2012. február 19., vasárnap

Órák

Ha már betévedtem az órák közé...
Ez az első órám, ma is az étkezőnk falán ketyeg,  még a kezdetekből való, évekkel ezelőtt készült, amolyan ereklye, lehet, hogy nem ez a legszebb, de az enyém :)
Ebbe még  hagyományos, hangosan ketyegő óraszerkezet van, de mi már megszoktuk. (Eleinte a gyerekeim szóvá tették, hogy elég hangos, de van abban valami megnyugtató: befordulsz az utcasarkon és örömmel nyugtázod, otthon, az étkeződben az óra nem  állt meg. Na jó, ez picit túlzás, de van benne valami...)
Azóta találtam egy internetes óraáruházat, ahol kúszó másodpercmutatós, néma óraszerkezeteket forgalmaznak, az összes többi órám már ilyen "néma" járású. Egyszer lehet, hogy ebbe is szerelek egy ilyet.
Az órán a festmény nagy kedvencem. Dante Gabriel Rossetti (aki nem csak festő, de közismerten nagyhatású költő is volt egy személyben) gyönyörű, de mindig szomorú múzsája engem nagyon megfogott. Internetes szörfözések során rengeteg képet "begyűjtöttem" magamnak, s nincs közöttük olyan, ami ne tetszene!
 (Bocsánat, a fotók nem profik, nagyon "becsillannak".)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése