Századik bejegyzés - el sem hiszem

Hihetetlen, de igaz, elérkeztem a századik bejegyzésemhez! Bevallom, amikor februárban elkezdtem ezt a blogot, nem gondoltam, hogy ilyen hosszú életű lesz, őszintén szólva még azt sem, hogy egyáltalán lesz élete, de lett, s ennek nagyon örülök. Napokig a családom sem tudta, hogy mit „mókolok” esténként a gép előtt, az azt követő két-három hétben amolyan családi titok maradt  – ez alól egyedül Gabi volt kivétel, akit beavattam, s mindjárt az elején nagyon kedvesen biztatott –, de a szekér elindult. S rájöttem, hogy jó dolog a blogírás. Ha valaki azzal a céllal nyitja meg, hogy kiírjon magából dolgokat, biztosan arra is, de ha valaki – mint ahogy én is – azért kezd el blogot írni, hogy csokorba gyűjtse a hobbiját, arra különösen. Ez lett az én decoupage-gyűjteményeskertem. Lassan elkezdtetek Ti is ajtót nyitni rám, s ennek őszintén örülök! Valahol a kezdeteknél nem is gondoltam volna, hogy számítani fog, hogy mennyien látogatják, hogy érdekelni fog az a kis számláló, ami itt jobb oldalt van, s arra hivatott, hogy az össz-oldalmegjelenítést számlálgassa, s kíváncsian klikkelek esténként a blogban lehívható statisztikára, amiből az is kiderül, egy-egy napon mely országokból nyitottak be a Rózsa portára, s  úgy fogok örülni ezeknek, mint egy kisgyerek. Köszönöm nektek ezt az örömöt!

Ennél a bejegyzésnél gondolkodtam el először komolyan azon, hogy ma mit is tegyek fel. Mit, ami amolyan ünnepélyesen, századik alkalomhoz illően szép. Egy vázát választottam, igaz, még tavaly nyáron készült, tehát nem erre az alkalomra, de a „szívem csücske” darabjaim egyike, s az a fajta stílus- és színvilág, ami – erre már utaltam párszor – hozzám talán a legközelebb áll.

Sajnos a festmény készítőjéről nem tudok semmit. Ez kicsit zavar, mert szeretem tudni, hogy a kép, amivel éppen dolgozom kinek a munkája, de ezt azóta se sikerült megfejteni, pedig többször próbáltam. Esetleg ha valaki fel tudja fedni előttem a titkot, hogy ki festette, azt nagyon megköszönném. Eredetileg ez egy nappali tánc, kék ég alatt, én és a felhasznált festékeim vitték bele ezt az alkonyati filinget, de nekem a barnás-broncos-zöldes színvilágomba így illett bele.