ELKÉSZÜLT!!!

...igen, elkészült, s nem adom senkinek, megtartom!
Két okból, egyik, hogy tetszik -  nagyon!-   másik, hogy illik, mármint a lakásunkba! Boda Gabinál "kreáltam", annyit elárulok a titokból, hogy köze nincs a fához, még ha úgy is néz ki! Mert ugye úgy néz ki?

Keresztelő

Tegnap már nem értem vissza este, de hoztam a keresztelőre készült apró kis ajándékaimat, amiknek már van köze a decoupage-hoz. Egyszerű kis baba-dolgok, de hasznosak, egy törlőkendőtartó és egy babavállfa. Egy darabig azon tanakodtam, hogy milyen képecskék kerüljenek rá, de keresztapa, azaz nagyfiam gyorsan segítségemre lett. Két kezembe lengetve kétféle képanyagot kérdeztem tőle:: "Melyik legyen? Zsiráf, egérke, maci? Vagy autó, repülő, vonat?"  Pikk-pakk jött a válasz:  "Egyértelmű! Autó, repülő, vonat."
Igenis, keresztapa, értettem...
Ma jártam a babaszobában, s jó volt látni, hogy a törlőkendőtartó be lett üzemelve és a vállfán egy édes kockás kis ingecske lóg! :-)

Szerettem volna, ha nem csak Gábor, hanem a nővére is kap egy kis apróságot, ezért készítettem neki is egy vállfát, ez felnőtt méretű, de aki kapta is már kész kis nő, ehhez igazítottam a kinézetét, amolyan csajos darab lett.

Ünnepeltünk!

Hadd köszöntsem először az új tagokat a rendszeres látogatók között, Csepeli Jánosné és Barbara, köszönöm, hogy regisztráltatok, gyertek sokszor, írjatok sokat nekem! :-)

Annyi minden történt nálunk az elmúlt héten, hogy a számítógépről csak a port törölgettem.
Ünneplésből ünneplésbe "estünk", mamikánk 75 éves lett - ezt bizony (és minden egyes évet, ha születésnapról van szó!) meg kell ünnepelni. a hét első felében erre készültünk, amolyan "meglepetésbulit" susmutoltunk, mindenki készített valamiket otthon, mamikát elvitte a fia egy kicsit valami mondvacsinált ürüggyel, mi pedig ezerrel pörögve összehoztuk a vacsorát, a terített asztalt a sok finomsággal. Mami nagyon meg volt hatódva első perctől kezdve, egy darabig csak a fejét csóválgatta, nyelegette a könnyeit, de amikor előkerült a végén a hatalmas torta tűzijátékkal a tetején csak szabad folyást engedett az érzelmeknek. Remélem még sok-sok-sok ilyen napot élhetünk át vele!
Amit erről a napról hoztam annak ugyan semmi köze a decoupage-hoz, de azért mégis. Mert többféle sütit sütöttem, de ez a piskótatekercs azért azt kell mondjam nem az a szokványos és erős bizonyítéka annak, hogy még sütés közben is lehet kicsit a decoupage-technikákat mélyíteni. Ezen a sütin például az úgynevezett "cirkalmazást". Mert erre ugye ott is szükség van, s hogy üvegkontúrral vagy éppen sütitésztával gyakorolunk-e az teljesen mindegy, a lényeg, hogy gyakoroljunk.
Ha valaki szeretné megsütni ezt a sütit, a receptet itt találja:  http://sutidoboz.hu/dekoracio-piskotara/
Én itt leltem rá, bár a blog tulajdonosa is utal valamire, ami neki volt a forrás (mellesleg az egy spanyol oldal, nem is linkelem be, maradjunk az anyanyelvünknél). Kattintsatok rá, ha érdekel benneteket, lépésről lépésre, fázisfotókkal van fenn a recept, s szerintem tök jópofa. Az egyik piskótán vékonyabban használtam a színezett tésztát, a kettőt egymás mellett látva lehettek bátrak, nem fog összefutni a két anyag, s a kicsit vastagabb cirkalmazás piskótán jobban mutat  - decoupage-on nem ám, ott pont a szép finom, vékony lenne mutatós :-)

Szülinap után a hétvégén keresztelő volt nálunk. Így aztán a hét második felétől "arra gyúrtunk". Jól sikerült az is, pici Gáborunk csodásan viselt minden fennforgást maga körül, a keresztelő pedig szép volt. S a nagy fiamból keresztapa lett!

Erre az alkalomra is készültem sütivel, egy keresztelő-tortával. Ez azért lényegesen hosszabb művelet volt a fenti piskótánál, de a végeredmény szép is lett és finom is. Jó, jó, cukrász nem vagyok, nem esek ám hanyatt magamtól, tudom, hogy egy profinak ezek a kis cipőcskék sokkal jobban sikerülnek, de azért elégedett voltam a végeredménnyel, még akkor is, ha a cipellők kicsit megtörtek lettek menet közben. De a miénk volt, finom volt és mindenkinek tetszett. Gábor csak fényképről fog rá emlékezni, tudom, de sok-sok év múlva szerintem az is jó lesz.

A belsejéről készült kép szinte az utolsó pillanatban készült, ennyi maradt belőle, s gyorsan fotóztam egyet, ez már nem is egy egész szelet, inkább csak egy darabka a kistányéron. Sárga-barna piskóta, főzött vaníliás krém, házilag, általam készített hamis marcipán a torta bevonóanyaga és a cipellők. 

Hogy azért a kis ünnepelt is kapjon valami olyan tortát, aminek hasznát veszi, készült egy pelenkatorta. Na erre aztán végképp szinte alig maradt időm, ez már a keresztelő napján, tényleg az utolsó pillanatban állt össze, kb. fél óra alatt, gyorsan segítségül hívva a férjem enyémnél valljuk be kicsit nagyobb tenyereit, mert négy tenyérrel sokkal haladósabb volt az összeállítás. Egy jópofa ajándék ez pici babáknak, amihez nem kell más, csak pelenka, szalagok, s bármilyen apró kis figurák, amik a kezedbe akadnak, vagy amelyekbe egy-egy lelőhelyen beleszeretsz. A torta váza egy lefogyott alufólia-guriga papírhengere, ez van felállítva, s ez köré kell körbe pakolgatni a pelust, három emelet magasságban, emeletenként szalaggal átkötve. Ennyi.

Ha mondjuk 2x30 percet szán rá az ember, mert van annyi ideje, lehet tovább cicomázni, nekem sajnos nem maradt rá több.

Pici Gáborunknak készítettem még valamit, a következő bejegyzésben hozom. Annak már lesz köze a decoupage-hoz is...

...megvagyok ám...

Mindenkinek köszönöm, akinek hiányoztam. Nagyon-nagyon jóleső érzés.
...no azért nem lazsáltam, csak kicsit távol maradtam a blogtól.  Én a szabadidőmet rájöttem - mármint a szabadságos napjaimat - nem igen bírom beosztani, mármint kreatív vonalon nem. De azért főztem ketchupot, házi pirosaranyat, s a lényeg, hogy voltam Gabinál és ezzel egybekötve igazi csajos napok voltak nálunk. A lányokat bizony visszatapsolnám akár hetekre! :-)
Készült egy hatalmas valamiség, egy óra, de sajna még nincs kész. Amit most hozok csak az ízelítő, ez volt a száradási idő "levezető része", de szerintem ez is igen szép.
Ha befejezem az órát, ígérem hozom azt is, mert az nem semmi lesz :-)

Fogadj örökbe....

... hetek óta készülök erre a bejegyzésre...

.... mert kb. négy hete történt valami - újra. Szinte ugyanaz. Egyszer csak megjelent nálunk egy kis lény és velünk élt tovább. Arról már írtam egyszer itt, hogy félholtan befogadtunk egy kiskutyát.Róla azóta nem beszéltem, s nem azért, mert nem szeretjük, hiszen egyenesen imádjuk őt, de ez a blog nem erről szól.. Szerintem/szerintünk ő soha nem felejti el, hogy honnan jött...
Történt úgy kb. négy hete, hogy a  kandúrunk megjelent egy nagyon  sovány, nagyon "ramaty" állapotú kiscicával. Este volt. Félreült, beszédes szemével közölte velünk, hogy mit szeretne: vacsorát a kicsinek. Meglepődtem, persze, hogy meglepődtem, "tökön-babon" hazahoz a kanmacska egy cica-kölyköt, akinek a bordái is kilátszanak, oly sovány, a szőre tele van "gazgalacsinnal",  s tudatja velem, hogy etessem meg.
Értettem is, meg nem is. Mert tudja szinte minden állatbarát, hogy a kandúrok nem ilyenek. Nem hoznak haza "menzás" cicákat, s nem esik meg a szívük árva kiscicákon sem. A mi Tóbiásunk ezt valahogy máshogy gondolta. Hazahozta ezt az éhes, sovány, alig élő kiscicát, s tekintetével  közölte velem, hogy etessem meg. Megértettem, s adtam, mindkettőjüknek, de ő félreült, megvárta amíg a kicsi jóllakik, majd érdekes "nyávogással" ahogy hozta, úgy el is vitte. "Tökön-babon" a kerten át valahova.
Ez a következő este ugyanígy megismétlődött. Tóbiás jött a kiscicával, enni kért, félreült, amíg a kicsi jóllakott - hiába volt a porció neki is kimérve, hozzá se nyúlt, csak nézte, ahogy a kiscica eszik és jóllakik , majd furcsa nyávogással maga mögé terelve a kicsit eltűnt vele a kerten át.
A harmadik estének csak a vége lett más. Jöttek - tökön-babon át -, Tóbiás kivárta a kicsivel az etetést (na nem kellett sokáig várnia, hiszen addigra már én vártam rájuk, hogy mikor jönnek végre),  majd vacsora után egy egészen furcsa "nyávogással" Tóbiás visszaparancsolta a kiscicát és egyedül tűnt el a kert zöldjében.
Nem értettem, mi történik (sajnos a "cicanyelvet" nem értem),   először a kiscica sem, hiszen  ment volna utána, ahogy előző két estén tette, de a hang, amit Tóbi hallatott megtorpasztotta. Lépegetett volna utána, de a furcsa parancsoló hang újra és újra  megszólalt, és a kiscica megértette: ő marad. Tóbiást pedig elnyelte a kert és az éjszaka.
Hát valahogy így "ragasztott" ránk a mi  kandúrunk egy kiscicát.
Hihetetlen, tudom, de Tóbiás által  megismétlődött a múlt, újra van egy zsemleszínű örökbefogadottunk, egy kiscicánk. Szerintem jól megleszünk :-)

Teszek fel néhány képet, amolyan cicanyelven, ahogy szerintem a pici "megélte" mindezt.

Az érkezés:

Ő lett a  "papám":

S csinálom, amit mutat (evés után mosakodni kell,ugye? -:) :

_

Barátkozunk, szerintem velük is jóban leszek:

Az a "nagy valami" is jó fej, nem félek tőle, de ez a hozzám hasonló : vele már szinte barátok vagyunk:

Azért az "új papám" a minta. Most mi is van? Ja:  így eszünk mi:

és a papa szerint utána így kell mosakodni:

és az én papám a legjobb papa a világon:

Egy csupor méz...

A szomszédban mézet árulnak. Kitettek egy táblát, kartonlap és kézírás némi rajzszeggel. Ránéztem egyszer, kétszer, s döntöttem. Készítek egyet decoupage technikával, meglepinek.  A miliőbe beleillőt, mert amolyan vidám hangulatú az egész udvarrész. Mint például színes szélforgó, s az évszaknak, alkalomnak mindig megfelelő helyes, a színes szélfogóhoz hasonló díszítés. Úgy éreztem ilyen illik ide. Judit mosolyából -  amikor meglátta  - beigazolódott, hogy jól gondoltam. Jó látni, jó érezni, azt, amikor valami ilyesmit átadok és a megajándékozotton látom, hogy örül neki. Nem akartam elfogadni érte semmit, de ellenállás ide-oda, csak hazahoztam egy mackó formába töltött aranyló mézet. Ettől nekem is gyermeki hangulatom lesz, amíg ki nem fogy. 

Egy kreatív hétvége termékei 6.

Először is örülnöm kell -újra! Adrianna Przybylowska köszöntelek téged a rendszeres látogatók táborában, határon túlról, Magdolna Tóth téged pedig kicsiny hazánkból! Jó itt látni újabb és újabb "arcokat"!!!

Egy tárgy még lemaradt. Ez ugyan nem olyan, mint ami a kiírásban szerepelt, de sajnos alapanyag hiányában azt nem sikerült elkészítenünk. Egy nagy fa táblára dolgoztunk volna, de ennek és a hozzá való decoupage papírnak a hiányában amolyan szabadon választott darab készült helyette. Mindenki egy ilyen falapra dolgozott - lényegesen kisebb méretűre, mint az eredeti -, s azt tett rá és úgy, ahogy jólesett.
Nekem ez a vintage stílusú kép volt a "nyerő" (kislánymániám újra előtört), de bármennyire is egyszerűnek tűnik a dolog, kicsit mégis "beszorultam" a feladatba.  Olyannyira, hogy nem is fejeztem be ott, de azért mára csak elkészült. Igaz, kellett hozzá vennem egy kis gyöngyház színű kemikáliát, de ez nem baj, legalább már ilyen is van itthon :-)
Azt hiszem a legnagyobb gondot nekem az okozta, hogy az eredeti gyönyörű fatábla annyira belém ivódott, hogy szerettem volna legalább a mintadarab fehéres antikolását kipróbálni, de ez mindamellett hogy technikailag nem tudott összejönni, a képválasztásomhoz és ahhoz a műveletsorhoz se igazán illett volna, ameddig ott eljutottam. Szóval jött segítség és ötlet jobbról is, balról is, volt közöttük olyan, ami beépült a képbe, volt ami mégsem, a lényeg, hogy csak elkészült.
Egy pici csíptetőt lehet, hogy szerelek még rá a bal felső sarokba - persze kicsit hozzámunkálva a képhez, akkor amolyan üzenőtáblává át fog tudni alakulni.

A korábbi noszvaji bejegyzéseimnél, a 4. tárgynál itt bekerült egy megjegyzés és egyben kérdés. Tényleg elsiettem a beírásokat, nem igen veséztem-elemeztem semmit, pedig ott azt hiszem kicsit kellett volna. Szóval visszamegyek és kicsit "kipótolom" az írásomat, ha gondoljátok lépjetek majd vissza.