váratott magára öt napot, az indulása ennek a vázának pedig egyenesen vicces volt. Kb. három hétig annyi történt vele, hogy állt az asztalon a nappaliban, én pedig esténként néhány percen keresztül bámultam rá, azon gondolkodva: mihez kezdjek vele? Persze nem is igen maradt volna több időm és energiám a hobbizásra, hiába na, a főzőkanál, a kerti szerszám és az ecset nem fér bele egy női kézbe egyszerre! S a porszívót, partvisnyelet és egyéb benti kelléket még meg sem említettem:)
Aztán csak elindult, de akkor meg kénytelen voltam a "műsorváltoztatás jogát" fenntartva valami teljesen másmilyent készíteni, mint amit a kezdetekkor szerettem volna. Mert azzal kezdtem a munkát, hogy azt a felső-belső peremet készítettem el, ami így üresen is látszik - persze kívülről, hogy belül az üveg mindenhol üveg maradjon -. Szerettem volna, ha akkor is mutat ez a rész, ha éppen nincs benne semmi, de olyan tengert idéző mintát sikerült rátennem, hogy bármennyire is tetszett, sehogy nem illett bele a korábban elképzelt képvilágba. Szóval én nem ilyen lovat akartam, kénytelen voltam tengeresre venni a figurát. Hogy szett legyen kapott társként egy gyertyát tartóval - a gyertya alatti tálka amolyan újrahasznosított darab, bolhapiacos fém tálka, de nagyon jó formával és mérettel -. Ilyen lett.
Van egy csomó kagylóm,csigaházam és mindenféle ilyen tengeri ketyerém - egyszerűen imádom az ilyesmit -, most legalább van mivel összeházasítanom őket.

Egy gyors renoválás

Igaz, ami igaz, ez bizony nem a túlbonyolított darabok egyike. Köze sincs a decoupage-hoz. Mondhatom azt is, csak azért készült, hogy legyen már végre csak egy kicsit, csak egy rövid időre festékes a kezem! Olyan időzavarban vagyok, hogy már ennyivel is beértem, s ennyi is kifejezett örömmel töltött el. Azon gondolkodom, feldobok itt egy hirdetést:  "Szívesen és szeretettel látom azokat a valós portámon, akik imádnak kertészkedni, de nincs rá lehetőségük". Mert nekem van, mármint kertem, csak így nincs lehetőségem annyit és akkor kreálni, amennyit és amikor csak akarok! Na jó, viccet félretéve, tényleg sokkal kevesebb az időm mostanában a hobbimra, s valamiért olyan fáradt vagyok, hogy míg máskor késő este képes voltam nekiállni, mostanában bizony gyakran helyette inkább csak nézek ki a fejemből. Remélem elnövöm.
Ez a kis felújítás mamikánknak készült. Néhány éve tőlünk kapta ajándékba ezt a kis virágállványt, ami a teraszt díszíti nála, s nagyon el volt keseredve, hogy lekopott, eltűnt a "gyári" fehérre mázolt felirat, s kérdezte: nem tudnám-e megjavítani? Jelentem tudtam, bárki tudná, hiszen ez nem az én érdemem, sokkal inkább a Pentacolor viaszpaszta nevű termékét illeti érte dicséret. Nagyon klassz termék, sokoldalúan használható és olyannyira tartós, hogy ahova odakenjük, az bizony visszatörölhetetlenül ott is marad! Mami nagyon örült, s már tervbe van, hogy milyen új virág költözik a kora tavaszi helyébe (Az is megérne majd egy fotót, anyák napjára kapott egy gyönyörű rózsatőt,kicsi méretű, de nem az a hagyományos törpe  és szép telt, fáradt-rózsaszín virága van. Csodaszép!)

Megint bővült az olvasói táborom! - ennek nagyon örülök, ilyesminek mindig nagyon örülök! Kedves Drosne Marika, boldog vagyok, hogy rám találtál, s regisztráltál a rendszeres látogatók táborában. Gyere sokszor! :)

A terasz, s az egész ház felújítás alatt van, a háttér azért olyan, amilyen! Viszont szép lesz!

Köszönöm, hogy benéztél!