Egy kis önismétlés

Bocsánat ezért a bejegyzésért, de fotós kolléganőmtől, Ilditől kapott képek arra ösztökélnek, hogy egy kicsit ismételjem önmagam (erre már az előző bejegyzés végén is utaltam). Kicsit elméláztam azon, hogy ott, a helyükön cseréljem ki a képeket ezekre a sokkal jobb minőségűekre, vagy újra feltegyem. Először az előbbire gondoltam, de aztán elvetettem, mondván, lehet, hogy amikor idekattintotok már nem igen olvassátok a múltat, inkább csak az új bejegyzéseket, s akkor soha nem találtok rájuk. Szóval az ismétlés mellett döntöttem, ígérem, nem elhúzva a bejegyzéseket, amolyan "egy füst alatt" felteszek néhányat.
Február 29-én volt egy bejegyzésem, Gondolatok a decoupage-ról címmel, ott szerepelt ez a doboz, rémséges képminőségben, azon tényleg nem igazán látszik a technika maga, pedig a doboz szerintem érdekes és szép lett. Ilyen jó minőségű képem a doboz belsejéről nincs, de már ezért is hálás vagyok Ildinek, hogy kívülről ilyen szépen megörökítette. Íme az ő  fotója:

Március 8-án "Tea" címmel  tettem fel ezt a dobozt, ott talán a dimbes-dombos mivolta, amit alapként a kép köré csináltam kicsit átjön, de az egész teljességben nagyon nem, főleg a repesztések és a színek vonatkozásában. Ildi fényképezőgépe nyomán íme:

Az ékszeres dobozom is sokkal "igazibb" az ő profi fotózásának köszönhetően:

S ez a vágtató ménes is sokkal-sokkal élethűebb. Írtam anno, hogy nincs nálam sorozatgyártás, ennek ellenére elvétve előfordult már, hogy valamit "reprodukálni" kellett. Azt már elárultam, hogy ez a lovas kép volt az egyik, most azt is elárulom, hogy az egyik példány éppen Ildinek készült.
(A kép szalvéta, de két darabból összerakva és utána összefestve, s igen, pont ennél a képnél van az, amikor az egyik paci orra az ujjamra ragadt, a paci orra helyén pedig csak egy fehér nagy paca maradt, az a rész utólag lett visszafestve.Szerintem még ilyen profi képminőségnél sem látszik, hogy melyik az - azért lehet tippelni, de nem, nem a fekete ló fehér orral, ennyire nem volt szerencsém :). Ezt csak azért ismétlem, mert akkor is írtam, apró balesetek vannak néha, amelyek akkor és ott bizony sokkolóak elsőre, de mindig érdemes előbb megpróbálni kijavítani, ha összejön, már van is sikerélmény, ha mégsem, hát... akkor legalább tettünk egy kísérletet, s még ezután is ráérünk az alapokig "visszasikálni" az egészet.)

Szóval fotózásban még van mit tanulnom, de igyekszem, addig is nagyon köszönöm Ildi ezeket a képeket!
Nehéz visszafognom magam, legszívesebben mindet felpakolnám, amit tőled kaptam, de egyszer már szerepelnek itt a blogban, s tényleg nem akarom "agyonismételni" magamat.